2015-06-28

A Naplás-tó körül

Az ürgefotózás után, új helyszínre, a Naplás tóhoz mentünk. Nem kedveznek ugyan az erősődő fények semmilyen fotózásnak, de a napunkból még jócskán volt hátra. Terveink arról szóltak, hogy a tó keleti részén átmegyünk a Szilas patakon, és a víz északi oldalán körbejárjuk a szántókat, az a melletti bokrokat, virágokat, tájat, lepkéket fotózva. Mostanában tényleg nagy örömöt, s változatosságot jelent számomra a rovarok, bogarak, lepkék fotózása. Régebben is érdekel, le is fényképeztem azokat, ha utamba kerültek, de mostanában tudatosan keresem az állatvilág ezen népes táborának egyedeit. Ahogy öregszem, még türelmem is egyre több van, a hajkurászásukhoz. Kis autózással, hamar eljutottunk a tóhoz, leszámítva a gyökér GPS-t, amelyik bevitt minket egy nagyon kátyús útra, úgy hogy minden út típus ki volt kapcsolva a rendszerben, kivéve a nem fizetős utakat. Na mindegy, ezen hamar túltettük magunkat, s kicsiny feleségemmel, már keresni is kezdtük a Szilas patak felett átvezető sima betongerenda "hidat".


Az első, akivel találkoztunk a híd felé

 Közeledik a vízi-világ

 Itt ömlik be a Szilas-patak (és a napfény)

 Rövid erdei szakasz újra

 A Naplás tó nyugati oldala felé nézve ...

 Ellenfényes nádszál az otthonom

 A hídon túl kezdődött a vadászat

 Ilyen vadállatok kerengtek körülöttünk

 A sakktábla lepke szépsége, és egyszerűsége megragad

 Ez az út is egyirányú (elvileg)

 A tó északi oldalán, mezőgazdasági területek húzódnak

 Azok felett pedig ragadozók keresik élelmüket

 Vannak, akik veszélyesen, fejjel lefelé  szeretnek élni

 A Katica bogár lárvája

 Kerekfoltú gyöngyházlepke

 Igen közelről engedte ...

 Hintaágyon

 Igazi különlegesség

 Csodás lepkék voltak mindenütt

 Kis színjátszólepke az ő kis pödörnyelvével

 Ha nem úgy esik a fény, nincs színorgia

 Ők tíz percig kergették, szerették egymást




 Laposhasú acsa

 Talán itt jobban mutat

Visszatekintés a déli partról atom-fényekben



Aki idáig elolvasta, kap most tőlem egy kis infót, csak mert most jön a nagy okosság ! Szóval a tó északi részén szántóföldek vannak, egészen más élővilággal. A patak környéke belvizes terület, a tó déli részén a Cinkotai kiserdő található, a tó nyugati oldala is izgalmas a patakkal, ragadozókkal, Fácánokkal, s megannyi különleges, évszakfüggő fajjal. Ezen a környéken 150 madárfaj jelenlétét regisztrálták, növény és állatvilága egyedülálló. Ez úttal nem a madarakra figyeltem, sokkal inkább a lepkékre, de sok fajt láttunk arrafelé, illetve más alkalmakkor, ősszel egyaránt. Ahogy a mobil aréna tesztoldala mondaná: Ajánlott.

:-)

