Szóval ez bejegyzés a folytatása a Váci Duna part és a Nagy bukó történetének. Eléggé fogytak már a fények, az amúgy is kevésből, de mi még elmentünk a Váci Tanösvényre, mert kedves nekünk az a hely. Ott található a MOL kútnál bent, a stadion tövében, egészen közel a Gombás patakhoz. A helyet évek óta ismerjük, megannyi élőlény otthona. Ragadozó madarak, harkályfélék, rengeteg vízi és énekesmadár, emlős állat és rovarok paradicsoma. Még Jégmadarat is láttunk ott. Egy nagyon váratlan pillanatban keveredett elénk, a tanösvény legvégén, miközben fotós haverommal beszélgettünk kedélyesen egy idős házaspárral. Szépen beszállt mögéjük egy beülőre, de van, hogy csak átrepül a pallók alatt, ezerrel. A tanösvény viszont mára elhanyagolt lett, lassan-lassan szerintem életveszélyessé válik. Beomlott deszkáin járni izgalom és félelem vegyes érzete. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy semelyik pihenőn nem látszik a tájból semmi, így oda bemenni lassan semmi értelme nincs, pedig csodás hely volt anno. Adják vissza nyugodtan a természetnek az egészet, de akkor ezt deklarálják, és zárják le az ösvény bejáratát. Tíz éven belül híre-hamva nem volna.
Ütött-kopott már, de hangulatos
Ártéri titkok ...
Fatörzsén a mohák
" minimál "
Hangulat ... Jégbe zárt világ, moha-híd
Tavasszal itt mennyi béka van ...
Sárba fulladt a jég
Vajon milyen termés lehet ?
Amikor a fények azt mondják: "Legyen elég !"
És mi ekkor szépen megértettük ezt, majd hazaindultunk. Így ünnepeltük mi meg a 2016-os év legelső napját. Még volt hátra 3 szabad nap, a munkakezdésig. Minden percet kihasználtunk ...