2013. június 26., szerda

Vizes élőhelyek

Barátommal Andrással, egy szabadnap keretében elhatároztuk, hogy megfotózzuk az Apaji halásztavak élővilágát, különös figyelemmel a parti madarakra. Hétfőn indultunk, viszonylag korán, ebből következően hamar ott is voltunk a helyszínen. Mielőtt belecsaptunk a lecsóba, gondoltam azért megmutatom az Apaj területét, végigmegyünk a műúton, megnézzük a marhákat, bivalyokat, a tanösvényt, melyről már két blogbejegyzés is született.

Bementünk a magasleshez, itt találkoztunk a Fekete gólyákkal is többek közt. Most volt alkalmam először látni ezt a madarat. Készült is róla pontosan egy tucat kép, melyből mondjuk 7-8 db értékelhető. A magasles mellett van egy asztal, padokkal, ott elbíbelődtünk a szöcskékkel, sáskákkal, pókokkal, elmakrózgattunk a fűben. 


 Sakktábla lepke

 A Nagy kócsag gyakran repül el a magasles felett

 Legnagyobb meglepetésemre Fekete gólyát is láthattunk !

Olyan 30 méterre lehetett felettünk

Ez a sáska pedig hosszú percekig engedte fotózni magát




Az autó ott várt ránk a bejáratnál. A szikesre kiszáradt utat, foltokban igen mély pocsolyák lepték el, melyek között talpalatnyi agyagos szigetek alakultak ki. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam az egyiken, és olyat zuhantam, melyre már régen volt példa az életemben. Félig a tócsában ülve azon tűnődtem, hogyan lehetek ilyen figyelmetlen ?! Miután össze szedtem magam, és a cuccot, elindultunk az autó felé, keresni valami alkalmasságot, hogy az ülést lefedjük. Erre egy törölköző és egy nagy bevásárló szatyor jelentette a megoldást.

Indultunk az autóval tovább, de onnan kifelé, egy mély tócsás szakasz jött. Azon gondolkodtunk merre tudnánk kimenni anélkül, hogy az autó felülne, vagy elsüllyednénk ?! Naná, hogy a  jobb első kerék tengelyig elásta magát, a bal pedig 1/3-ig, és a köténylemez alja szépen felült a gödör szélére. Se előre, se hátra ... Hintáztatva sem jött ki, és úgysem, hogy kiszálltam mezítláb, és megpróbáltam hátrafelé megtolni az autót. Megvártuk míg jött egy traktor, és három srác segített nekünk. Köszönjük ! Feltettem magamban a kérdést, hogy akkor mi most egy Dakar rally-n vagyunk, vagy fotózni jöttünk ? Visszavergődve a műútra folytattuk a kalandozást.

Lassan haladva az autóval, az út menti villanypásztor-vezetéken üldögélő madarakat fotóztuk, mindenki amit ért ... Sikerült is ott Barna rétihéja, Cigány csaláncsuk, Sárga billegető, Bíbic stb ... Hajkurásztuk a fecskéket, a pusztaságot átszelő patakok környékén. Szárítottam a cipőt, nagyon jó volt mezítláb lenni a szabadban ...



 Cigány csuk

 Sárga billegető a szokott helyén :-)

 A Barna rétihéja az út baloldalán vadászott

 Elsőéves Bíbic

 Az utat kettészeli a kis patak, szép tükrökkel

 Hangulata van

 Olyan szép fényt kapott a nád, a kékes-fekete vízen ...

 Atlanta lepke

Ez a kép pedig Biatorbágyon készült.
A Nagy kócsag méltósággal vitorlázik a táj felett.


Sajnos nem találtuk meg az igazi partfutó madarakat, gondolok itt a Gólyatöcsre, Lilére, Csigaforgatóra, Pólingra, Gulipánra, Cankókra ... Nem találtunk olyan tópartot, ahol ne lett volna a víz szélén minimum egyméteres nád, mély vízzel. Senki, még a horgászok sem tudták, hogy merre lehetnek a sekélyes vizek ...
Persze más blogokban meg ott vannak a szép képek a partfutó madarakról, Apajon fotózva.

Ennek fogunk utána járni, és én magam IV. alkalommal is elmegyek Apajra, már csak azért is, mert csodás.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése