Többhavi túlnyomóan esős, és fénytelen idő után, így kora tavasszal néha enged az idő. Amikor lehetőségünk van, megyünk, indulunk, keressük, kutatjuk a fotós témákat. Gondolkodtunk, mivel nyissuk a tavaszt abban az esetben, ha több okból sem mehetünk túlzottan messzire. Hatalmas ötlet villant a fejembe - még akkor is az, ha nincs nagy fotó-termés - nevezetesen, hogy nézzük meg a Merzsét, Budapest határában. Ez a terület nyújthat rengeteg élményt, látnivalót, csak az adott fajért, megfelelő évszakban és napszakban kell arra járni. Most nagy a belvíz, ami kedvez a sekélyest, és a partszakaszokat szívesen látogató vízimadaraknak, de mivel már nincs tél, de még a tavasz is csak most nyújtózkodik téli álmából, az énekesek, és a ragadozók, nem, vagy kevésbé mutatkoztak. Viszont ha megnézek egy éves témaválasztékot ott a Merzsén, bizony be kell látnom, hogy gazdag és hozzánk közel eső helyről beszélünk. Szántó, mező, akácos, belvizes, mezős, rétes, lápos, csalitos, nádassal szegélyezett, "minden ízű" világ ez. Gyakorta kell látogatni, már csak azért is, mert megújult a magasles, ahonnan egy csodás vízi világra tekinthetünk. (Már, amíg ilyen erős a belvíz). Elmesélem akkor, hogyan is volt ez a nap ...
Azt hiszem, igazi jellegzetessége lesz a tájnak, az új magasles
De kezdjük az elején ! Itt őzeket fotóztam egy másik alkalommal
Ezen a napon "csak" bujkáló ragadozó jutott
Ez a gömb, jó támpont, a csavargáskor. Mindenhonnan látszik ...
Háttérben az erdő, jól elmosva
Ezeket az utakat - mint mindet a Merzsén - Javaslom bejárni ...
Kíváncsi vagyok, idén ki költözik be ebbe az odúba ?!
Nem is oly rövid autózás után, (gyalog is mehetünk, de az másfél óra) megérkezünk a "vízes Merzse" bejáratához, ahonnan már látható a belvíz. Ugyanide jutunk akkor is, ha a Pásztorfalva utca eleje felől közeledünk, áthaladva a Rákosmente vasútállomás sínjein ... Igen tartalmas mozizás vár ránk, kellő időt szánva a vízimadarakra, és tavasszal - nyáron, az ott, rájuk vadászó ragadozókra.
Jobbról és a kép nézőpontja irányából is érkezhetünk
Hopp ! És itt van a csodálatos, új magasles ...
A tocsogó felől, lopakodva közeledtem ...
Felmászva a meredek és kis lépcsőfokokon, ezt láthatjuk
Több fajjal is találkoztunk
Leszállt a les mellé, a kíváncsi Széncinege
A Tőkés récék, már a fészkeiken ülnek ...
Kis vöcsök kószált, bóklászott
Bárcsak örökre elárasztanák, és mindig ilyen volna ...
Hangulata van ...
A Mersze másik oldalán, ahol a repülők szállnak fel, nagyon jó kis dűlőutak vannak, ahol sok érdekes fajjal találkozhat az ember. Főleg tavasszal és nyáron, de a zordabb őszi és téli időszakokban is. A szántókon vadak kóborolnak, nyulat, őzet láttunk már errefelé, de én rókára vadásznék, mert azzal nincs túl nagy szerencsém.
Innen belátható a szemközti szántóföld és mező
Zsenge hajtások a földeken ...
Sűrű erdőbe szállt be a hatalmas ragadozó madár. Szem elől vesztettem sajnos
Az idei év első búbos pacsirtája
Nagytestű ragadozó madarat követtünk
Tette ő is ugyanezt. Valamit nagyon látott. Még a forgalom sem zavarta
Több alkalommal lecsapott, de nem láttam nála zsákmányt
Utolsó mozzanatként ezt a virágot fotóztam
Nem volt nagy fajgazdagság, mert a vonulás kellős közepén vagyunk. Nem érkeztek meg még (vagy csak részben) a tavaszi fajok, de már elvonultak (java részt) a téliek, így madárból nem voltunk nagyon eleresztve. Nyulakat kerestünk. Mikor megérkeztünk a területre, messze a szántón volt egy, de arról lecsúsztunk, illetve később vagy 30, de még messzebb. Nem tartottam érdemesnek a fotózásra. Mindezekkel együtt, csodás, és kalandos nap volt. Egy évben 4-5 alkalommal érdemes ellátogatni ide, változatos napszakokban. Elég könnyen akadhatunk ürgékre is, mert tele van velük a mező ... Ott játszanak a pipacsok között ...