A madáretetők rendberakása, és feltöltése után, mindhárom etetőnk és lesünk körbejárásával végezve, tettünk egy kitérőt még a Kánai tóhoz. Igazából madártani szempontból nem olyan nagy durranás, de láttam már ott, Szürke gémet, és Vörös vércse párt is, úgyhogy érdemes néha arra nézni. Így tettünk most december 21-én szombaton, a metsző szélben ... Vittünk egy kg kenyeret, amit elszórtunk a tocsogóban a récéknek és barátaiknak. Körbejártuk a tavat. Erről mesélek most képekben.
A sekély vizekben táplálkoztak a Tőkés récék, és gyakran körberepülték a tavat
Előkerült a félénk Vízityúk is
Bátortalanul, meg-meg állva haladt a túloldal felé
Ahonnan aztán visszanézett, és figyelte a többi madarat
A Tőkés réce pár egykedvűen keresgélt ...
A hímek zöld feje, fémesen csillog a napfényben
Olykor-olykor Szárcsa is vegyült a többiek közé
Nekiiramodva úszott a bedobált kenyérért
Nekik mindig jutott egy falat
Kérdőn nézett rám: Miért nem ide dobod a kenyeret ?!
Ez a réce-lány volt az egyetlen, akit nem érdekelt a kenyér
Nyújtózkodni, és lerázni a vizet ... Ez komoly és fontos feladat
Visszaindult a nádasba, oda ahonnan jött
A Szárcsa ekkor érezte úgy, hogy eljött az ő ideje. De addigra elfogyott a kenyér
Körbesétáltam a tavat, ahol szebb fények voltak ...
Ugyanaz a hely, ugyanakkor. Ellenfényben.
Búcsú a tótól, irány az autó ...
A tó melletti szabad területen él, és vadászik egy Vörös vércse pár. Egyikükről már készült értékelhető fotó, egy másik, ugyanerről a helyről szóló bejegyzésben, már be is mutattam. Hatalmas szél volt, jót mulattam a fa tetején megkapaszkodni próbáló Vetési varjún, akinek a mutatvány szerintem még szélcsendben sem sikerült volna, hiszen a fa tetején, a vesszők átmérője alig egy kisujjnyi lehet ... Láttam itt már Szürke gémet, más récefajokat, s beszélik, hogy alkalmasint Jégmadár is megfordul erre. Kellemes séta, körbe járni a tavat.