Pontosan egy hónapja készültek ezek a fényképek, de a feldolgozásuk mind ez idáig váratott magára. Mostanában más dolgok is foglalkoztatnak, mint a fotózás. Azért elkészült az album, jó pár blogba való kép, és kerekítek is egy kis mesét ebből, ez úttal is. Úgy esett, hogy lemondtunk hajnal 04.30-as érkezésről, mert egyszerűen az nap, ezt teljesíthetetlennek éreztük. Meleg is van, nyár is van, korán kel a nap, mi is dolgozunk, bevállaltuk, hogy 07:00 körül érkezünk. Ennek a döntésnek nagyon meg is lett az eredménye, mert már az első pillanatokban is kemény fényeink voltak. Meg is állapítottam magamban, hogy a legjobb név, ennek az alkalomnak a looser-szombat lesz. Szeretjük ezt a vidéket, s a fények ellenére is nagy lelkesedéssel, és kíváncsisággal jártuk be, ez alkalommal is ! Nagy és érdekes élmény volt, kompromisszumos képekkel. Persze szeret az ember nagyot gurítani - már ha tud -, de ha nem sikerül, akkor is ott van a másik célnak való megfelelés, mégpedig hogy népszerűsítsük a fotózást, és a természet megfigyelését. Ennek égisze alatt teszem most közre ezeket a fotókat.
A tavakhoz befelé menet köszöntött minket a Csíkosfejű nádiposzáta
Még mindig autóval befelé, 15 méterre a Szalakóta
Alig másfél hónap alatt kiürült a tó
De a madarakon kívül érdemes más témára is figyelni
Én autóból terelgettem, Steve meg jobbról fotózta
Megérkezett a Vörös gém is. Na jó ! Benézett :-)
Trágyarakás a tó szélén, és a kékség. Nekem még ez is tetszik.
A tavaktól távozóban elköszönt tőlünk a Barázdabillegető
Meg kellett sajnos állapítanunk, hogy a fő műsoridő itt, az április-május, akkor nevelik ugyanis a legtöbben a következő nemzedéket, s így, június elejére gyakorlatilag szétszéled minden faj, s elrejtőzik kicsinyével, ki tudja hol ... Eléggé üres vizeket találtunk, persze nem jártuk be a sok-sok kis, külön álló tavat, hogy vajon melyik van leeresztve ?! Így csak vízcsodálás jutott szemeinknek, s persze távolban úszkáló récefajok. Egy cseppet sem voltunk elkeseredve, Indultunk a tájvédelmi körzet másik végé felé, ahol is valójában van Apaj. Mindeközben felidéztem, hogy előző körben a Szalakótát pont ott fotóztam a házakhoz közeli, legutolsó nagy karón ...
A Vörös vércse nagyon türelmesen engedett minket egyre közelebb, eddig
Madárvédelmi program ... Jó ránézni, szeretem ezt a tájat
Ötvonalas kotta, Sárga billegetővel
Ez már nehezebb darab ... Gyurgyalag és Tövisszúró gébics a dallam
Apajnál jobbra, a műúton elmentünk a csatornához, ahol mindig történik valami
Például cigányréce húz el a szemünk előtt ...
Vagy a csatorna partján lepkézhetünk
Kedvünkre ...
Még ezek a kisebb, fiatal állatok is durvák, ahogy levonulnak a csorda felé a vízpartról
Alig pár perc múlva, fiatal Piroslábú cankó hasította az eget, villám gyorsan
A káposztalepkét röptében sikerült elkapni
Barna rétihéja keresgélt ...
Sárga billegető, a nagy kedvenc
Ez alkalommal kevesebb szürke marhát találtunk
A ragadozók is lázas munkában voltak
Bekéredzkedtünk egy tanyára, ami mellett Bíbicek költöttek
Gazdasági épület, de nem ám a tájidegen, hanem az eredeti fajta
Sikerült találkozni a Gólyatöccsel is
Búbos pacsirta vette birtokba a hatalmas trágyakupacot
Gyönyörű röpte van ennek a madárnak
És kedves akkor is, ha élelmet keres komótos lépteiben ...
A bíbic mindent megtett, hogy magára vonja a figyelmet
Távozóban visszanéztünk a végtelen pipacsmezőre
A hatalmas vadvirágos réten, kék boglárkalepke röpült
És az elpusztíthatatlan pipacs is mutatta magát
Eddig bírtuk a meleget ...
Egy kávé, és egy "nullás" hideg citromos sör elfogyasztása után, hazaindultunk. Elfáradtunk, meleg és brutális, fotógyilkos fények voltak. Apaj hálás hely. Egy látogatásért mindenét nekünk adja. Gazdaggá tesz, élményeket, emlékeket nyújt. Sík vidék, nem is annyira attraktív, de sajátos hangulata van, és nagyon beleszerettem. Tágas, gazdag, nemes végtelenségébe ...