2015. november 4., szerda

Őszi korahajnal

Egyik reggel nagy elhatározást tettem, és úgy döntöttem, kimegyek az általam nagyon kedvelt Beliczay-szigetre, és ott fotózom a napfelkeltét. Ködös-párás tájfotókra, narancsszínű Duna-partra, izgalmas félhomályra, és szép őszi színekre vágytam. Meg is kaptam mindent ettől a csodás helytől. El is mesélem ebben a bejegyzésben, hogyan is történt mindez ... Volt egy pillanat, amikor az otthon leellenőrzött akksira a gép azt mondta, hogy lemerült, de az csak átmeneti műszaki hiba volt. Addig telefonnal fotóztam, ami meglepően jó tájképekhez a nagylátószög miatt. Később újra próbáltam a fényképezőgépet, és lám, semmi gond nem volt vele. Még most, a bejegyzés írása közben is morfondírozom azon, hogy felhasználjam-e a mobillal készült képeket ?! Ha megjelenik ilyen fotó, azt jelzem. Beérve a szigetre, a jól ismert csatorna fogadott baloldalt, szemben az útvégi Duna-parttal.



Útban a Duna felé

 Ködbe burkolózva

Felkelő nap, 06:10 (telefonnal 3.2-re vágva)

 DSLR verzió

Ebbe a képbe minden belefért

 Elindultam a sűrűjébe a tűzrakóhely felé

 Nagyon kulturált hely ez, ide kijönnék sütögetni

 Innen vezet tovább az út a tarvágás felé

 Kiérve a rétre, az utolsó méterek ...

 Volt, aki még erőlködött, de már ősz van, sőt lassan tél.

 Megint kiszúrtam egy pókhálón függő falevelet

 Ez pedig tovább, a zátonynál került a szemem elé

 Félig ellenfényben

 Visszasétálva a napfelkelte helyszínére, ez a Vörösbegy fogadott

 Szeretem fotózni a "messze vezető utakat"

 Alkalmas évszakban igen sok itt az erdei és a Gyepi béka

Az út mentén jönni kezdtek az őszi színek

 Míg a másik oldalon a szálfás, ártéri erdő uralkodik

 Ugyanitt beljebb, végre a piros dominál

 És akkor játsszunk a mélységélességgel !

 Fény, ősz, termések ...

 A kijárat felé még egy Vörösbegy :-)

Kiérve a termálfürdőhöz, ez a hangulatos tetőrészlet búcsúztatott



Minden évszakban hozhat meglepetést ez a hely, amely Érd-Ófalun található. A félsziget bejárata innen, a fürdő parkolójából közelíthető meg. Az utolsó képen, a tetők között megbújik még egy kisebb domboldal, amerre még sosem jártam. Az lesz a következő. Reggel pont balról kapja a fényeket, ez a hangulatos domboldal, lábainál az ártéri erdő szálfáival. Tudom, hogy további meglepetések várnak itt még rám.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése