2015-10-23

Medvék és farkasok otthona

Kamcsatka szigetére nem mehettünk ugyan, de Veresegyházig eljut a magyar, s jobb híján ott fotózza a medvéket, s ha a Zemplénben szórványosan újra előforduló farkasokat épp nem leli, akkor őket is ugyanott kapja lencsevégre. Így is nagy öröm, és csoda dolog, hogy megfigyelhetők ezek az állatok, s ha ügyes a fotográfus, akkor értékelhető képeket is készíthet a 8x8 cm-es drótkerítésen át. Nem kis vesződés úgy exponálni, hogy a sok egyéb paraméteren mellett, még a kerítésdrót okozta elmosódást is kiküszöböljük. Mégis szeretem ezt a helyet, bár ahogy egyre jobban fejlődik az infrastruktúra, úgy veszíti el természetességét. Nem volt szép idő, de menni akartunk. Így esett a választás a Medveotthonra, és a környéken megtalálható őszi színek keresésére. Odafelé menet bementünk egy csemege boltba, mely közvetlen a medvék felé vezető utca mellett áll kavicságyon. Nem javaslom azt a helyet, olyan kelletlen kiszolgálást régen tapasztaltam. El is szégyelltem magam, hogy pénzköltési szándékommal megzavartam az eladó kislányt. No de hamar túltettük magunkat ezen ...


 Rögtön kezdésnek nem volt ez olyan rossz

Ketten voltak, de ez a példány úgy bégetett rám ...

 Homályos távolság és a repedés

Egykedvűen rótta köreit 

 A farkasokat nem könnyű megközelíteni, 50 méterre vannak a kerítéstől

 Megkerestük azt a pontot, ahol nem zavaró a kerítés-rács (homályosság)

 A medvékkel közös kifutóban ...

 Miért nyalják a kutyafélék az orrukat ? Ezer teóriát hallottam már ...

 Az ásítás lehet a feszültség jele is.

 Emberszagot érzek !

 Gyönyörű. Az egyik nagy kedvencem

 Még így ősszel is megmártózunk

 Ő a gyilkos ! Oda rohanva a kerítéshez, hátulról megmarta

 ezt a medvét, aki a vízig vonszolta magát, majd megfulladt a szemünk láttára

 Ez alatt a szürke gém halászott, ügyet sem vetve rájuk

 További feszültség más medvék között ...

 Utána apátiába fordult az egyikük

 Egy öreg példány pedig hatalmasat fürdött.



Körbejárva a parkot, megemésztve a drótkerítést, és a medvés affért, igen sok élménnyel gazdagodva indultunk tovább a környékbeli tavakhoz, hogy tájképet is készíthessünk, s végre találjunk őszi színeket, így október derekán. A hollók megfigyelése, és a rénszarvas megcsodálása után (akit nem tudtam szemből fotózni egyszer sem), távoztunk, mert amúgy is egyre több volt az ember. Persze megint olyanok jöttek, akik egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy egy ilyen helyen normálisan viselkedjenek ... Megérkeztünk a halastóhoz ...



 Hiába, a napsütés nem rendelhető ...

 Reméltük, hogy itt a víz körül gyönyörű színes

 tükörképeket kapunk, de aztán jól nem !

 Találtunk viszont kis-hidat

 és a töltés túloldalán totális szürkét

 Aztán megmentette az egészet ez a kis szín-sziget

 Haza akartam hozni a sárgát, pirosat, bordót
 Hazafelé indulva pedig ez a "végre ősz" - látvány

Végül sikerült



Megrázó volt az a medvetámadás. Ott álltam a kerítésnél bambulva azt a kicsi helyes leányt, aki az apukájával etette az egyik (250 kg-os) "kis mackót", akit aztán orvul hátba támadott egy a rácsok mögött szorongó fajtársa. A harapásra nem számító medve nagy zihálások közepette összeesett, és a kerítés porát fújtatva levegőért kapkodott. Nem bírt felállni. Ilyen magas fájdalomküszöb mellett is látszódott, hogy ez bizony fájt. Szerencsétlen többször felborulva eldülöngélt a vízig, majd beledőlt.
Szóltunk a gondozóknak, akik hallva a történteket, sietséget imitálva, elrohantak, hogy bemennek segíteni az állaton, de ennek jelét negyed óra múltán sem láttuk. Aggódtam a medvéért, mert elmerült, még az orra sem maradt a vízfelszín fölött. Mások csak annyit kérdeztek - miután mind ezt velem együtt végignézték - , hogy "naa, kis mackó, miért nem állsz fel végre ?"

Ilyenkor elgondolkodom, vajon többek vagyunk-e az állatoknál, ha nem kevesebbek ?!