2014. november 1., szombat

Mártély a Tisza holtág ártere

Korán indultunk, egészen sötétben, hogy elérjük a naplementét a Tisza holtágán, hogy megcsinálhassuk a horgász napfelkeltében című témát. Korrektül beállítottam a GPS-t, de az mégis elvitt minket egy kis kanyarra Ócsa - Alsónémedibe, majd visszarakott az autópályára. Ez a kis kitérő elég volt ahhoz, hogy lecsússzunk a korrekt vöröses-reggeli fényekről. Bosszankodtam is emiatt, de hamar rá kellett döbbennünk, hogy semmit nem veszítettünk, mert sem őszi színek, sem pedig pompás víztükör nem voltak. Ez utóbbit 75%-ban eltakarta előlünk a ruca öröme nevű védett vízi növény, melyet a helyi horgászok is szívből utálnak, csak ők másért. Megismerkedtünk a partszakasszal, próbáltunk képeket készíteni arról, ami jutott, majd a tanösvény keresésébe fogtunk.


Jellegzetes tanösvény tájkép

 Se ősz, se víztükör

Ellepett mindent a ruca öröme


A helyi horgászok kicsit félreértették mit is akarunk igazán, és beirányítottak minket, a tanösvény helyett a torna-ösvényre, ahol mindenféle testgyakorlatokat javasoltak a helyi táblák. Végigmentünk a szinte nulla tématartalmú ösvényen, hajkurásztuk azt a ragadozó-madár párt, melyet olyan távolról meg sem tudtam határozni, majd újra vissza értünk a kiinduló pontra.



 Ennyit tudott adni az erdő október közepén

 Túristáknak készített asztalra esett a fény

 Nem értek a növényekhez, de védett is lehet

 Idén sikerült összeakadnom egy-két gombafajtával

 Gyűlölik a horgászok, s nem értik miért védett növény ez

 Házrészlet

Végigjártuk a semmitmondó ösvényt


Térképünk, helyismeretünk nem lévén, megkérdeztük ismét a helyieket, hogy merre találjuk a híres-nevezetes Mártélyi tanösvényt, igen azt, aminek egy részén, a belvizek között fapallós úton lehet haladni. Útba igazítottak bennünket, és elmondták, hogy oda nem lehet kocsival bemenni. Nagy ajándék volt ez az információ, nem gondoltuk volna, hogy nem lehet :-)  Nagy nehezen találtunk egy kikötőt, és egy ösvényt, befelé az erdőbe. Hát ha ez a tanösvény, akkor menjünk. Mélységes megnyugvás fogott el, hogy a Kőris fa elé kiírták, hogy Kőris fa. Tudtuk, immáron jó úton járunk.


 Gombamód szaporodtak ...

 Kopaszok, vagy zöldek a fák

 Örültem az őszapónak

 Vízparton

 Úgy látszik ez lesz idén a szerelem

 Erre a táblára szükség volt, 2 km bóklászás után

 El sem hittük. Elértük a bejáratot

 Többféle gombafajjal találkoztunk

 Érdemes volt elolvasni a tájékoztatókat
 
 El tudom képzelni tavasszal ...

 Szerencse, hogy nem kellett elférni senki szembe jövővel

 Ellenfényes finomság. Szeretem.
 
 Ő volt a másik fajta gomba

 Ha ilyet látok, egy juthat csak eszembe: Blairwitch project

 Alig volt madármozgás az erdőben. Nyáron nyilván nem így van

Lehet, hogy bennem van a hiba, vagy rosszkor jöttünk, és idén nem szép az ősz, a madarak pedig szabadságra mentek, de ez úttal nem volt értelme ekkorát autózni. Ugyan van egy hangulata a helynek, de valamiért most "csendben maradt a táj". Visszafelé elmentünk művészkedni a partra, ott már találtunk madarakat, s akadt egy-két vízparti téma.


 Vissza tértünk a partra

 Kis kárókatona, avagy a Kormorán

  Csendélet a csónakok között

 Elcsíptünk egy Szürke gémet

Ezzel a dísznáddal búcsúzott a part


Meg kell próbálni ezt a helyet más évszakban, például tavasszal, mikor nyílik és bomlik minden. Biztos vagyok benne, hogy rossz időszakban jöttünk, de igaz az is, hogy mi most nem láttunk akkor lehetőséget benne, mint amennyire dicsérik más portálokon, s itt-ott, mindenféle leírásokban. 

Kedvesek a boltban az eladók, a szabadban ettük meg ebédünket. A nyugalom, és a béke adott ahhoz, hogy az ember kikapcsolódjon. Erre nem mondom, hogy visszatérünk. messze van, s lakhelyünkhöz közel is találni hasonlót, kétszer szélesebb tanösvénnyel.





1 megjegyzés: