2013-12-29

Molnár-sziget

Erre a napra két helyszínt terveztünk. Az egyik a Molnár-sziget, a másik egy erdő kellős közepe. Ez utóbbiról, még nem mesélek, mert arról fog szólni a következő bejegyzés. Itt a kis Dunán, vagy Soroksári Dunán változó, de érdekes madárvilágról hallottam. Két éve magam is fotóztam itt a komp felé vezető kis híd tövében jégen sétáló Vízityúkot. Remények megvoltak, elindultunk hát, bízva a télre érkező vízimadarakban.

Kiérkezve szép tájképeket lehetett fotózni, Dankasirályok, Szárcsák, Tőkés récék fogadtak minket, és mi elindultunk a jobb parton vadászni ... Figyeltük a vizet, a part menti fákat egyaránt.


 Oda-vissza vagyok a vizekért ...

 A parton állva, nyugodt röptű sirályok pásztázták a vizet

 Mindig a túlparton fordultak

 A Szárcsa kíváncsi, de könnyen megijed

 Egy kis csatorna felett híd vezetett át. Valamiért a réce lányok szerettek itt szedegetni

 A part menti fákon ugráltak a cinegék. Ő egy Kék cinege

 Nagyon messze hallottuk a Zöld küllőt nevetni, fent a domboldali házak kertében a fa tetején

 Üres volt a víz, üres a nádas. Téli madárfajok sehol.

 A Csepel-Soroksár komp mellett, ez a csónak vesztegelt ...

Szárcsa a túloldalon.  Tair-33 4.5/300 F5.6

 Befotóztam a kis-Duna ágba, de semmi. Talán ha hidegebb lesz ...

 Szépnek találtam ezt a fát, a nádassal, és a kék éggel

 A Varjak kíváncsian figyeltek minket, mikor előlünk menekülve felültek a fákra

 Hangulata van a félszigetnek. Oda-vissza végigkutattuk, de csak egy Vörösbegy
bóklászott a bokrokban. Nem lehetett lefotózni.

Fotózás helyett könnyed séta, és gyönyörködés vált a tervekből.
A Tőkés récék mindenütt ott vannak.


Messze van még a tél. Az igazi speckó fajokhoz hideg kell. Hozzá kell szoknunk a fekete karácsonyokhoz, a ködszitáláshoz, a december vége felé még mindig 5-6 fokhoz is. Legfőképp azt kell elfogadnunk, hogy még márciusban is havazik évek óta. Talán majd februárban megérkeznek a téli madárvendégek ... Szépnek szép a hely, csak hát eléggé üres volt. Így megy ez jó régen. 

Tovább mentünk a város másik végébe, a Farkas erdőbe. Ott azért az etetők körül zajlik az élet !