2013. február 24., vasárnap

Tél végi Városliget

Ezen a hétvégén sem jutottunk fényhez. ISO 1250-re kellett emelnem az érzékenységet ahhoz, hogy F5.6-on kapjak egy 1/125-ös záridőt, vagy még ennél is hosszabbat, ahol már a VR sem segít ... Menni kell, mert egész héten ezt várom, és ha csak nem zuhog, s ellenére a szürkeségnek, elindulunk. Egyre jobban kedvelem  a Városligetet, pedig nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy a szívembe lopja magát. Meglepett, még másodjára is. Ma, inkább a Közlekedési Múzeumhoz közelebb eső területeket jártuk be, mert a Vakok kertje környékén igen sok az etető. (Azért ezen a vakok kertjén igen sokat gondolkodom. Mindennél színesebb, és ezerféle dolog látható ott. Színes oszlopok, EU szabvány játszótér elemek, vakoknak. Nem értem a színeket, se a mászókákat egy vakoknak szánt kertben. De ne térjünk el a tárgytól !)


Az olvadás miatt - mintha eső esett volna - előjönnek a giliszták. Ezeket kereste

Talán az év első fürdése. Tiszta olvadék víz csepegett a tetőről


Szép tükörkép. (ISO az egekben)


Na ez egy nagyon szigorú csóka

Itt volt a legerősebb a fény. Egyből értékelhető a kép

Meggyvágó

A szajkó ellopott egy kenyérdarabot. Mindenki menekült előle.

A fakusz, aki mindig felfelé és körbe körbe jár. Nem így a Csuszka. Ő fordítva teszi ezt.

Az etető melletti fákon lóg, pillanatra berepül, és már viszi is a falatot


Hamar eleredt az eső, de ez alatt a szűk két óra alatt, egy "A" kategóriás mozifilmet láthattunk. Steve barátom még egy mókust is észrevett, úgyhogy a szürkeség ellenére is, rövid, de annál tartalmasabb délelőttöt töltöttünk itt, a Városligetben. Láttuk a Csonttollúakat is átrepülni, hatalmas csapatban a park másik felére, de nem mentünk utánuk. Szeretném, ha lezárhatnánk végre a telet, mert várakozik a 90 mm-es makró objektív a táskában, hogy belenézhessünk a kinyíló virágok kelyhének legmélyére ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése