2015. május 26., kedd

Zalaegerszeg környékén

Kedves ismerőseink meghívására, Zalaegerszegre utaztunk, hogy részt vegyünk az esküvőjükön, melyhez ez úton is gratulálunk ! Másnap, mikor a reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk, a környező természeti szépségek felé vettük az irányt. Két okból volt nehéz dolgunk, a fotózást illetően. Az egyik, hogy szemhunyásnyit sem aludtunk, akkor már közel 36 órája, illetve hogy mire eljutottunk a gyönyörű helyszínekre, gyakorlatilag "gyilkos fényeink" voltak. Mindezek ellenére, ha már ilyen messze autóztunk a fővárostól, természetes, hogy minden szép helyet felkerestünk. Vendéglátónk, és a turisztikai portálok segítségével összegyűjtöttük a Zalaegerszeg környékén található fotózásra alkalmas helyeket, és szépen sorban felkerestük azokat. Kicsit ugrálva az időben, a szombat kora délutánnal kezdeném, amikor is útban Zalaegerszeg felé, megláttuk a Balatont, annak kékes-zöld vízét, így azonnal felé kanyarodtunk. Ekkor éppen Balatonberénynél jártunk. Irány a part, ahol megcsodálhattuk, a még üres Balaton nyugodt szépségét. Itt készültek tehát az első fotók.


 Balatoni nyárelő. Zajongók és napolajmentesen ...

 Békében

 Tavaly ilyenkor 18 fokos volt, megfürödtem benne

Horgász portréja


Visszaülve az autóba, eljutottunk a Zalaegerszeg melletti, víztározóhoz, melynek látványa, a lapos fények ellenére is, magával ragadott. A tó egyik oldalán, dombok helyezkednek el, magas fáin Hollók fészkelnek, és a csupa zöld fű tópart, a kicsiny faházakkal, Ausztriára emlékeztetett, ahol hasonlóan csodás tájakat láttunk. Míly meglepő, itt, ennek a tónak a szebbik fele magánkézben van. Úgyhogy nem nagyon mehettünk be, mert sorompó állta utunkat. Viszont az objektív belátott a festői, tóval határos vízpartra.


Hangulat bújik meg, a 76-os úttól balra

 Kár, hogy le van zárva a zsilip. Jó lett volna bemenni oda

 Jól mutat ez a szekér

Kicsit olyan, mint Ausztriában ...

 Hatalmas fűz őrzi a halak álmát

Szeretem a nyitott tereket


Ismét tovább haladva, s célunkat majdnem elérve, újabb szépséges látványra bukkantunk. Ugyan pillanatok alatt változtak a fények (csodás nyári fényből, felhős szürkévé), mégis megbabonázott minket, az út baloldalán elterülő pipacsos domboldal. Nem volt könnyű ott megfordulni, de visszaautóztunk, s leparkoltunk a mező melletti árok tövében, félrehúzódva, amennyire lehet. Híres vagyok a "nem érdekel semmi, én itt megállok fotózni" mentalitásomról, így ennek szellemében ki is pattantunk kicsit tájat fotózni, makrózni, és gyermekfotókat készíteni. Ez utóbbi témát itt a blogban nem szerepeltetem. Annál inkább a pipacsokat, margarétákat, búzavirágokat, mely számomra a tavaszvég-nyárelő időszakát jelentik. Végigfetrengtem az egész mezőt, felváltva fotóztunk feleségemmel, nem törődve a gyakran totálisan eltűnő fényekkel sem. Azt hiszem, nagyon vidám, és látványos képek születtek, erről a nyár illatú mezőről.



Pipacsok, végestelen végig

Vadvirágok mindenütt 

 Egy, mind közül

 Búzavirág, margaréta, pipacs

 "Kékszer"

 Mindenki együtt

Vörösben ...



El is érkeztünk a vasárnap reggelhez, kialvatlanul, fáradtan, de izgatottan, a megannyi szépnek ígérkező helyszín ismeretében. Felkerestük sorban a tervezett látnivalókat. A zalaegerszegi Gerébi-tó, az aranyoslapi forrást, az Azéleás-völgyet (részletes virágmakrós képek, külön blogbejegyzésben), és végül a csácsi arborétumot. Egy dolog kedvtelenített el csupán, hogy fotózási szempontból nem a legjobb napszakban voltunk, de ezt, ez úttal másképp intézni nem tudtuk. Igyekeztem a gépet úgy beállítani, és utómunkázni a képeket, hogy azok megfelelők legyenek valamelyest. Sajnos e bolond időjárásban az ember ki van téve minden szélsőségnek, s ha akkor jár ott, amikor nem szerencsés, minden negatívum ellenére is, fotózni kell, hiszen 250 km-re nem autózik el az ember minden nap az otthonától ...




A zalaegerszegi Gerébi-tó

 Együtt sétáltunk fel a dombra, a Fehér gólya társaságában

 A gát tetején megint a csodálatos víz és tér páros

 Hangulatos út a tóparton

 Buja tavasz

Itt lehet felsétálni, a balra lévő tóhoz


Rövid sétánk után, az Aranyoslapi forráshoz indultunk. Ez volt a nap közepe, erős csúcsfényekkel. Nem volt könnyű fotózni, és nem is volt olyan hú de extra. Viszont volt a réten egy kis tó, abban ebihalak nevelkedtek, s a vízinövények felett szitakötők, acsa fajok kergették egymást. Sajnos békát nem leltem, akárhogyan is kutakodtam. A forrás vize csodálatosan hűs, és nagyon jó ízű volt. Elidőztünk kicsit a réten, feleségem is fotózott nagy örömömre. Pár fotón keresztül meg is mutatom, milyen volt, ez a déli fényektől agyonvert, de dús és szép rét.


Autónktól a rét felé

 "Szuperzöldben" minden

 Hatalmas "szakadékot" ível át a kis híd ...

 Friss levelekben a terebélyes fűzfa

 Ebihalak óvodája

A kis tó fürge lakói, izgágán serénykedtek

Út menti fák árnyéka
(c) Bodó-Kiss Dorottya Nóra



Nagyon vártuk már, hogy eljuthassunk a híres-nevezetes Azéleák-völgyébe, ahol pontosan május közepén virágzik, ez az ezerszínű növényfaj. Kicsit eldugott helyen van, de megéri felsétálni. Befelé haladva, nagyon kedves világba csöppenünk, elsétálva a fák között a csupa-fű úton, kis emelkedőn, ahol a távolban felsejlik a nagy rét a völgy közepén ... Részemről teljes átszellemülés volt. Voltak ott páran, megértem, hogy más is csodálja ezt a helyet, mégis igyekeztem, hogy emberek a képeken még véletlenül se szerepeljenek. Ahogy haladtunk a völgy szívébe, kinyílott minden.



 Egyértelmű jelzés, hogy átszellemülhess

 Zarándok út a völgybe

 Az első pillanatok

 Indul a kéjmámor

 
 És fehér, és lila, és rózsaszín, ...

 A színek kisajátítják a teret

 Azt sem tudtam melyikhez menjek közel

 Visszafelé más arcot mutat
 
Nem akartam, hogy véget érjen

 Pázsit, bokrok, fák. Nem bántam volna, ha nincs út tovább



Elnézve a sorokat, és a még így is visszafogottan válogatott képeket, bezárom ezt a blogbejegyzést. Már most jelzem, hogy a következőben, külön mesélek az Azéleás völgyről, információ és ott készült makró fotók bemutatásával, ráadásul mindezeken túl, egy újabb posztban a Csácsi arborétum szépségének feltárásával zárom be, Zalaegerszegi látogatásunk történetét.

Ahogy mondani szokták, senki ne menjen sehová, folytatjuk !








2 megjegyzés:

  1. Zsámbokné Marika2015. május 26. 19:43

    Sikerült elvarázsolni a remek fotókkal. A pipacsos mezők...nem találok szavakat, gyönyörűek.

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű képek, hangulatok!

    VálaszTörlés