2013. december 29., vasárnap

Lesben - Ölyv helyett Karvaly

Egy nagyon karcsúra sikeredett fotózás után, elsírtam bánatomat az éterbe, és egy akkor még ismeretlen jótevő meghívott engem, hogy valamikor karácsony és új év között, menjek el hozzá, üljünk be a lesbe, és fotózzunk táplálkozó Ölyveket. Majdnem letettem a hajam, mert azért manapság egy ilyen gesztus, pláne egy ismeretlen ember irányába, megosztani egy sok-sok munkával épített lest, oda elhívni valakit, valljuk be, nem szokványos, sőt rendhagyó dolog, s egyben lehetőség.

Eljött a nap, 2013. december 27.-e. Elmentem a most már jó ismerősömhöz, aki kérte, hogy ne említsem meg nevét a les miatt, és elautóztunk a tőle nem olyan messze lévő helyre. Kitettük a szagos húst, bemásztunk, én szó szerint bekúsztam a lesbe, és a háromlábú horgász székre telepedtem. Ülve sem lehetett felfelé kinyújtózni, nem is horizontálisan volt kicsi a les, még a lábunkat sem tudtuk kicsit előre kinyújtani, de őrületes izgalommal lestük a két beülő ágat, a kirakott táplálékot, fixre beállítva a gépet a nevezett pontokra, és beszélgettünk halkan. Hallottuk az ölyveket a hátunk mögül is, a szemközti fák felől is, de nem szálltak le enni. Három teljes órát vártunk, de az ölyvek nem jöttek.


 Az Ölyveket rohadtul nem érdekelte, hogy ide kell leszállniuk :-)

 Elindulva a másik les felé, egy Nagy Fakopáncs dolgozott

Nem szeretik az emberek a rókát, de nem is tudják kiirtani ...


Kicsit csüggedve, de azért reményekkel teljes a másik, itatós lesben, átvágtunk a mezőn. Kilós sár ragadt mindkét cipőnkre, jó kis felszereléssel masíroztunk a lesbe. Gyönyörű volt az erdő, dús és gazdag aljnövényzettel. "Hobbit-zöld" fűvel a fák tövében. Le kellett volna fotóznom, de a nehéz táska, és a meleg miatti, kabátban-diszkomfort érzés, kissé elterelte a figyelmemet. Lassan megérkeztünk a leshez ...



 Földbe ásva. Detektív üveg alja egy szintben a víz felszínével

 Lekerült az üveget takaró borítás

Bentről az egyik lehetséges érkező-hely

Nézőpont, víztükör(kép)

Elcsodálkozva azon, hogy mennyi munka van egy ilyen lesben, kezdve a földmunkával, folytatva a tervezéssel, anyagköltséggel, kivitelezéssel, és a nyáron 2 nap alatt elpárolgó víz pótlásával, szóval hálát adtam a lehetőségért magamban is újra. A lesbe 2 ember fér, kényelmes a pad, vízhatlan teteje van, reflexiós üveg, ajtó, tófóliás medence, moha, fatörzsborítású szélek, szép háttér, bent a sásban, az erdő mélyén. Beültünk és vártunk. Ez a les több mint 30 fajt hozott 3-4 méteres közelségbe az idén. Nem tudom, ezek csak a madárfajok, vagy ezen felül számolandó a nem is kevés emlős állatfaj ?! Egyszer csak megmozdultak az ágak jobbról, és megérkezett a csodaság ...


Igen, a Karvaly. Méltósággal váratott minket 20 percen keresztül

míg nem, beült végre elénk az ágra.

Újabb tíz perc után még közelebb szökkent. Három méternyire, az itató végébe

Hogy aztán így nézzen ránk !

Hogy megértsük, miért is röppen el az útjából mindenki

Hogy a tükörben csodálhassa magát

Majd igyon egyet

s megfürödjön még télen is, a késő délutáni fényekben

mert Karvaly úr nem lehet piszkos,

mert micsoda botrány lenne az kérem, ha nem fürdene ...

Teljes alapossággal :-)


AHOGY JÖTT, ÚGY TÁVOZOTT !

Kikeveredtünk, és zárult Móka Miki tára ...


" De ha tetszett, eljöhettek, Tercsi, Fercsi, Kata Klára, s valahány név a naptárba ... " Bizony eljövök, ha tehetem, s megfogadtam, hogy itt a közelemben én magam is építek egy lest. Talán nem üvegeset, de fix lest, vízállót, jó helyre. Nem is nagyon tudtam megemészteni a dolgot ... Egyszerűen lenyűgöző.

Nem felejtettem el filmet készíteni.
(Állítsd legjobb minőségre)



Köszönet annak, aki ezt lehetővé tette számomra !











1 megjegyzés: