2014. november 17., hétfő

Ködös őszi napon

Fontolgatom jó ideje, mióta eljöttek a tejködös reggelek, hogy tájképeket készítek. Volt egy konkrét ötletem, mely egy kicsit táj, és egy kicsit városfotó lett volna, de ezen a reggelen sem a pirosas fények, sem a szép köd nem jártak együtt. Köd volt, de nagyon erős, és nem sikerült elérni a hajnali piros fényeket sem igazán. Viszont nagyon jó helyeket találtam madarász szempontból, s mindkettőt a főváros területén, közel hozzánk. Ennek következménye, egy izgalmas, témájában alapvetően a köd köré épülő fotózás lett. November 1-én, halottaink napján mi ezt választottuk. Úgyis mindenki a temetőkben nyomorog ezen a napon, év közben pedig sokaknak talán eszébe sem jut az, aki most hirtelen olyan fontossá vált, mert mondjuk megírta az index a Melyik a legtartósabb temetői virág című gyors tesztet ... Na jó, semmiképp nem akarok kegyeletsértő lenni, de a tolongást tényleg nem szeretem. Gondolni valakire pedig, az év bármely napján lehet. Feleségemmel reggel 6-kor keltünk, és irány fotózni !


Fakusz - Télen könnyebb megtalálni őket

 Fél órával ez előtt tejfehér semmit lehetett csak fotózni

 Gyönyörű íveket találtunk

A gondozott fű, méltó a hely szépségéhez

Az első napsugarak lassan elpárologtatják a fagyos pirkadat nyomait



Sokat sétáltunk itt, megcsodáltuk a lecsapódó párát, a deres kúszófenyőket, láttunk Zöld küllőt, Varjakat, Zöldikét, Tengelicet, nagy fakopáncsot, Fakuszt is, de a ködben értékelhető fotót ezekről készíteni nem lehet. Tovább indultunk a Duna melletti célpontunkhoz, mert Jégmadarat kerestünk, és tájat fotózni szerettünk volna. Nagy bajban voltunk a reggeli éhség miatt, mert az üzletek zárva voltak, de azért találtunk olyan "beülős" pékséget, ahol kényelmes székeken ehettünk meg a hidegből betérve, forrró, frissen sütött reggelinket. Kávéval zárva újjászületésnek hatott.




 Gomba, moha, mosott háttér ... Kedvenc témák

 A partszakasz mintegy két km hosszan tölt el csodálattal

 Érdeklődő Bütykös hattyú csapat, Szárcsákkal, Tőkés récékkel

 Bizarrnak mondanám ...

 Engedékeny és türelmes volt

 Stadionok helyett, avagy az ember és víz kapcsolata

 Már megint a pasztell háttér

 Gombák. Egyszer majd állvánnyal, és makró objektívvel

Talán sikerült festményesre exponálni ...


Nagyot gyalogoltunk, és újfent rájöttem, a Duna csodálatos. Még mindig kitart az élővilág, a sok szennyezés, a méltatlan bánásmód ellenére is. ott küzdenek a madárfajok -ritkábbak is- a fészkelőterületekért a nyári lombok között, s télen a tejködben, hidegben az élelemért. Jégmadarat kerestünk itt a Duna mellett, akire ráakadni most nem sikerült, de mi tudjuk, hogy erre jár, mert vannak olyan természetkedvelők, akik nem irigyek átadni az infót a többieknek. Jó napunk volt. Délután másik arcát mutatta ez a terület. Mire hazaértünk, megérkeztek a kora délutáni fények, de akkor nekünk már jól esett lepihenni, és lazítani kicsit.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése