2013. november 10., vasárnap

Budapest Naplás-tó


Ezen a hétvégén konkrét céllal indultunk Steve barátommal a Naplás-tóhoz. Vadásszuk a Jégmadarat, s ezen a télen a Süvöltőt, s e két fajt az idei őszi szezonban már látták ott. Összekötöttük hát a helyet és céljainkat, s nekivágtunk ... 

Szombat délelőttre még szép időt, délutánra felhősödést jósoltak. Kiérve a területre tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincsenek fények, csak felhők, és az a semmire nem jó szürkület, ami a fotózás hóhéra, ha csak nem húz az ember ISO-t felfelé, de akkor minden fotón kiég az égbolt. No de ha már ide, a város átellenes végére elautóztunk, nem adhattuk fel, bevonultunk hát a gátra, végig a víz mellett, és megnéztük azokat a helyeket, melyektől témát vártunk. Valahogy ezen a napon se fajok, se fények nem adattak. Azért körbejártunk a mezőn, végig a patak mellett ... Végül összefutottunk Fácánnal, Tengelicekkel, egy Nagy fakopánccsal, cinegékkel is. Láttunk elszállni, egy kb. 10-14 fős süvöltő csapatot, messze és távol tőlünk.

Induljunk együtt ...


 A tó bejáratánál a Helios-t vizsgáztattam

 Gyakorlatilag nem volt fényünk

 Egy kis napsütés, és a Helios életre kelt

 Végighaladva a gáton, ehhez a "túlfolyóhoz érkeztünk

 Miután bementünk a patak mellett, egy Fácánpár hímjét sikerült fotózni

 Jobb híján egy kis művészkedés :-)

 A patak mentén gazdag a fű

 Nagy örömömre, igen sok költőodút láttunk

 Széncinege vigasztalt minket

 Céltalan bóklászva, hosszú percekig volt társaságunk ez a nagy Fakopáncs

 Ez a kép nem rendelkezik fotó értékkel, de a manapság oly ritka Tengelicet mutatja

 Ebben a patakban még nem vermelték el magukat a békák

 Vissza a gát felé ... Magával vitte az színeket az ősz

 Egy kis Tőkés réce action-fotó

Békésen, egykedvűen ...


Úgy mentünk ki erre a helyre, hogy a http://www.birding.hu oldalon utána jártam, van-e Jégmadár és Süvöltő erre, pontosabban a két fajra kerestem, idei észlelést október 1.-től napjainkig, és mindkét fajt itt, a Naplás tónál látták. Jégmadár ügyben felvettem a kapcsolatot az egyik madarász társammal, aki el is mondta, hol látta a fajt. Mi csak a hangját hallhattuk, míg egy kisgyerek az ordibálásával el nem riasztotta a madarat.

Ez az alkalom igen soványkára sikeredett. Se fény, se madarak. Ráadásul hazafelé kezdett kisütni a nap, mikor már hazafelé úton voltunk, hogy visszacsöppenjünk a nagy büdös magyar valóságba. Erre vártunk egész héten, most ennyi jutott. Azért a víz szép volt, gyalogoltunk is pár kilométert, a jó levegőn.



1 megjegyzés: