2015. november 2., hétfő

Lillafüreden járt az ősz

Szilvásváradra terveztünk utat, de a hétvégére való tekintettel, és a "színhelyzet" miatt, lebeszéltek minket róla, így Lillafüred felé vettük az irányt egy Egerben, kedves ismerősnél tett látogatás után. Utunk keresztül vezetett minket a Bükkön, ahol a hosszasan kanyargó szerpentinen csodálhattuk az őszi színekbe burkolózott szálfákat, és a 2-3 nagy kanyaronkénti csodálatos panorámát. Mindezek után megérkeztünk Lillafüredre. Én még soha életemben nem jártam ott. Nem is nagyon tudtam elképzelni, hogyan is nézhet ki. Nem gondoltam, hogy egy ilyen, viszonylagosan kis alapterületen ilyen monumentális, változatos szépség található, és férhet el. Persze parkolni nem, vagy alig lehetett, az emberek rezzenéstelen sétáltak bele a fotóimba, és öt percet is kellett várnom, míg két, intellektuálisan szolidan bútorozott szőke, befejezte a 195. selfie-verziót a vízesésnél, ügyet sem vetve ránk, hiába volt nálunk igen komoly fotó apparátus. No de ilyen világot élünk, ugye ...

Lilla csodás kapuja ...

 A nagy-kanyaros panorámák egyike

 Itt vezetni, az más minőség

 Kedves kis falu

 Dinamikával kiegészített gyönyörű geometria (KDN)

 Hátunk mögött autók járnak ...

 11 mm. Belefér a világ

 Ha fényünk is van, megjönnek a színek

 Mikor feleségem megkaparintja a gépet ...

 Na itt éreztem magam nagyon kicsinek

 Hosszú percekig vártam, hogy ne jöjjön senki

 Hosszú expó ND szűrő nélkül (-5EV, de beégett)

 Aranyfák ...

 Rögtön ott, hátrafordulva

 Helyi szimbólum (gondolom)

 Hangulatos csónakázós kép


Miután körbejártunk mindent, és eléggé elfáradtunk, autóba ülve ismét vissza, Eger felé vettük az irányt. Találtunk azonban egy-két olyan tisztást, ahol nem tudtunk ellenállni, és kiszálltunk fotózni. Nem nagyon tudtam otthagyni azt a helyet. Nem volt kedvem hazaindulni a szmogba, csak róni akartam a végtelen kilométereket ...


 Mindegy, hogy jobbra, vagy balra ...

 Tudomásom szerint sáfrány

 Csodás mezőkön, tisztásokon ...

Hatalmas terekben gyönyörködve



kellett hazamennünk. Miért kellett ? Mert mint ha a fogamat húzták volna, olyan volt magunk mögött hagyni ezt a vidéket. Úgy érzem, idén kárpótol az ősz, pláne, hogy még van sok meglepetés a tarsolyomban ...



1 megjegyzés:

  1. Zsámbokné Marika2015. november 2. 20:46

    Richárd, csodás fotókat készítettél. Nagy érdeklődéssel látogatom a blogodat, Lillafüredet tudod miért, különös kíváncsisággal vártam. A fotóid kiemelkedő minőségűek, visszaadják a táj hangulatát. Elbűvöl-Ő!!!
    Gratulálok Dottynak is! Remek a csónakos fotója.

    VálaszTörlés