2014-06-22

Dombvidéktől folyópartig

Ismét elérkezett a "fotós-szombat", melynek keretében Steve barátommal két helyet is meglátogattunk. Régen terveztük már Budakeszi Tündérvölgyet, gyönyörű dombjai fasorai, vegyes sokféleséget mutató látképe miatt, vadászva őzekre, és Búbos bankára is, majd a Hárosi-öbölbe vettük az irányt a vízes élőhely miatt. Reggel indultunk 05:00-kor, de nem elég korán. Nem csíptük el az igazi első, hajnali fényeket, de legközelebb összehozzuk. A reggeli rutin (kávé a benzinkútnál) után, meg is érkeztünk úgy 05.50 körül. 


Ez az a látkép, amiért minden évszakban érdemes eljönni


Már érkeztünkkor átrohant előttünk egy nyúl a murvás úton, de be is szaladt egyből a bozótba. Ekkor a gépek szépen a táskákban figyeltek még. Bementünk, nagyon mélyen a területre, leparkoltunk, és csodáltuk a tájat, a még mindig nyíló pipacsokkal, búzakalásszal, a vélhetően (bár későn virágzó repcével), és elindultunk lefelé a völgybe. Gyönyörűek voltak a reggeli napsugarak, a percenként más és más fényeket adó ébredés, azt sem tudtuk merre fotózzunk ... A melegfényű fákat, és erdőrészeket, vagy ellenfényes tájképeket ? Tobzódtunk a témákban, széles és szűk vágásokkal fotóztuk a tájat. Az őszek nem érkeztek meg a szokott helyükre, szerintem lekéstük őket, de így is volt látni való a mezőn.


 A lombhullató erdő, és a kalász kontrasztja

 Ál-csüngőlepke

 Hová vezet az út ?

 Megérkeztek a reggeli fények ...

 Úton a mészkő-domb felé

 Szín-rétegek

Fényekben ...


A kőfejtő oldalában van egy lapos kis homokfal, pár üreggel. Kísértetiesen emlékeztetett a Gyurgyalagra. Nem is kellett sokat várni, hallottuk prüttyögésüket. Megbabonázza az embert a hangjuk, s ha még meg is mutatják magukat, trópusi madárra emlékeztető sokszínűségüket, hát nincs az a természetszerető ember, aki el ne ámulna ezen ... Igen sok madár mozog a meredek domboldalon, de jól is rejtőznek a sűrű lombok között, bokrok tövében.


 Gyurgyalagok élőhelye (Kis kolónia)

"V" mint völgy


Ezen a ponton külön váltunk. Steve a platán fa soron ment végig, közel kerülve a Gyurgyalagokhoz, és a tarka tehenekhez, én pedig mehallván a hívó szót ( Hupp Hupp Hupp), mentem is fel a meredek domboldalon kergetve a bankát. Meg is találtam a szakadékban megbújó kopasz tetejű akácfán üldögélve, sok, a látóterembe eső más fa lombjai között. Ember legyen a talpán, aki oda be tud fotózni. Volt vagy 30 méter közöttünk. Fotóztam amit tudtam, de ahogy a lehető legközelebb léptem, bepánikolt, és messze repült.
Szememmel követtem, füleket ráállítottam, és mentem utána a messzeségbe, ahová repült. Leszállt a kerítéses út mellé, arébb libbent, és távolodott, egyre messzebb. Nem adtam fel, igyekeztem utána, ügyelve, hogy ne zörögjek a murván ... Míg nem utól értem, és szintén lent a meredeken, újra egy akác fán találtam meg őt. Itt meg takarásban volt, és a lombok közti rés, ahová be tudtam fotózni nagyon szűk volt, ő pedig tapodtat nem mozdult semerre. ismét pár kép, majd elrepült. Elhatároztam, hogy egyszer még a nyáron rászánok egy fél napot, és kifigyelem, merre mozog, leszáll-e kicsit nyíltabb terepen ?! Nem keresett élelmet, így a fészkelésen már biztos túl van idén, ezért nehezebb lesz a cserkelés, mert nem tér vissza a területen fix pontra, de megpróbáljuk majd.


Nincs út közelebb menni

 Idén hamarabb aratunk ...

Messze volt. A 300mm + 1.3 DX mode ellenére is

 Búbos banka vadászat után, tehéncsorda

 Az élet, maga

 Erős fények, nyári táj

Fiatal  Meggyvágó az út menti kopár fa tetején

 És a Seregély, aki mindenütt ott van

Érdemes figyelni a villanyvezetéket ... Tövisszúró gébics


Tovább haladtam, Steve is megérkezett a nagy körútról, irány az autó. Kifelé, még lőttem egy képen három fajt (Seregély, Meggyvágó fiatal, és Citromsármány), elcsíptünk egy mezei verebet, és egy Tövisszúró gébicset is. Elköszöntünk e csodás helytől, és utunkat a Hárosi Duna irányába folytattuk


A Hárosi-öböl a másik hely, ahová nagyon szeretek járni

Megérkezvén a Hárosi-öbölbe, irány a part. Kedves hely, évszakonként ezer más arcot mutat. Jeges téli békés-csendet, őszi tejfehér ködöt csónakokkal, és minden témát megad. Nagyszerű élővilággal, megnyugtató vízzel, kellemes partszakasszal igazi kedvenc. Ragadozót, Szürkegémet vártunk, éneked madarakat fotózhattunk, de az igazi cél, a már többször előfordult Jégmadár. Találtam egy helyet a parton, ahol szuper vízfeletti belógó ág van a Jégmadárnak, vagy a Szürkegémnek. Ehhez közel letehető egy lessátor, melyet a jövő hét végén szombaton be is vetünk. Terveink szerint nagyon korán, 04:00-ra kimegyünk, csodálatos vöröslő napfelkeltét fotózni, és a belogó ág, csőrtől-karmoktól kikopott villájába várjuk a Jégmadarat. Nézzük most, mit sikerült Június 14.-én, legutóbb  fotózni itt, a Hárosi-öbölben ...

Ilyen kékes-lilás változatot én még nem láttam

A parton várakoztunk, figyeltük a víz feletti utat, hátha elrepül hosszan, méltósággal a Szürkegém, mert már évek óta tudom, hogy bejáratott útvonalon közlekedik, hogy aztán újra leszálljon a figyelő helyére. Általában ragadozók is megjelennek a szemközti sziget felett körözve. Igen sok Tőkés récét látunk, de ez alap az ilyen helyeken. A bokrok között szorgos Fekete rigók gyűjtötték az élelmet várakozó és éhes fiókáiknak. Nagy meglepetésünkre egy Kormos Szerkő is tett pár gyors kört a víz felett. Hirtelen fordult, nem volt könnyű lefotózni. Horgászok hada ült a parton a székében. Nagyon szép volt a víz, megnyugtató mint mindig.

 Fekete rigó tojó

 Jellegzetes Hárosi

Hangulatfotó a récékről

 Fekete rigó hím

 Gyöngyházlepke

 Kormos szerkő (még sosem láttam itt)

Egerész ölyv

Az embereknek is otthona ez a csodás hely


Megegyeztünk abban, hogy hová tesszük majd a lessátrat. Izgalommal várjuk a jövő szombatot. Vagy a Jégmadár, vagy a Szürkegém érkeztét oda, a víz fölé belógó, vastag villás fatörzsre, melyen látszik, hogy erősen használják a madarak ...