2015-06-14

Első ürgés fotók

Nem tudtunk, vagy nem akartunk eléggé korán érkezni a rétre, ahová immáron harmadjára tettünk látogatást, ezeket a kis drágaságokat keresve. 07:40-kor kanyarodtunk az úton, ahol is, ez úttal tényleg rohangáltak végre az ürgék. Tettek-vettek, ki be szaladgáltak a kisebb és nagyobb ürgelyukakba. Kerestek mindent, mi ehető. Indult is a hasalás, megnéztük, honnan süt jó szögben a nap, mely akkorra már három órája tette a dolgát, s készen állt arra, hogy rommá szétverje az összes fotónkat, bármilyen okos beállítás, EV kompenzáció mellett is. Kitettük a pipacsot, mint amolyan áldozati ajándékot, lefeküdtünk a porba, és vártuk, megajándékoznak -e minket az ő orcájuk az látásával, ezek a hektikus, kiszámíthatatlan, mégis bájos rágcsálók. 300 mm, F5.6, -0,7 EV, ISO 200, mehet a buli. közös projektünk ez. A fényképezést ez úttal átengedtem feleségemnek, én a pipacsról gondoskodtam, meg a beállításokról, a sapkáról a nap ellen, és figyeltem, ki honnan érkezik. Azért, párat kattintottam én is. Egyet mondhatok, vagy korábban kell fotózni, vagy késő estefelé, mert a nyári nap fénye, esküdt ellenségünk, reggel 7 és este 7 között, így júniustól augusztusig. Most már a kicsinyek is szépen cseperednek, de őket még nem láttuk. Itt van a fülemben az ürgék sípoló hangja, s ha lehunyom a szemem, emlékszem bajszukra, mozgó orrukra, kíváncsi értelmes szemeikre.



Idilli kép
Na mid van ?

 Megnyalom

Harapom

 Kajakóma


Az első nagy zabálás után rendezték soraikat. Többen is eltűntek különböző bejáratoknál, majd felbukkantak máshol. Tudható volt melyik a hím, néha össze is szólalkoztak, de hamar lerendezték a nézeteltéréseket. Figyelmesek voltak, de nem félénkek. Inkább láttam megfontoltságot a viselkedésükben. A nagy kajálás után, következett az anyagcsere, legalább is én annak értékeltem.



 Kaksimanó (nagy átéléssel)

 Nocsak !

 Hát nem ráragadt ?

 Eljössz velem koncertre ? Hm ?!

 Naaaaa, lécci - lécci !

Dó-mi-szó

 Ezt csak a legjobbak érdemlik ...


Bő egyórás hasalással, szomjasan, kitikkadva, sikerrel zártuk az első ürgefotózást. Itt szeretném megköszönni mindenkinek (remélem olvassák), akik hozzásegítetek infókkal, tanáccsal, hogy merre, hogyan kell neki indulni egy ilyen témának ! Értelmes, fürge állatok ők, és nagyon csodás, mikor az emberhez szépen, lassan, egyre közelebb, és közelebb jönnek ... Remélem, hogy a kicsikkel is hamarosan találkozunk, mert hogy nem ez volt az utolsó meeting, az is biztos. Nagyon hálás vagyok jó sorsomnak, hogy ez létrejöhetett !



 Utolsó pillantás ...








2015-06-13

Fundokliás makrók

Ritkán adatik meg az embernek, hogy munka után elmenjen fotózni egy közeli helyre, de a hosszabb nyári napok, illetve az estefelé szelídülő fények, mind ezt támogatják, erre ösztönzik az embert. Az Érd határában, illetve az M7-es autópálya mellett húzódó, és megbújó völgy, valamint annak közvetlen környezete, nagy meglepetésekkel szolgál tavasztól-őszig. Virágok, és rovarok hada várja a természetkedvelőket, fotósokat. Kimentünk hát egy délután, 18:00 körüli érkezéssel, és térdig merültünk az árvalányhajas mezőben, gyönyörű virágokban, és a rovarok között. Bizonyos irányba nézve, számomra tájképnek sem utolsó a látvány. A nagy kiterjedésű rét, védett virágokkal, Pannon gyíkkal, a kb. 700 méter hosszú, 10-15 méter mély, odaérkezve még láthatatlan völgy, teljességgel elvarázsolt. Elő a gépet, térdre, hasra, jöhetnek a fotók. (És a másnapi mozgásképtelenség, izomláz)


























Felirat hozzáadása




















Ez úttal, az említett völgybe le sem mentünk, de legközelebb az sem marad el. Biztos vagyok abban, hogy ott is találtunk volna ezt-azt ... Talán, az "átlag érdeklődéssel rendelkezők", nem találják olyan nagyon érdekesnek ezt a helyet mindaddig(!), amíg le nem guggolnak, meg nem nézik a virágok szirmait, s a fűszálak végeit. Mert akkor tárul fel az a világ, az a makró életközösség, melyből talán ízelítőt tudott nyújtani ez a blogbejegyzés.

Veszek majd egy nagy levegőt, és meghatározom a látott növény és állatfajokat.