2014-05-31

Gyurgyalagos lesfotózás

Idén is vártam a Gyurgyalagokat, és meg is érkeztek, ahogy minden évben teszik. Amint lehetőség nyílt rá, a szabadidő és a fények tekintetében, máris mentem fotózni őket. A helyszínről természetvédelmi okokból nem beszélek. Két alkalommal került sor a fotózásra. Mindkét alkalommal lessátrat használtunk. A Gyurgyalagok löszfalba vájt üregekben költenek, így szinte csakis ilyen helyen, vagy annak közvetlen közelében láthatók. Méhészmadárnak is nevezik őket, mert táplálékuk jelentős része méhekből, és darázsfélékből áll, melyeket faágakhoz ütögetve fogyasztanak el, a fullánk-szúrás elkerülése érdekében. Az első alkalommal nem kis küzdelem árán jutottunk el a fészkelőhelyükhöz, konkrétan majdnem elakadtunk a sárban odafelé. Minden akadályt leküzdve elértük a löszfal tetejét, és a sátrat felállítva, megkeresve a beülő ágakat, vártuk őket türelemmel.



Megérkeztek ...

Innen figyeltük őket ...

Minden irányból szerették a beszálló ágat

És volt, amikor előnytelenebb helyre kóboroltak ...

Fura szerzet

Nagyon vártuk, hogy párban is fotózhassuk őket. Megérkeztek

Méregették egymást

És persze gyanakodtak ...

Nem értette a telefonról lejátszott hangot. Hol a párom ?

Itt fognak költeni ...

Az első fotózási alkalom végén, a repülés volt a téma. (Nehéz műfaj)


Második napon a feleségemet csábítottam ki a löszfalhoz, de ez úttal más útvonalon mentünk. Nem is volt gond a sárral, a vízzel, emiatt el sem akadhattunk. Sajnos elszúrtuk kissé az időzítést, mert későn, délelőtt 11 után értünk oda. Annyiban szerencsénk volt, hogy a Gyurgyalagot nem érdekli a délben erős napfény, s ugyan kisebb intenzitással, de akkor is repül, táplálkozik. Helyünket keresve, még közelebb tettük le a sátrat, mint az első fotózás alkalmával. Kicsit más fények, más beállítások kellettek ide ... Ezen  a napon megnéztem, hogy miben segíthet az állvány. VR kikapcs, cuccot fel a gömbfejesre, és mehet a móka ... Gondoltam én, de azért meg kell küzdeni a képekért. Előkerült a telefon, a Gyurgyalag hangja, és volt műsor ezen a napon is.


 Pont oda ült be, ahová nem vártam. Nem jó a fény iránya, de nekem tetszik a borzosság.

Feleségem azt mondta, hogy menjünk bátran a másik beülő ág felé, s ott is ahhoz jó közel. megcselekedtük, elindult a behívó hang, és vártunk. Engedékeny madár a Gyurgyalag, 15-20 perc alatt szinte minden új helyzetet elfogad, így minket is eltolerált az ágtól 7-8 méterre is.

 Ahha ! Már hozza is az ajándékot, a hívóhang tojójának ...

 Kereste, hívta várta, de az nem jött. Megette a poszméhet

 Eldicsekedett pompás ruhájával ...

Nem is lehet eldönteni, melyik oldalról szebb a drágaság :-)


Sokan fotóznak Gyurgyalagot, s ez alatt a szűk egy hónap alatt, amióta idén itt vannak, unásig töltötte fel mindenki a Gyurgyis képeit. Én viszont tudom azt, hogy elmúlik ez a nyár, és jó lesz visszanézni ezeket a fotókat, egy hűvösebb estén. Kedves és szép madarak ők, hihetetlen repülési technikákkal, csodás utódnevelési módszerrel. Ékszeres dobozok ők. Idén Szalakóta is volt már a keresőmbe pillantva, sőt Banka is. Némileg, sőt eléggé kárpótol ez, a Jégmadár fotó hiánya miatt. Én személy szerint köszönöm a lehetőséget :-)





2014-05-21

Fiumei-úti sírkert

A Fiumei úti Nemzeti Sírkert nem csak híres, hírhedt, vagy nagyra becsült halottairól ismert, hanem meglepően komoly állat és növényvilágáról is. Igen sok fotós fordul meg ott, tájfotó, madárfotózás, őszi képek, hangulatfotók okán is. A területen 82 madárfajt figyeltek meg eddig, ebből 35 fészkelését bizonyították is. Nagy területe, változatos növényvilága, ezernyi életformának ad otthont, s jól megfér ez a kegyelettel együtt is. A sírkert üzemeltetői sétára, természetben való megpihenésre ösztönzik a közönséget. Jártam már itt párszor, és szeretnék is még többször, mert meggyőződésem, hogy a tizedét nem láttam annak, amit itt megfigyelhetünk. Május 17-e szombatján is elindultunk körülnézni.


Az első pillanatban átállítja az embert

 Még csak pár másodperce kattant az objektív a helyére, és jött a Rozsdafarkú

 Fekete rigó barna tojója keresgélt tanácstalanul

 A frissen nyírt fű odavonzotta a nászruhás Seregélyt is

 Itt a lombok között megannyi kicsi madárfióka hangja

 Na jó, azért egy-két tájfotó is belefér

 A Fekete rigó hímje nem értette, miért nézegetem őt egy fekete csövön át ?!

 Drukkolok az Örvösgalambnak, hogy nyerjen a házival szemben

 Megfogott a látvány


Kicsit kietlenebb, nem olyan odaadással gondozott részére érkeztünk a sírkertnek. Mondtam is, na ebben a káoszban vajon mi várhat ránk ? Aztán felfigyeltem a hangokra. A harkályfiókák hangjára, melyet minden reggel hallgathattam munkába menet, egy a játszótérhez közeli faodúból. Ismerős hangok voltak. Az odvas nyárfa felől mozgásra lettem figyelmes. Kiderült, hogy gyakorlatilag egy madár óvodába érkeztünk, sok faj kicsinyei cserregtek itt, vagy a fészküket frissen elhagyó, pelyhes fiatalok botladozásait figyelhettük.


 Érkezett is a táplálék ...

 Rokonlélek járt itt, s hagyta emlékül az egyik kedvenc együttesem monogramját
  
  A Seregélyt zavartuk, nem nagyon mert az odú felé mozdulni. Hátrébb is álltunk

 Ebben a pocsolyában fiókák fürödtek. Ő itt a Kékcinege

 És fiatal Csuszka

 Bevonzottak a fák ... Megérte !

 Ez az Örvös galamb is türelmes volt

 Csigák násza. Érdemes mindenhová figyelni !

 
 A Dolmányos varjú konkrétan zaklatásnak vette a jelenlétünket

Alaposan bejártuk már az egész területet, de amiért jöttünk, váratott magára. Sokszor láttam egész közelről a Zöld küllőt, de akkor soha nem volt nálam a fényképezőgép. Egyaránt igaz minden madárra, hogy ha az ember nem áll meg, és nem fog rájuk 300 mm-es objektívet, akkor engedik a megfigyelést, de amint kiszúrják, hogy az ember őket hajkurássza, máris menekülnek. Emiatt nem volt könnyű dolgunk, a bejárathoz közeledvén ezzel a madárral. Mindig elbújt a fatörzs átellenes oldalára, s ha megunta, hogy forgunk utána, 15-25 méterre elrepült egy másik fára. Ellenben mi tudtuk, hogy a táplálékkal előbb-utóbb visszatér az odúhoz. Fiókáit ez esetben is tisztán hallottuk. Zavarni nem akartunk, így kényes egyensúlyra törekedtünk a madár jó közérzete, és a számunkra is még elfogadható fotótáv között.


Íme a Zöld küllő 

 Teljes valójában ez a gyönyörű harkályféle

 Cserkelni kezdtük ... (25 méter)

 Gyanús a mozgás ! Ugrásra készen figyelt ... (15 méter)

 Egy vastag fatörzs mögé álltam vonalban, így cserkeltem be (10 méter)

 Nagy kedvencem vagy, teeeeeee :-)

 Érdekes ... Neki is piros a feje, mégse küllő ! (identitás zavar)

 Végül egy Fekete rigó pár (fűben)

felettébb különböző, mégis közeli helyeken (és a kommunális hulladéktól pár méterre)


Kellemes séta volt, könnyed cserkelés. Igen sok egyéb madárfaj hangját hallottuk, magasban köröző ragadozókat láttunk, nem találtuk meg a Sírkert saját baglyát, mely mindig valamelyik fenyőfán pihen, rejtőzik, viszont láttunk egy mókust is, amint a Zöld küllővel osztozott egy fatörzs földhöz közel eső részén (van róla fotó, de nem az igazi), és igen sok érdekesség vár még ránk, például a Nyaktekercs, aki állítólag jelen van itt ... Van, és lesz miért ellátogatni ide legközelebb. Talál itt témát a természetfotós, az is aki tájképeket vagy hangulatfotókat akar készíteni, s örömét leli az a botanikus, aki szereti a hatalmas, régi ősfákat, és a sok-sok díszcserjét egyaránt.

Visszatérünk még.




2014-05-11

Apaj varázslatos élővilága

A négynapos munka ünnep szombatján, tekintet nélkül a labilis időjárásra, az eső lehetőségére, koránt sem szép fényviszonyok között, de feleségemmel elindultunk Apajra. Nem eléggé korán, de reggel 7-re oda is értünk. Ahhoz, hogy a napfelkelte fényeit megörökíthessük, 03:00 körül kellett volna ébredni, de ez lehetetlen. A narancssárga fényeket ez úttal meghagytam a nálam is fanatikusabbaknak, és a profiknak. Ez idáig történt látogatásaim során nem jutottam be igazán a tavak közé, mert nem ismertük az utat. Több alkalommal is közelében voltunk már a tavas madárvártának, de nem volt kellő mennyiségű információnk, s a terület nem kicsi. Most már tudtuk, hol vannak a tavak bejárata, konkrét helyekre igyekeztünk. Általában Ócsa felől, Bugyin át jövünk ide, pláne ha ott még gyűrűzés is van. Most is így történt. Már az első pillanatban ragadozóval találkoztunk, ahogy minket észlelve komótosan arrébb libbent egy távolabbi fára. Jó érzés arra a területre bejutni, már az első métereken érzi az ember az ottani hangulatot. Van amikor a bejárat környéke belvizes, most nem így volt. Fotóztam már más alkalommal, az első métereken Bíbicet. Hamar felpörög ott az ember ...

A Szürke gém emblematikus figurája Apajnak

Amikor megjelenik az utak mentén a villanypásztor drótja, az oszlopokra rögzített műanyag tartókkal, megkezdődik a "vadászat". Rögtön az utak mentén megjelennek a billegetők, Sordélyok, Cigánycsukok, Gébicsek, Nyári ludak, Bíbicek, Nagy kócsagok, Nádiposzáták, Füzikék . Furcsa fotózás volt, mert az idő közel 4/5-ét a kocsiban töltöttük. Ha az ember kiszáll az autóból, és ráfogja a 300 mm-es objektívet a madárra, az pánikszerűen elrepül, de még a nagyobb testű madarak is. Így az autóban maradva fotóztuk, a jobb és baloldali vezetékeken, póznákon ülő madarakat, attól függően, hogy melyikünk oldalára esett a célpont. A madarakat nem érdekelte, hogy ha a pusztát átszelő műúton 60-80-al elszáguldott mellettük egy autó, de ha megáll az ember, vagy kiszáll, az sok esetben végzetes hiba. Nehéz volt feldolgozni, hogy autóban ülve madarászunk, de ez volt a jó megoldás.

Ez a Mezei nyúl fogadott minket, rögtön az első métereken

 Barna rétihéja libbent arrébb a másik fára

 Idén -mint minden - a pipacsok is korábban érkeztek

Igen nagy számban tenyésztik itt a Szervasmarhákat

 Pulyka és Gyöngytyúk keresget a fűben

 A portákon házi macskák szabályozzák a kisemlősök elszaporodását

 Ez a csatorna keresztezi az utat. Csodálatos benézni

 A Kakukkot messziről hallottuk már

 Gyönyörködtünk a Tövisszúró gébics formájában, színeiben

 Keresd meg a képen a Csíkosfejű nádiposzátát

 A Sordély kitartóan pózolt nekünk

 Nyári ludak húztak el csapatban a táj felett

  Végre Tengelic, megfelelő közelségből

 Sárga billegető a villanypásztor póznáján.

 
Őt is sikerült elcsípni. A Cigány csukot többször is láttuk aznap

Azt hittem, idén lemaradok a repcéről.


Mikor elértünk a műút végére, jobbra vettük az irányt. Tévedésből mentünk a zsákutca felé. Mikor megfordultunk, a kerítés tövéből egy Búbosbanka szállt fel, melyet csak röptében vettem észre. Van már banka képem, de idén hajtom őket. Sajnáltam, hogy esélyem nem volt lefotózni őt. Kimentünk Apaj területéről, és a főúton elmentünk a csatorna felé, hogy hátulról közelítsük meg a vizes réteket, a kisebb tocsogókat. Az útra nyugodtan állíthatom, hogy elkelt volna a terepjáró, de a Suzuki, mint máskor is, derekasan helyt állt. Sikerült eldülöngélni vele a kis vizekig, ahol katartikus állapotba kerültünk. Eklatáns példája ez a mocsárvilágnak. Hosszú gémekkel, alacsonyabb, a vizes fűben kapirgáló cankókkal, szitakötőkkel, békák zajával, Nádirigó hangjával, náddal, vízszaggal, csodával. Csak ámultunk és bámultunk. Ez a hely nem csak a szemünk világára hat.


 Valamilyen csér faj, de nem tudom pontosan. A csatorna felett táplálkozott

Nagyon örültem a Vörös gémnek (Rossz fényünk volt)

A Danka sirály is megjelent természetesen

 Azt sem tudtuk, hová nézzünk a vizes réten

 Most is emlékszem az élővilág hangjára a víz illatára

 Kanalas gém keresgélt szemben (fekete csőre végén, sárga pont)

 Ez talán a legkedvesebb vizes képem onnan

 Ez a Barázda billegető nagyon kíváncsi volt ránk

 Egy szem Piroslábú cankó bóklászott mindössze

 Itt már látható volt a Bíbic

Elriasztotta a Barna rétihéja


Vissza indultunk újra, az Apaj pusztai gazdasági területre, de út közben még Csókát, és Nagy Fakopáncsot fotóztunk, megállva a város főútján, mert hogy ezt ott meg lehet tenni. Nem jött közben autó semelyik irányból. Befelé menet - persze titkon készültem erre - megpillantottuk az első Szalakótákat a magasfeszültségű villanyvezetéken üldögélve. Sajnos 20-50 méterre voltak, de a bizonyító erejű dokumentáció-fotók elkészülhettek. Egyikük leszállt az út menti fára, igyekeztem is becserkelni őt, de egy pick-up nagy sebességgel haladva elijesztette a madarat. Emiatt kicsit dühös lettem, de nem volt mit tenni. Jobbról megálltunk a Réce tanösvénynél, és besétáltunk rövid időre a kilátóhoz. Nem volt semmi különös, de tájfotózni lehetett. Érdekes fények voltak. Előfordult olyan szituáció is, hogy kénytelen voltam ISO 800-1000 -ig húzni az érzékenységet, ha gyors záridőt akartam kapni a madarakra, míg máskor az ISO 200 is elégségesnek bizonyult. Olyan gyorsan változott gyönyörű kékből lilás-szürkévé az ég, hogy néha nem volt alkalmam az érzékenységet beállítani, s emiatt napfényben fotóztam 800-as értéken :-) Verem a fejemet a falba, de a fények és a témák olyan hirtelen váltották egymást ...


 Az út menti harkály

 Csókára nem számítottam

Szürkemarha család

Elérkeztünk a csatornához, és bementünk balra, azt mondva magamnak, hogy addig fogunk itt tekeregni, míg nem be nem jutunk a nagy, magas madárvártáig. Láttam is messziről. Igen érdekes két tó között autózni egy gáton, mely az autó mindkét oldalán 50 cm-el szélesebb csak. Volt egy pillanat, hogy elterelték a figyelmemet a madarak, és a feleségem szólt rám, hogy maradjak a töltésen ha lehetséges :-) A tavakon néhol zsilipeket helyeztek el, ott vadászott a Szürke gém. Nagyon közel volt, nem több mint 6-10 méterre az autótól. Láttam a halat a csőrében. Egy öntött-beton kerítésen üldögélve megpillantottam az általam még sosem látott Kenderikét. Nem hittem a szememnek. Csak a madárhatározó könyvben láttam eddig, most meg 5 méterről. El is szaladt a kezem ... Lehetett utána képeket válogatni és törölgetni. Míg megnéztem őket a kijelzőn, s újra vissza pillantottam, ugyanarra a helyre egy Zöldike pár érkezett. Képzeljük el ezt ! Autóban ülve, két perc leforgása alatt. Micsoda műsor !

 
 Kenderike. Még sohasem láttam őt

 És a Zöldike pár

 Csíkosfejű nádiposzáta hangoskodott

A Szürkegém pedig kísért minkét

Már láttuk a nagy madárvártát a tavak közepén. Teljesen felpörögtem, de le volt zárva az oda vezető út. Gondolkodtunk, és láttunk egy másik utat, még idefelé jövet, amin be lehetett menni. Arra vettük az irányt. Menet közben is volt mit fotózni bőven. Talán negyedik alkalommal jártam már ott, de eddig nem sikerült eljutnom ennyire a terület mélyére. A vizek birodalmába. Most igen. Érdemes jönni, mert más-más arcát mutatja a vidék leengedett tavakkal, és feltöltött vizekkel. Idén  a kisvizes tocsogókról szépen lecsúsztunk, de ami késik, nem múlik !

Térjünk vissza akkor gondolatban az útra, ami a madárvárta felé vezetett. Ez a madárvárta, mint odaérve kiderült, vagy 4x5 méter alapterületű, és 10 méter magasan van a padlózata. Más távlatok azok ... Látva a célt, egy-két fajra rátaláltunk az oda vezető úton. Megérkezvén beálltam a kocsival a madárvárta lábai közé ... Ebédeltünk egyet, majd felmentünk körbenézni. Megértem, miért jó madárnak lenni. Fentről egyaránt fotózhattunk tájképeket, és repülő madarakat is.


 Nyári lúd család

 
 Elvarázsolt világ

 Itt repült át később a Kánya, mellette egy bátor Barátréce

Üstökös réce (Sajnos a horizont kettévágja, de örülök, hogy elcsíphettem)

 Barátréce pár. A víz sokkal szebb, de ha az ég hamuszürke ...

 Igen magas ez az építmény ...

Mikor már túl közel mentünk ...

Otthagyott minket, higgadt eleganciával


Bő egy órás nézelődés után elindultunk kifelé a tavaktól, vissza a műútra, mert én szerettem volna Szalakótát még közelebbről. Az úton kifelé gyönyörű Szürke gém falatozta éppen, szerény 10 cm-es hal-ebédjét. A gáton gurulva az autó elejét elfordítottam jobbra, és már lőttem is az arcát annak a gyönyörű madárnak. Mikor felszállt, alig kaptam levegőt, és ez szó szerint így volt. Ilyen közelről nem egy kis madár ám a gém. Méltósággal, lábait kezdetben lógatva távozott. Nem is repül, hanem lebeg. Pár szárnycsapás, és már 30-40 méterre van. Hihetetlenül légies, és számomra nagyon szép.

A műúton most nem sokat vártunk, odaléptem az autónak, hogy a Szalakótákhoz mihamarabb odaérjünk. Nem vészesen, de az idő előre szaladt kissé. Pocsék fényeink voltak, nem egy fotós idő. Esni ugyan nem kezdett, de az a sárgás-szürke undorító színvilág vett körül, amiben nem szeretek fotózni. na de mind ez kit érdekel, ha látja a Szalakótáit a távolban ?! Ott ülnek szépen páronként a vezetékeken, s a legközelebbi nagyobb fára röppennek át, amikor megijednek. Van egy elvem, miszerint: "Katt és öt lépés ..." Vagyis lefotózom az első olyan pillanatban, amikor már értékelhető, majd megyek közelebb és katt. Figyelem a madarat, mennyire lesz nyugtalan, ekkor megállok, és exponálok. Így megy ez egészen addig, amig ki nem akad szegény, és el nem repül. Egész jól működik ez a "húzd meg, ereszd meg" jellegű játék. Nagyon engedékeny volt a mi Szalakótánk, már két oszlopra voltunk tőle, és még mindig pózolt. Párja fentről figyelte, sokkal idegesebben. Megint közelebb gurultam az autóval, befordítottam jobbra az orrát, és még egy fotó. Ez után elröppent, de azt is megörökítettem.


 Nagy kócsagok tekeregtek mindenfelé

 A Sordély még egyszer utoljára kötélnek állt

 A Szürkemarhák kérdően néztek ránk. Kicsit zavarhattuk őket

 Ide érdemes volt befotózni. Ez a csatorna másik oldala

 Ritka látvány az ülve pihenő Füsti fecske

 Bekanyarodtunk a földek felé is. Mit találunk arra? Örvösgalambot

 Barna rétihéját itt is

 Fiókáinak táplálékot szállító Cigány csukot

 Nagy kócsagot közelebbről

 Őket megint

 Őt nem tudom meghatározni

 Benéztünk a Réce tanösvény felé is

 Kedvenc képem ami a tájról szól

 Ez a terület sokszor belvizes, ide látni a kis madárvártából

 A Szalakótát méterről méterre cserkésztük be az autóból. 

7-8 méterre voltunk, amikor megelégelte

A Szalakóta adta elégedettség érzéssel indultunk hazafelé, megállapítva, hogy mennyire jó, hogy nem esett, s látva, hogy fénytelenre beszürkült minden. Apajról kifelé, ismét a Kunpeszéri úthoz közel, láttunk még Vadgerlét, Erdei pintyet, egész napos repülésben elfáradt Füsti fecskét, Szarvasmarhát is. Egy két képet még ellőttünk az út mentén, melyek közül a gyönyörű szürke(!) Mudit emelném ki. Ő a legritkább magyar terelőkutya. Gyönyörű szép példánnyal találkozhattunk. Találtunk repcetáblát is, de már túl volt virágzása zenitjén. Hazafelé vettük az irányt.

 Ez a Szarvasmarha nagyon haragudott

 Ő pedig a legkevésbé ismert magyar pásztorkutya a Mudi

 Egy utolsó pillantás még a Kunpeszéri útról

Ezért a kompozícióért még visszatolattam. Nyári vadvirágok


Apajba erőt kell fektetni, meg kell ismerni, alázattal és tisztelettel fordulni azon felbecsülhetetlen fauna és flóra irányába, amit ad. Hangulata magával ragadó, tágasságát átélve kicsit elgondolkodik az ember önnön viszonylagos nagyságán. A közelben ott van az ócsai gyűrűző tábor, érdemes ott is elidőzni kicsit, főleg szombatonként. Azt hiszem csodás napunk volt, nem szép fényekkel, de gazdag fajlistával. Megint csak köszönetet tudok érezni, és hálát az élményekért