2015. december 15., kedd

A Hajnalmadár nyomában

Szombat reggel volt. Alaposan felkészültünk erre napra. Elég sok forrásból olvastuk, hallottuk, hogy Hajnalmadár jár Budapesten, mégpedig Csillaghegynél, a Rókahegyi bányában mozog. A http://www.birding.hu oldalán, és fotós-madarászok elbeszéléseire alapozva keltünk útra. Nem kapkodtuk el a reggelt, beöntöttük a reggeli kávét, és nyugodtan elautóztunk a helyszínre. Megtalálva a feljárót, felkaptattunk az első szintre, amelyet alsó-bányának hívnak. Meredek utakon haladtunk felfelé, kellemetlen, csúszós lépcsőfokokon, de azért hálás vagyok, hogy ennyit is kiépítettek, azon a nehezen megközelíthető helyen. Elindultunk feljebb, a középső szintre, ahová indokoltan vártuk a hajnalmadarat, legalábbis az elbeszélések, és az adatok tanúsága szerint. Izgalmas délelőtt volt, kivárás a végletekig, elkeserítően nulla fényekben (délelőtt, délutáni szürkület, néha szemerkélő eső). Szóval odaérve, nem győztük csodálni azt a helyet !


Ő volna tehát a Hajnalmadár (Tichodroma muraria)


A teljes történet elővezetését szeretném azzal kezdeni, hogy mesélek a madárról és az élőhelyről. A Hajnalmadár leírását, adatait Internetről, és a Collins-féle Európa madaraiból kölcsönzöm. További fotók a madárról, később a blogban !


A Hajnalmadár Magashegységi faj, élőhelye egészen a hóhatárig tart. Kőbányákban, sziklafalakon keresi rovarokból, pókokból álló táplálékát. Telelni alacsonyabb területekre húzódik, hazánkban téli vendég. Kárminpiros szárnyfoltja feltűnő, háta és fejteteje hamuszürke, torka barna, télen kifehéredik. Röpte pillangószerű, a sziklákon gyors mozgású, hangja a Fakuszéhoz hasonló. Besorolása a verébalakúak rendjébe, és a csuszkafélék családjába helyezi e fajt, de besorolása vita tárgyát képezi. Dél-Európában, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, Kaukázusban, Kína nyugati részén, és Mongóliában találkozhatunk vele. Fészkét sziklahasadékokba teszi. Magyarországon ritka téli vendég, legtöbbször a Bükkben láthatjuk. Testhossza 16-17 cm, szárnyfesztávolsága, 27-32 cm.


A Rókahegyi mészkőbánya Csillaghegyi HÉV-megálló felett található. Többszintes bánya volt régen ez a hely, mészkövet fejtettek itt. Azóta természetvédelmi területté avatták, ellátták lépcsőkkel, és a veszélyesebb helyeken korláttal. Mint terület nagyon látványos, egyes részei, főleg különlegesebb fényekben "holdbéli tájnak" hatnak számomra. Meredek sziklafalakból, erkélyszerű párkányokból áll. A középső szinten nagy szabad terület található, ahonnan folytatódik a legmeredekebb szakasz felfelé. Fölérve a harmadik szintre, egy mélyföld tárul elénk, ahol bőven van mit szemlélni. Odafent Tengelicekkel, Zöldikékkel, Fenyőpinttyel, cinege fajokkal, Fekete rigóval találkoztam.


 A bánya alsó szintje. (Ekkor kezdett csöpögni az eső)

 Középső szint, kilátás a város, és az alsó szint fala felé

 Középső szinten a sziklahasadék felé

! Később itt láttuk a Hajnalmadarat. Fotók lejjebb a blogban, kronológiai sorrendben !


 Hosszas várakozás után, irány felfelé. Néha érdemes visszanézni !

 Az előbb még ott álltam lent

 A felső szint teteje

 Azért vannak itt madarak ! :-)

 Ez volna fent a mélyföld ...

 Szép nagy szabad terület

 Visszafelé a középső szinthez

Azon a lépcsőn nem mentem fel.


Igen alapos körültekintés, és " Hajnalmadár-nemtalálás " után, lefelé vettem az irányt. Ahogy leértem a középső szintre, láttam, hogy fotós kollégámmal egy madarász beszélget. Tudtam ezt abból, hogy csak távcsövet hozott magával. Elmondta, hogy nem Budapesti, de ha már a városban van, eljön ide, a nagyszerű hírek hallatán, hogy ő is keresse a madarat. Kis beszélgetés után ő is útra kelt felfelé. Figyeltük tovább a madarat, de két órán át nem történt semmi érdemleges, legalább is, ez ügyben.

Mi is távozóban voltunk, de megálltunk szemlélődni még a középső szint szélén, rálátással az alsóra is, hátha összejön valami, és megpillanthatjuk. Egyszer csak kiáltás zökkentett ki minket a bámészkódásból, és a madarász srác szólt: " Itt van a madár !" Rohamléptekkel indultunk vissza a szurdokhoz, és akkor ott volt ... 300mm, f6.3, -0.3 EV, ISO 1250, sorozat. Kattogtak a gépek ...






 A távolság 35-45 méter, és felfelé úgy 30-35 ...











  Röptében is csodás ...





Sokat köszönhetünk annak az önzetlen madarász kollégának, aki azonnal szólt, amint meglátta ! Nem fogom ezt elfelejteni neki, az biztos. Köszönet a Birding.hu adatbankjának, az ott önzetlenül adatot szolgáltatóknak, és személyesen Eduardo Baloghnak, aki pontosan adott infót, pedig nem is vagyunk még ismerősök sem.



Kiérve bánya felől jövet, ez a Vörösbegy köszönt el tőlünk.


Azt hiszem, ilyen szerencsénk nem lesz többé. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a decemberi többszöri előfordulás ellenére, akár csak egy pillanatra is lencsevégre kaphassuk. Nekem ez szuper-különleges faj, hálás vagyok ezért.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése