2014. február 4., kedd

Váci tanösvény - ártéri élővilág


Megérkezvén a Váci tanösvényre, mindig egy sajátságos hangulat kerít hatalmába. Az ártéri erdő nagyon széles spektrumú élővilágot rejt, s mindig felvillanyoz. Látványra sem utolsó a bedőlt fákkal, a pallókból kialakított tanösvénnyel, amin "végiglebeghetünk" a belviz felett. Rengeteg munka van ebben. Bebocsájtást nyerünk a táj intim belsejébe. Ha nem volna ez a tanösvény, vajon hogyan vághatnánk át a rengetegben, a fák között, a nádasban, hogyan juthatnánk ennyire mélyre e nélkül ? Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen lehetőséget teremtettek sokaknak, a tanösvény megalkotói.

Olvad a hó, maradék jégpáncél lebeg a belvizen, melyen a napfény oly szépen csillan, hogy átkapcsolok manual focus-ba, és mehet a bokeh gyártás, éles kép fotózása helyett. Csodáltam a vizet, az Ökörszemet és a Vöröbegyet ahogy a gyökerek, megdölt fatörzsek között ugráltak. Lépésről lépésre haladtunk a pallókon, és csak szívtam magamba a látványt, a sajátságos illatot, friss levegőt. Örültem a fényeknek, az olvadó jég csipkéinek, s a minket kísérő, fákon ugráló madarakat. Mind ezt tovább fokozta a távolban látszódó nagy víz, s az egész nap végére a legcsodásabb élmény, a Jégmadár beszállása.



 Olvadás és csillogás

 Út a csoda felé

 Rejtvény

 Bokeh

Az első pihenőhely. Hosszú percekig nézelődhetünk

 Türelmes volt a Vörösbegy. Sokáig időzött a sásban

 Szabad tér. Mozivászon, színek és levegő

 Mennyi életet rejthet ...

 Ezt még egyszer ! Igazi nagylátószög kellene (10-20mm)

 Úton a meglepetés felé !

 Honnan is érkeztünk ?

 Tükröződés

 A nagy víz felé ...

Egy blogban azt írták, hogy ide száll be a Jégmadár. Miközben erről beszélgettünk egy idős házaspárral,
megtörtént a csoda ! Beszállt. Alig 6-8 méterre. Amatőr örömünk, hirtelen hangunk és mozdulataink miatt, beszállás után 

azonnal tovaszállt, mert ostobán megijesztettük őt.

 Szerencsénkre csak 18-20 méterre menekült, így még lefotózhattuk.
(Nagyot hibáztunk, "hülyeségért nem jár csoki")

Őszapó kíváncsiskodott a visszaúton

 A Vörösbegy -lehet, hogy ugyanaz- nagyon közel jött

 Megint a gomba és moha duó. Nem tudom megmagyarázni, hogy mit szeretek benne ennyire

S végül, amit még visszafelé érdemes volt lefotózni




Az ártéri erdők, területek gazdagsága megkérdőjelezhetetlen, minden évszakban rengeteg megfigyelésre ad nak lehetőséget. Az állatvilág igen érdekes, a növényvilág gazdag, s látványnak sem utolsó, főleg ez a terület. Nagyon jó megpihenni a tanösvény végén a padon, és csak nézni a vizet, lelátva annak aljáig, vagy messze révedni, szemünket a víztükrön pihentetve. Kikapcsolódás, feltöltődés, és ami a legfontosabb nekem, megannyi jó fotó készítésének reménye ...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése