2016-04-30

Ezerarcú Apaj

Tudjuk, hogy a jó fotós nagyon korán kel, hogy elérje a reggeli fényeket. Mi nem szoktunk, de ez úttal, szokatlanul korán indultunk azon a szombat reggelen. Már 04:00-kor úton voltunk, hogy legkésőbb 05:00-re kiérjünk, megcsodálandó a reggeli fényeket. El is értük azokat. Nekünk nincsenek első kézből információink arról, hogy Apajon melyik tavat engedik le, de nagy szerencsénkre, pont egy ilyenbe botlottunk, amikor behajtottunk a tó és gátrendszer felé vezető poros úton. Ezt megelőzően már találkoztunk narancs fényekkel a tanyáknál odafelé, de mi igazán a tavak romantikáját kerestük. Tervünk mindössze annyi volt, hogy különlegesebb vízimadarakat láthassunk. Ahogy az ember megpillantja a madárvártát, azokkal a gyönyörű reggeli színekkel, ahogy elrepülnek a vízimadarak a narancskorong előtt, akkor megértjük a teremtett világ szépségét. Befogadva érezhetjük magunkat, a vízben keresgélő, vagy az afölött repülő madarak életébe, és minden jóérzésű ember csak hálás lehet ekkor. Mi is ezt éreztük. Hálát, köszönetet. Pár tájkép elkészítése után indult a vízi-show. Még csak 05:15 volt ... Időnk mint a tenger ... Mégis olyan gyorsan elrepültek a percek. Ha tehetném belassítanám, ezeket a szombat reggeleket ! Nem lehet, de a fényképekkel maradandóan elhozok pillanatokat.



Megállva a tó mellett ...

Ez a sziluett a kedvencem. Apaj minden alkalommal megadja

 Aranyhíd

Ellenfényben az Apaj-szimbólum

 Párában áll a legelő



Legnagyobb meglepetésünkre, Fekete gólyák fogadtak minket. Fentről a gátról fotóztuk őket, nem hasalós képek, de így is nagy öröm volt látni e viszonylag ritka, csodás fajt. Apajon, a réce tanösvényen sikerült már fotóznom őket, ahogy elszálltak felettünk. Itt és most viszont vízen járás közben csodálhattuk e csodás madarakat.



 Kimért léptekkel kutatott élelem után

 Nagy figyelemmel várta a pillanatot

 Sajnáltam a gyenge fényeket, de még csak kb. 06:30 lehetett

 Röptében 

 és érkeztében is ...

Kecses és légies madár.

 Tőlük nem messze pedig, a vegyes sokaság

Egyszer csak a szemünk előtt húzott el a Bütykös hattyú süvítve

Hosszan, egybehangzóan énekelt a Nádirigó

 Szürke gémek, Kis kócsag társaságában

 Végül a csodás Vörös gém

 Jellegzetes kép a madárvártából

 Barázdabillegető odalent, a parton felfordított hajón

Szertelen szárcsák



Eltelve a vizek körül látottakkal, elindultunk a szárazabb területek felé, hogy megfigyelhessük most is, az Apajra jellemző fajgazdag énekes madár sereget. A tavaktól távozóban mindig találni érdekességet, mint a Szalakóta, a Kenderike, és sok egyéb faj, melyeket más alkalommal sikerült fotóznunk. 



 Egész türelmes volt a Tengelic, de nem szerencsés a beállás ...

 Rozsdás csaláncsúcs. Rokonával a Cigány csaláncsúccsal, nagy kedvencem

 Fácán kakas hajtotta asszonyát

 Számomra elbűvölő-e táj

 Sárga billegető nélkül lehetetlen hazatérni Apajról

 Haladva a "tanösvényes vég" felé, balra táplálkozott a Vörös gém

 Megragadott a vadvirág

 A réce tanösvény sajátságos világa

 Annak egy intim szeglete

 A madárvártán álltunk, mikor megérkezett

 a fürge, és óvatosan figyelő Mezei nyúl

Tülkölő, jellegzetes hanggal szállt a Magyarországon ritka Sárszalonka, fel, s alá

 Apaj egyetlen képben. Nagy terek, vadvirágok, villanypásztor

Régen találkoztam már a Vadgerlével

 Szürke marha, a legjobb magyar haszonállat

 Az ingerlékeny bivaly

 Kicsit közelebbről a Fácán kakas

 A csatorna melletti vizeken fészkel a Nyári lúd

 Kis vöcsök, és háttérben a barátréce

 Búbos banka hangja után mentem, és találkoztam ezzel a lúddal

Brutális fényekben a sziget királya



Várt még ránk azon a napon egy másik úti cél, s azért is mert már brutális fényeink voltak, befejeztük az Apaji fotózást. Elszaladt az idő, s a közeli telkemre is szerettünk volna ellátogatni, hogy benézzünk a lagúnába. Így, miután végeztünk, elindultunk Kiskunlacháza irányába. Ilyen fényekben már nem lehet tovább fotózni, s élményeink száma közelítette a "több mint elég" kategóriát.

Köszönjük Apaj, jövünk még ...




2016-04-21

Házunk tája aranybánya

Ha a városlakó embernek megadatik, hogy legyen egy darabka kis kertje, és megteszi első bukdácsoló lépéseit a kertészkedés rögös útján, könnyen érezheti azt, hogy neki már sikerült az élet. Én így érzem. Minden alkalommal, amikor belépünk oda, újabb fejezetéhez érkezik bennünk, az "Egy kert csodálatos élete" c. családi film. Nagy meglepetés, mikor végigmegyünk a nyeles telek bejáratán, benézünk az északi oldalra, vajon a kevés fényben hogyan fejlődik a zsenge fű, izgalommal kérdezzük egymástól, ezúttal milyen apró virágok nőttek a fűben, milyen madarak jönnek a kertbe, inni a fűszálakról locsolás után ? Megannyi izgalom és kérdés. Mindig van mit tenni, füvet nyírni, virágokat gondozni, sziklakertet építeni, telepíteni, ahogy történt ez most is. Jó leülni a hintaágyba, hallgatni a szorgos méhek zümmögését a körte, és barackfa koronája körül ... Látni, ahogy szedegetnek az énekes madarak. Örülni a felengedett holtágnak, a bő víznek. Rajta, elő a szerszámokat, gyomláljuk ki a leendő sövény környékét, nyírjuk le a két hét alatt 15-20 cm-t nőtt füvet. Költsük el ebédünket a szabadban, és élvezzük mezítláb a kertet ... Ezer és ezer motiváció, millió apró öröm. A gépet most is magunkkal vittük.



 Erdei béka pihent a bokor alá kiszórt brikettre égetett kis fadarabokon

Locsolás után érkezett a fekete rigó hím

 és az ő felesége

 Megkezdte törékeny életét a mi kis cseresznyefánk

 A bordó-levelű ...

Most is eljött hozzánk az Örvös galamb


 Telefonnal készült fotó, a végeláthatatlan repceföldről ...



Úgy esett, hogy találtunk a kertben pár követ. Van egy kicsiny dombocska szemben a bejárattal, ahol a földben mindenféle fűszer és kultúrnövény, borostyán és páfrány küzdött az élettel, s azt találtuk ki, miért ne lehetne ezt kigazolni, kiszedni a földből a nem oda való dolgokat, és csinálni egy kis oázist, sok-sok színes virággal, mely örvendeztet minket színpompájával ?! Vettünk évelő növényeket, melyek a félárnyékot szeretik, kicsit rendbe tettük azt a 2x3 méteres területet, füvet szórtunk, összerendeztük a köveket, palánta földet szórtunk ki, és elültettük a 12 tő vegyes sokszínű virágot. Ezt a folyamatot, s annak eredményét mutatnám meg a következő képeken, melynek némelyike telefonnal készült. Munka közben nem szeretem összefogdosni s DSLR-t.




 Két hét alatt tiszta gyom lett, pedig megcsináltuk már egyszer "szikla-kört"

 Feltöltöttük 30 liternyi palántafölddel

 Ilyen lett a belocsolás előtt

 Hiába, a komolyabb optika szebbet ad

 Kedves látvány ez nekünk

 Színek kavalkádja

 Közelebbről, feleségem kedvence

Boldoggá tesz, na !

Így zártuk ezt a napot


Köszönetet mondok feleségemnek a csodás, áldozatos fűnyírásért, kislányomnak azért, mert rengeteget segített nekem a sziklakertben végig. Guggolt, gazolt, hajolt, ültetett, igazított locsolt. Ez nagy dolog, mert egy lassan 12 éves kislánynak nem feltétlenül ez a szíve vágya. Bár sokaknak ajánlom a két kézzel való munkát, alkotást ebben a korosztályban is.


Hamarosan megyünk újra !