2013. január 27., vasárnap

Egy szerverszoba ablakából

Minden héten egyszer Csillebércre megyek dolgozni. Az épület szerverszobája az egyik homlokzatra szerelt etető mellett van. Ide az ablakpárkányra szállnak le néha a csuszkák, és cinegék, hogy utána az etetőre ugorhassanak. Koreográfiája van ennek ... Sokan közülük a pár méterre lévő fán várnak a sorukra. Őket fotózom én ! Pont jó magasságban, és távolságban ülnek. Nagyon szépen elmosható a háttér, még F8-as rekeszen is. Miért F8 ? Azért, mert a 300mm-nek ez a legjobb értéke, rajzolat szempontjából ... Itt a legélesebb a visszaadott kép. Minden objektívnek meg van a maga optimális rekesztartománya. 

Szóval miközben a munkámat végzem, gyakran látok gyönyörű madarakat. Ez a hely csodálatos otthona megannyi madárfajnak, emlős állatnak, növénykülönlegességeknek. Nagyon sok esetben mondtam ki azt a mondatot, hogy "bárcsak itt lenne a fényképezőgépem ...". Ez csak fokozódott, amióta etetési szezon van. Éhesen, fázva minden állat engedékenyebb az emberrel, mert szinte csak a táplálékszerzésre gondolnak, ahogy a párzási időszakban a fajfenntartásra. Ilyenkor más-más alapon, de figyelmük lankad kissé. Ilyenkor kell fotózni az állatokat. Ezen alkalommal elhoztam a fényképezőgépemet, és kezdetét vette az örömmámor.

Feltárta magát a Csuszka. Általában fejjel lefelé láthatjuk a fák törzsén ...

Kedves és egyszerű madár a Kékcinege

Egy könnyed nyomtató telepítésből tértem vissza, és a mókus fogadott.
Hosszan figyelhettem. A család csak mutáns nyúlnak nevezi. Be kell látnom, találó jelző.

A Meggyvágó egyetlen pillanatra szállt le a szemközti fán, de ahogy éles szemével meglátott,
tovább is repült, vagy 25 méterre, be a fák közé. Hiába, nincs hozzá szokva, hogy egy 30 cm hosszú objektív
figyel ki az ablak szárnyai között. Még soha nem fotóztam ezt a fajt. Oda-vissza voltam az örömtől ...

A Barát cinege sokszor vissza jött hozzám, türelmesen, és érdeklődőn pózolt a szemközti fán.
Régen, évek óta  láttam már őt, de fotózni még nem volt szerencsém.

A Zöldike a párjával érkezett, de sajnos azok a fotók nem lettek elég jók. Örültem ennek a fajnak is.
Egész nap lázban égtem. Egy kis munka, egy kis fotózás. Pörgős napom volt, tele örömmel.

A Széncinege sem hiányozhatott, szép számban képviseltette magát. Harciasan zuhant le a mélybe,
mikor meglátta a földre repülő sajtos pogácsát. Megosztottam vele a reggelimet. Jó érzés volt.

Ez a Balkáni fakopáncs messzebb volt mint a Meggyvágó, tehát úgy 30 méterre, bent az erdőben.
Kézből, 300 mm-en (ekv. 450), ezt sikerült fotózni, de felteszem a képet, mert ez ritkább faj, és ő is ott volt.
Egy Szajkó is dobbantott itt a szemközti ágvillán, de nagyon messze-hátra repült be a "sásba".
El is vesztettem szem elől ...


Ezen gazdag fajlista alapján kijelentem, hogy nem kell olyan messzire menni, ha az ember sok szépet szeretne látni. Csillebérc (Budai-hegység) nincsen olyan messze annak, aki itt él, és türelemmel hajlandó keresni az állatokat. Hallottam azt is, hogy Budakeszi közelsége miatt, az erdőben vadak is járnak. Na ez már a jövő zenéje. Jó volna rókát, szarvast, vaddisznót fotózni.

Talán egyszer az is sikerül ...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése