2016. január 17., vasárnap

Már megint a Kána-tó

Ebben a bejegyzésben is, még mindig a 2015-ös témákat feszegetem. Több alkalommal látogattam el a Kána-tóhoz, s közvetlen környékére. Egyet kijelenthetek: Ugyan nem itt fogom megdönteni a a látott madárfajok számossági rekordját,  de az biztos, hogy unatkozni itt nem lehet. Víz, tocsogó, szabad terület, bokros-fás környezet van, így zsákmányállatok, s azok ragadozói, a helyre jellemző madárvilág gazdagon képviselteti magát. A képek vegyesen sorakoznak majd, napfényes, és szürke fények adta helyzetben készültek egyaránt, s ezt azért csinálom így, hogy e kedves helyről, minél szélesebb spektrumú képet adhassak. Többször írtam erről a területről mostanság, de a téma, és az élmények nem fogynak el. Ezen okból újabb bejegyzéssel jelentkezem a Kőérberki patakból megszületett vizes - szántóföldes, területről. Összeszokott már itt a civilizáció és a természet, ember és állat. Van ennek egy sajátságos íze ... Had meséljem el ! (Lejjebb, fényben készült fotók is láthatók  :-)


 Ilyen időben nem volt kedve elrepülni még a Vörös vércsének sem ...

 Fahídról a tocsogó ... Vízityúkok, récék, ökörszem otthona

 Párban és szinkronban

 A kutyát vinni kell

 Vízcseppes témák

 Hozzáértőknek képeskönyv ...

A hídon álltam, 3 méterre szállt el tőlem


Amikor kisüt a nap, és csak kevés időm, de a szabadba vágyom, kimegyek a Kána-tóhoz. Keresem a szép Vízityúkot (mely ebben a blogban nem szerepel), az Ökörszemet, fürkészöm, jön-e épp akkor a Szürke gém, megtalálom-e a Jégmadarat, melyet a birding.hu emleget, ott lesz-e a jeladós vörös vércse, akit a dolmányos varjak folyton üldöznek ?! Izgalmas kérdések ezek. A fotók, melyeket itt mutatok be lentebb, egy decemberben ritka-napos időben készültek.



 Csak úgy csillogott fémesen minden tolla ...

A Csörgőrécék aznap közelebb voltak a horgásztóhoz

 Igen, a feleségeik is :-)

 Szélben hajolva

 Ő valamiért nyugtalan volt. Többször tollászkodott, s igazgatta magát

 Aztán elrepült, át a vashídon a halastóra


Na a következő fotók előtt álljunk meg egy picit ! Körbejártam éppen a tavat, és a házakhoz -melyeket mi csak modern paneleknek hívunk - közel eső oldalon sétálgattam. Nagy meglepetésemre, egy Vörös vércse szitált hosszasan és kitartóan a fejem felett nem több mint 10 méterre. Legalább egy percig figyelhettem, s néha egymás szemébe is néztünk. Valamit észrevett, és nem tágított onnan. Még videózni is volt időm, de nem osztom meg, mert a homogén háttér, és a madár hirtelen tett mozdulatai miatt, az optika néha elvesztette a fókuszt. Erős szél volt, de a madár kb. egy helyben tudott lebegni. Gyakran néztem a szemébe, éhsége miatt nem törődött közelségemmel.



 Küzdelem a széllel. Mozdulatai gyorsak voltak,

 Egyszer csak leszállt, de nem láttam, hogy fogott volna valamit

 Közelben a "modern-panel"

Végül újabb szitálásba kezdett




Amilyen ellentmondásos ez a hely, olyan érdekes. Rengeteg fajt ad ahhoz képest, hogy mennyire közel van az emberi épített környezet, s maga a civilizáció. Körbejárni a horgász tavat, a tocsogót, elidőzni a kis túlzással füves fennsíknak nevezhető dombokon számomra csodás időtöltés. Nem tértem még vissza élmény nélkül, erről a hozzám közeli, egyszerű de csodás helyről ...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése