2015. november 18., szerda

Tata-bánya ködben

Azon a napon mindenképp szerettünk volna menni valahová. Komolyabb koncepció nélkül beírtuk a "gugliba", hogy látnivalók Budapest környékén. Kidobott párat, megakadt a szemünk a tatai turulon. Pont volt még autópálya matrica, nem vacilláltunk indultunk. Az autópályán eléggé elszomorodtunk, mert eltűnt a csodás napfény, és borús, felleges, ködös idő ereszkedett ránk percek alatt. Na, a tervezett szabi-napról ennyit, hiába megyünk bárhová, nem lesznek fények. Azért kitartóan haladtunk úti célunk felé. Útban Tatabányára áthaladtunk egy ellenfényes vasúti sínpár felett, melyet ködbe burkolózott táj vett körül. Rendben, ez a nap nem a természetfotózásról szól majd. Nem volt mit tenni, akkor hát az nap a ködöt fogjuk fotózni :-) Így is lett, beletörődtünk abba, hogy itt nincs kecmec, az időjárás az úr ...

Nem túl fényes kilátások ...

 Aztán csak előbukkant a nap ...

Tetszett a látvány. Ellenfény, csillogó sínpárok ...

Útban a semmibe

Már évek óta nézegetem lentről, az autópályán haladva ...

 Van hangulata a ködben sétálgatásnak ...

 Figyeli a várost

 Elindultunk a Vince kilátó felé

 Fent a hegyen, a ködhatár felett, kisütött a nap

 Így képezett lámpást, az egyszerű falevélből

 Még nem jártam a Vértesben. Mókus itt is szorgoskodik

 Visszanéztünk az erdei útra

 Fantasztikus látvány volt a 40 méter magas kilátóból körbenézve

 Tejködben lubickolt a város. ( Micsoda panorámát lehetne innen ... )

 Azért az ellenfényes ködöt meg tudom bocsájtani !

 Olyan, mint ha több ezer méteren lennénk

 Amerre a nap sütött ...

 Titkokat rejt az erdő

 Fényekben fürdik a moha

Nem szeretem blogban az állóképet, de ezt megmutatom


Tatabányán, pont a turul magasságában volt a ködhatár. Nagyon különös érzés volt lenézni a nem látható városra. Örültünk a napfénynek, mely csodásan ragyogott, de csak azokra, akik az nap feljuthattak a kilátóra. Ez alatt a város szomorú, szürke ködben állt. Kellemes sétánk után visszamentünk az autóhoz, és Tata felé vettük az irányt. Szeretjük az öreg tavat, a várat, így megérte, az a 12 km, amit ezért meg kellett tenni.


 Még mindig ködben az ősz

 Az első pillanat ... Már látszik a nagy víz ;-)

 Igazi vízi-világ ...

 Szeretik a vadludak is ...

 Végre valami színes !

 Csendélet

 Kellően rákattantunk erre a témára

Vaskapu
Utolsó pillantás

Még ha nem is termett sok babér a természetfotózás témakörében, akkor is nagyon kellemes, hangulatos napot tölthettünk el a vizek városában, ahová szíves örömest térünk vissza rendre, sokadjára. Tavasszal is, télen is, ez úttal ősszel. Megtalálható itt a Tatai fényes tansövény, és nem régen rehabilitálták a védett tavat, ősnádassal ... A buszpályaudvaron nagyon jó a hamburgeres, ahonnan nagy sétára a várhoz pár lépés átugrani. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy tartalmas, nagyon csodás napunk volt. Nem beszélve a kilátóról, a ködfelhők feletti mérhetetlen nyugalomról, szikrázó napsütésről ...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése