2015. szeptember 27., vasárnap

Hajnal hasad

Hajnali 05:05 volt. Még totális sötétség. A szigeten csendbe és ködös párába burkolózott a hajnal. Összeszedtem magam, és kitotyogtam öregesen kávét inni. Nem oly könnyű és vidám az ilyen kora-reggel 40 felett. Felébredni jó volt mégis, mert abban a faházban egészen más minden. Puritán egyszerűsége, és a csend megnyugtat. Kitámolyogtam, elkortyolgattam a kávémat, igyekeztem összeszedni mindent, mert az nap reggel szent elhatározásom volt, hogy hajnali fotókat készítek, és majd nagy lesz a boldogság az én szívemben. Pillanatok alatt elszaladt az a pár perc, amit a készülődésre szántam, felvettem a több réteg ruhát, a vízhatlan kabátot, és irány a kikötő. Mielőtt csónakba szálltam, igyekeztem egy-két képet lőni, az akkor már pirkadatba fordult tájról. Kézből 2-2.5 másodperc, még fához dőlve is szinte lehetetlen. Azért egy-két kép elfogadható lett, de ehhez bizony állvány kell. Hülye voltam, otthon hagytam az evezőt, de 40 méterre van mindössze a kikötő, úgyhogy gyorsan a hajóban találtam magam. Irány a lagúna, a narancs-fények, és a víz ...



 Köd volt, pára is viszonylag, narancs színű nap is. 

 De még egyelőre - bevallom - nem tudom olyan szépen visszaadni,

 Mint amilyen gyönyörű ...

 Repültek a percek a lagúnában, Tanulom a csendet, és az egyedüllétet ...

 Persze feloldják azt a réce nővérek, lágy siklásukkal

 Beálltam a fűz alá jégmadarat figyelni. Persze nem jött

 csak napközben később, amikor nem vittem a gépet.

 Talán a füle viszketett ...

 Rutinos asszonyság, gyanakvón, de közel engedett

 Megfordultam, és újra benéztem a ködös lagúnába

 Még itt, a kijáratnál is ékeskednek a virágok ...

 Ellenfényben, diszkrét beégős csillanással :-)

 A keleti - sziget oldal, értékelhető fényekben 07:00 körül

 Észak-kelet felé nézve, Budapest irányába ...

A kikötő felé, a stég alatt bujkáltak


Úgy elszaladt ez a bő két óra, hogy csak néztem. Csónakból hosszú-expózni kézből, na ez azért vad dolog kissé. Vagy partról valaminek támasztva, vagy állvány, és "hulla-merev" mozdulatlanság csónakból ... Feri barátom mondta, hogy a szép hajnali fotókhoz sok mindennek kell együttesen összeállnia, úgy mint narancs-fények, hideg levegő, pára-pamacsok ... Jahh, meg toronyóra lánccal :-) Nagyon ! Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Többször mentem végig a lagúnán, jöttem ki a nagy vízre, aztán vissza. Fotóztam ellenfényben, csodáltam a megvilágított keleti oldalt, és türelmesen szemeztem a sokszor kiszámíthatatlan hattyúkkal, akik ez úttal nyugodtan várták meg, míg kijövök a lagúnából. Cserébe és hálából lassan, finom evezőcsapásokkal haladtam el mellettük. Teljesen kész vagyok ettől a helytől, mert békés, csendes, lágy és titokzatos. Jövőre beülőág a jégmadárnak, és sok-sok - a fészekrakási időt végig lekövető - reggel, és madármegfigyeléssel eltöltött idő a terv, és ennek nincs már semmi akadálya. Idén aludni megy a sziget, a hajó is kifekszik majd a partra november 1-ével. Addig talán egyszer ellátogatunk még arrafelé. Aztán jön majd a tél.

Talán ha befagy, lemegyünk nádat vágni !




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése