2013. december 29., vasárnap

Farkas-erdei kaland

Kaland ?! Milyen kalandról beszélek ? Várjuk csak ki a végét, szépen sorban haladjunk a történettel ! Steve és én a Molnár-szigetről érkezve bevonultunk a Farkas erdőbe, ami egy elég stabil élővilággal rendelkező, igen sokféle élőhelyet, vegyes erdőt és nádast is magába foglaló izgalmas hely, az év minden szakában. Megvannak a bejáratott útvonalaink, egész jól megismertük már a helyet a többszöri látogatás során. Ez úttal fáradtabbak voltunk, és a rövidebb kört választottuk, fő célunkkal az etetős erdőrésszel. Figyeltük a hangokat, s itt is az idei decemberi képlet látszott beigazolódni ... A madarak még találnak élelmet, és messze vannak az erdők mélyén ... Azért a lustábbak az etetőre járnak, s ennek örül a fotós is nagyon.


 Ő fogadott minket



 A tornász. Jutalom a cinkegolyó

 Nem voltak nagy fények a fák között, de ő büszkén pózolt

 Olyan nehéz választani a sok vicces Kékcinege fotó közül ...

 De vannak, akik nagyon komolyan állnak a gép elé ...

 Megcsodálhattuk a barátcinegét is

 A mókus fürgén lopakodott az etetőre, teletömte magát és már iszkolt is tisztes távolságba

 Azért a széncinege nagyon szép madár, még ha kevesen ismerik is agresszivitásáról

 Erre a legjobb szó: CUKISÁG ;-)

 Körmei a fába mélyednek, dudáló hangot hallat, és rohan, ugrik át a másik fára ...


Közel 50 percet töltöttünk az etetők mellett. Egy magokat és diót hozó idős hölgytől megtudtuk, hogy a túloldalra is telepítettek etetőket, s ezzel elrabolták a madár és mókus állomány jó részét. Azért én így is elégedett vagyok. A nádas felett, mely az etetők tőszomszédságában van, ez úttal nem láttunk ragadozót. Viszont a nádasból magasló egy-két, kicsit távolabbi lombhullató fán, vártak ránk érdekes dolgok, melyről később mesélek.


 Elhagyva az etetőket, visszanéztünk az ellenfénybe


Hívott egy hang, csalogatott a megérzés, hogy menjünk beljebb az erdő mélyére, hátha lesz ott valami más is. Szajkóért, Vörösbegyért, esetleg Süvöltőért indultunk, vagy talán harkályt lesni, de egészen mással ajándékozott meg a lemenő nap. Mostanában minden fotózáson csalatkoznunk kell a decemberi telet illetően, de oly sok esetben kapunk mégis csak valami meglepetést, amit csak az adott hely tartogat számunkra, s amely talán a kitartásunk gyümölcse ... Ahogy haladtunk egy kis ösvényen, hogy majd a kis körben vissza érünk az etetőre, egyszer csak mozgolódást vettünk észre az aljnövényzetben. Pesti gyerekként az erdőben járva eldobtam a hajam a cinkék után, hogy egy nyúl füleit pillantottam meg. Ugrott, láttam a lábait, igen gyorsan igyekezett kitérni előlünk. Leült egy vastagabb fatörzs mellé, onnan figyelt minket, majd továbbhaladt. Mi pedig mentünk utána, minél közelibb fotók reményében. Nem nagyon hagytuk szegényt addig, míg meg nem lövünk valami normális képet ...


 A Mezei nyúl figyelt minket, s gondolkodott: Merre tovább ?

 Tudtam, hogy átszalad az úton fix pontra állítottam a fókuszt, de szvenkelve kellett
követnem őt, míg oda nem ér, különben lemaradok róla. Blogba jó :-)

A kijárat felé. Számomra csodás látvány ... 


Visszaérve a kis kör után, elidőztünk még az etetőknél, s én megpróbáltam azokon túl látva, kicsit a nádas melletti két nagyobb fára koncentrálni, mert a távolban a cinegéken túl volt még egy-két faj ... Érdemes volt keresgélni, és küzdeni az ágakkal, további madarakért, melyek hiányoztak ebből a napból. A kitartásnak meg is lett az eredménye !


 A Szajkó az örök kétkedő

 Örültem nagyon az Erdei pintynek is. 

 A zöldike tojója is megmutatta magát. Ezt a fajlistát szívesen fotóznám etetőn is

 A Kék cinege nem bírta ki, hogy ne műsorozzon nekünk, így a végére, búcsúzóul

Hazaindultunk ...


Felidézve a történteket, így a blog írása alkalmával, s megnézve a fotókat azt kell mondanom, hogy az a szombat, kitett magáért, kárpótolt a Molnár-sziget gyatra felhozatala után, és csodás képeket ajándékozott nekünk. Hangulatot, életet, színeket, szabad levegőt, kalandot, izgalmat. Minden földi jót. Köszönet ezért, s az ilyen napok miatt mondja azt az ember, hogy meg nem érkező tél ide vagy oda, menni és menni kell. Belső késztetés ez, mélyről fakad, megállíthatatlan.

Megszabadulás.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése