2016. április 21., csütörtök

Házunk tája aranybánya

Ha a városlakó embernek megadatik, hogy legyen egy darabka kis kertje, és megteszi első bukdácsoló lépéseit a kertészkedés rögös útján, könnyen érezheti azt, hogy neki már sikerült az élet. Én így érzem. Minden alkalommal, amikor belépünk oda, újabb fejezetéhez érkezik bennünk, az "Egy kert csodálatos élete" c. családi film. Nagy meglepetés, mikor végigmegyünk a nyeles telek bejáratán, benézünk az északi oldalra, vajon a kevés fényben hogyan fejlődik a zsenge fű, izgalommal kérdezzük egymástól, ezúttal milyen apró virágok nőttek a fűben, milyen madarak jönnek a kertbe, inni a fűszálakról locsolás után ? Megannyi izgalom és kérdés. Mindig van mit tenni, füvet nyírni, virágokat gondozni, sziklakertet építeni, telepíteni, ahogy történt ez most is. Jó leülni a hintaágyba, hallgatni a szorgos méhek zümmögését a körte, és barackfa koronája körül ... Látni, ahogy szedegetnek az énekes madarak. Örülni a felengedett holtágnak, a bő víznek. Rajta, elő a szerszámokat, gyomláljuk ki a leendő sövény környékét, nyírjuk le a két hét alatt 15-20 cm-t nőtt füvet. Költsük el ebédünket a szabadban, és élvezzük mezítláb a kertet ... Ezer és ezer motiváció, millió apró öröm. A gépet most is magunkkal vittük.



 Erdei béka pihent a bokor alá kiszórt brikettre égetett kis fadarabokon

Locsolás után érkezett a fekete rigó hím

 és az ő felesége

 Megkezdte törékeny életét a mi kis cseresznyefánk

 A bordó-levelű ...

Most is eljött hozzánk az Örvös galamb


 Telefonnal készült fotó, a végeláthatatlan repceföldről ...



Úgy esett, hogy találtunk a kertben pár követ. Van egy kicsiny dombocska szemben a bejárattal, ahol a földben mindenféle fűszer és kultúrnövény, borostyán és páfrány küzdött az élettel, s azt találtuk ki, miért ne lehetne ezt kigazolni, kiszedni a földből a nem oda való dolgokat, és csinálni egy kis oázist, sok-sok színes virággal, mely örvendeztet minket színpompájával ?! Vettünk évelő növényeket, melyek a félárnyékot szeretik, kicsit rendbe tettük azt a 2x3 méteres területet, füvet szórtunk, összerendeztük a köveket, palánta földet szórtunk ki, és elültettük a 12 tő vegyes sokszínű virágot. Ezt a folyamatot, s annak eredményét mutatnám meg a következő képeken, melynek némelyike telefonnal készült. Munka közben nem szeretem összefogdosni s DSLR-t.




 Két hét alatt tiszta gyom lett, pedig megcsináltuk már egyszer "szikla-kört"

 Feltöltöttük 30 liternyi palántafölddel

 Ilyen lett a belocsolás előtt

 Hiába, a komolyabb optika szebbet ad

 Kedves látvány ez nekünk

 Színek kavalkádja

 Közelebbről, feleségem kedvence

Boldoggá tesz, na !

Így zártuk ezt a napot


Köszönetet mondok feleségemnek a csodás, áldozatos fűnyírásért, kislányomnak azért, mert rengeteget segített nekem a sziklakertben végig. Guggolt, gazolt, hajolt, ültetett, igazított locsolt. Ez nagy dolog, mert egy lassan 12 éves kislánynak nem feltétlenül ez a szíve vágya. Bár sokaknak ajánlom a két kézzel való munkát, alkotást ebben a korosztályban is.


Hamarosan megyünk újra !



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése