2014. január 22., szerda

Itatós madárles - Alapozás

Újabb fázisához érkezett a madárles építése. Igen sok helyet megnéztünk, és a választás az egyik helyszín egy másik pontjára esett. Cserjés, bokros, fákkal tarkított fennsíkon vertünk tanyát, ahol csipkebokrok, mogyoróvesszők is találhatók. A terület felett ragadozómadarak köröznek, van ott Barna rétihéja, Egerész ölyv, Vörös vércse. Énekes madarak is érdeklődnek, lesik mi készül itt. Reményeim szerint apró rágcsálók, kisebb emlős állatok is megfordulnak majd nálunk. Olyan madarakat várok majd az itató medencéhez, melyek nem csak az erdőkben keresik az otthonukat, hanem kedvelik a nyílt terepet is. Három oldalról védett a leskunyhó, leveleiket hullató növények, fák bokrok által. Kicsit rendezzük majd a terepet, hogy a háttér messzebb legyen tőlünk, a háttér elmosását megkönnyítendő. Találtam a neten igen gyorsan növő, örökzöld sövényt, mely egy év alatt 1.1 - 1.3 métert növekszik, és eléri akár a 2.5 métert is pár év alatt. Nem is drága, könnyen telepíthető, sok sem kell belőle. Ezzel fogjuk körbevenni magunkat három oldalról, rásegítve kicsit a már most is ott élő növények takarására.

A lesben ülve,  jobbról beülő fatörzsre várjuk majd a ragadozókat, melyek érkezésére télen számítunk. Idén is elkezdjük majd a beszoktatást, olykor-olykor kiteszünk zsigert, farhátat. Már egy alkalommal teszteltük is a helyet, szépen fogy a táplálék. Egyik alkalommal Egerész ölyv fogadott minket az egyik fánt, amikor közeledtünk az ásatás helyszínére. Ásatás igen, mert itt komoly földmunka folyik. Nehéz, zsíros föld ez, nedvességhez jutva odaragad a szerszámhoz. Nyugodtan elfelejthető az ásó, az ásólapát, mert nem lehet róla elhajítani a földet, ha kicsit nedves. Marad a kapa, és lehet földig hajolni, azzal kiemelve a kézilabda méretű földgolyókat. A füves fensíkot, az alapterület keretei között ásóval kezdtük meg, a fű hajszálgyökereinek nem kis ellenállása mellett. Szépen haladunk a 190x140x100-as gödörrel, és a 140x240x10-es medencével. A gödör 1/3 mélységig, és a medence fele hosszáig már készen van. A napokban esett egy kis csapadék, és az ezt megelőző három nap folyamatos földmunka után kis pihenőt rendeltünk el.

Jó volna, még a mostanra beígért havazás előtt végezni a medence területével, és a gödörbe a lejáró kialakításával végezni. Aztán ha leesik a hó, úgyis megállunk, mert fagyott földet nem ásunk önszántunkból. Ez idő alatt rakosgatjuk a pénzt, megannyiszor átgondoljuk a tervrajzot, műszaki megoldásokon törjük a fejünket, hogy aztán a tél utolsó napjain már befejezzük a földmunkát, és megépítsük a leskunyhót, a medencét. Mindezekben segíteni egy régi jó ismerősőm-barátom érkezett a csapatba, ki szakértelmével, és két kezével minden fázisban besegít majd. Meghálálandó teljes joga van a leshez, bármikor jöhet, és átadom fotós tudásomat neki, mert ő is egyre érdeklődőbb a természet szépségei iránt.


 Körvonalak kijelölgetése

 Kóstolgattuk egymást. A nehéz föld, a fűcsomók és mi

 Két alkalom után ... Mélyül a gödör

Egy szép vasárnap délutánon körvonalazódik a medence területe is


A mobillal készült fotókon -melyeket nem fogok feljavítani- már egész szépen látható, merre is tartunk. A medence körvonalát a következő alkalommal befejezzük, kialakítjuk egyenletes mélységét, de a kinézeti ponttól távolabb eső medence végén, fogunk hagyni egy kis szigetet (kb. 60x40cm) ahol csak 4-5 cm lesz a vízmélység, hogy a kisebb madarak is be tudjanak állni fürdeni, és hogy ezzel az üvegtől 2-3 méter távolságban tartsuk a madarakat. A gödörből még hiányzik jó 60 cm mélység, és a leskunyhó felé vezető lejtő-bejárat. Ezt is szépen ki fogjuk alakítani. Látható, hogy a kunyhó fala, és a medence között van egy 15 cm-es fal, mely határvonalat képez a ház és a víz között. A medence szélét végig pallóval fogjuk szegélyezni, mely azért is jó, mert a tófóliát megtartja, s a szegély oldala pedig feltölthető szépen a kiemelt földdel. Oda pakoljuk majd a vastag fatörzseket, faháncsokat, moha-takarást. Az egész les észak felé néz. Így döntöttünk a tájolással ...

Várjuk a következő napokat, amikor a három főből, legalább kettőnek jó, és már mehetünk is dolgozni. míg az egyik ás, a másik kiemeli a földet. Kicsit nehéz a móka, mert 3-5 cm vastag sár tapad a cipő talpára, és oldala köré. Igen gyakran kaparjuk le a cipőt, hogy egyáltalán arrébb tudjunk menni. Szóval küzdünk, építünk, és agyalunk a műszaki megoldásokon ... Például, hogy vasvázra tesszük az oldalait, hogy a vasvázat hogyan tudjuk a földbe rögzíteni, és mindenféle trükk megszületett a fejünkben, hogy ne lehessen ellopni az építményt.

Most viszünk majd ki etetőt, hogy elterjedjen a köztudatban, hogy itt vagyunk, s ez egy jó hely lesz. Remélem, sok madár viszi majd hírét, ha beindul a les. Ha lesz etető, itató, fészek odú, és ragadozó etetés, akkor könnyen válhat ez a hely egy 20 m2-es madárparadicsommá.

Ezen dolgozunk ...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése