2013. április 10., szerda

Elérkezni látszik a tavasz

Történelmi pillanathoz érkeztünk !


Úgy tűnik, hogy lassan-lassan, félszegen, és ráérősen, kissé bizonytalanul, de elérkezni látszik a tavasz.
Akár hogy is nézzük, öt hónapja uralkodik rajtunk. Talán most megenyhül. Nagyon forró nyarat jósolok, olyan megtorlás félét, csak hogy melegünk is legyen, ha már lázadunk a hó ellen ... Majd kiderül. 





Ennek a blogbejegyzésnek fő témája lesz a tavasz. Az első zöldek, a legbátrabb rovarok, a rejtőzködő, ám most engedékeny madarak, és szóval a zöld maga. Végre volt értelme és főleg oka, elővenni a Tamron 90 mm f2.8 Di Macro objektívet, és kicsit megmozgatni benne a lencsetagokat. Szépen muzsikált. A fix fényerő, és a 90 mm macro szép eredményeket hozott. Megértettem, hogy ez az a mm érték, amit csak is állványról lehet használni, szemben a régi Olympus 35 mm f3.5 macroval ... Itt már egy lélegzetvétel is, teljes életlenséget eredményez.

A tavasz ünnepe ismét a Farkas-erdőben ért minket Steve barátommal. Egyszerűen ide vágyunk, mert meg van minden, ami csak kell. Rövid időn belül immáron harmadjára látogattunk el ide. Mondhatom, ez úttal még alaposabban bejártuk a helyet, azt mondhatom, legalább 75%-ban ismerjük már az útjait, ösvényeit.
Megint végighaladtunk a REX kutyamenhelytől egészen a másik, fenyves-erdős végig, lent a nádastól, egész a fenti utakig bezárólag.

Ez alkalommal az etető-szigeten nem tartózkodott annyi madár (faj), de láttunk Egerész ölyvet, és Barna réti héját is. A Fácánok kiabáltak a nádasban, és nagy vizek miatt a récék is nagy számban képviseltették magukat a nádasban. Mókusaink ez úttal félszegebbek voltak, kisebb testű Vörös mókusként mutatva meg magukat. 

Ez úttal kisebbek, félősebbek voltak a mókusok

A szajkók hatosával küzdöttek a jó helyekért, feladva rejtőzködő jellemüket



Rámentünk a tavaszi növény témákra, befúrtuk magunkat az erdőbe, és a zöldet fotóztuk. Makrók, és erdőrészletek formájában megörökítve a tavaszt, a megnyílást végre. Boka fölé magasodott a friss fű, minden zöld hajtás a talajon, és a Tyúkhúr  hegyekben állt. Beigazolódott az, amit Gerald Durrell-től tanultam, mi szerint: FORGASD FEL A KORHADÓ FATÖRZSEKET, ÉS CSODÁLKOZZ ! 

Ez a gomba, a farönk alól bukkant elő


Az erdőre figyelve, s követve annak csapásait, ösvényeit, elmerülhettünk a zöld világba. Miért ismételgetem annyit ezt az idióta zöld szót ?! Azért mert erre a színre, öt hónapot vártunk. D vitamin nélkül, hétről-hétre eltűrve az esőt, havat, hideget, borongós fénytelen napok hosszú során. Szóval jöjjenek a zöldek ...


 Vízcseppek álltak a rügyező ágvégeken
 Előbukkantak az idei első zöld hajtások

Lágy szárról levélre csurgott, a reggeli harmat 

Odavagyok a makró homályáért ... 


Verő-költő bodobács, az idei első rovar 


Az idei első Katica bogár. Még nagyon fázott szegény

Ez, csak mert szépek a színei 

Belefeküdnék ... Csak nagyon vizes. 

Ez a kis hajtás alig volt 3 cm. 3x-os nagyításban mutatom meg,
ezen a szépen mosott hátterű makró fotón


Már megint nagyon szépen köszönöm neked, Farkas-erdő ! Hálás vagyok a tavaszért, a színekért, az idei ősz és tél sok-sok mókusáért, a Szajkókért, és mindenért, ami ZÖLD.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése