Hiányzott az erdő, de még inkább a fotózás. Mostanság ugyan sokat vagyok a szabadban, de fényképezőgép, jó egy hete nem volt a kezemben. Márpedig fotózni jó. Itt van a lepkeszezon, és úgyis dédelgetem már magamban évek óta, hogy rámegyek a lepke témakörre. Most hogy belekóstoltam ismét, újra rájöttem, hogy nem könnyű műfaj. Gyorsak, kiszámíthatatlanok, nagyon sok türelem kell hozzájuk. Bekérdeztem a lepkés csoportokat a Face-en, hogy Budapesten merre érdemes lepkéért indulni, és említették a Tétényi fennsíkot, a 70-es út mellett a Szoborpark és a víztorony szomszédságában. El is indultam, megvárva a meleg napszakot, hogy majd sok-sok lepke fog ott repülni, és én meg majd lefotózom őket jól. Hát a meleg napszak ugye erős fényeket jelent, de ott van az EV kompenzáció azoknak, akik nem hajlandók (nagy hiba !) reggel vagy estefelé fotózni járni. A Tétényi fennsík legmagasabb pontja az Anna-hegy, a maga 200 méterével, jellemzően e terület mészköves, cserjés, igazi klasszikus mező. Csodás erdő áll mellette, mely árnyékot ad. 700-300, 18-55, 90 makró, irány a terep ! Nagyon jól éreztem magam, pedig kopárnak tűnik elsőre.
A tanösvény eleje (balra a hatalmas rét, jobbra az erdő)
Minden leolvasható a térképről, az égvilágon ...
Galagonya lepke
Szarvaskerep
Lassan nyárba fordul a naptár ...
Meg nem mondom mi ez :-)
Akármerre fordulunk, de még az erdőből is korrekt támpont a víztorony
Ez itt a kamaraerdő széle, a fenti térkép felső szélénél ...
Az erdő bejáratánál ő köszöntött
Miután kellően felmelegedett a "rendszer", idejét láttam bemenni az erdőben kicsit hűlni. Erős volt a sok fény, vágytam kis árnyékra, félhomályra, E túra során (mely messze nem fedi le a környék adta lehetőségeket) váltakozva voltam mezőn, erdőben, mikor hogy esett ... Befelé rögtön meglepetés fogadott a fák levelein, melyekre napfény esett, illetve a földön. Mindenhová érdemes benézni ilyenkor ...
Közönséges gyászbogár
Napozunk, napozunk ?!
Bent az erdőben (mobillal készült, nem akartam objektívet cserélni)
Csigaház kapaszkodik a vessző végén
Kis kört haladtam az erdőben, a fentiek tanúsága szerint, ahol rengeteg madár volt. A lombok miatt egyiket se lehetett fotózni, de még megpillantani sem sikerült a zengő kórus tagjait. Kivéve a fekete rigót, aki az út szélén kapargatott. Cserebogarak szálltak körülöttem, szokás szerint letüdőztem jó pár muslincát, elszalasztottam sok gyors legyet a napos faleveleken lévők közül, de vissza térve a mezőre, már pattant is fel a Tamron 90 f2.8 SP macro objektív. Rászántam magam, hogy térdelek guggolok, fetrengek is, de lesz / volt olyan fotó, ahol direkt nem álltam neki a hátteret "giccsesre mosni" ...
fél cm sem volt
Mosott háttérrel nem egy utolsó látvány
Hozzá le kellett térdelni
Hangulatfüggő nálam, de most szerettem volna ilyen száraz, "kietlen" mezőn csavarogni
Elcsodálkozni az árvalányhaj szépségén
Kis szénalepke
Közönséges gyöngyházlepke
Mezőn hanyatt fekvésre, és a felhők bámulására csábít ...
Ő volt a legrózsaszínűbb
Ismét az erdővel szemeztem ...
és megint csak csodáltam az út menti "igénytelen" vadvirágokat
Az erdőben alig volt fény, de kis "rásegítéssel" meglett a kapaszkodó éti csiga
Visszatérve a kiindulási ponthoz (Térkép teteje, a Fitoland felett, "koppanásig")
Elégedetten ültem vissza az autóba, ezen röpke másfél órás barangolás után. Megnéztem a képeket, kitöröltem a homályos makrókat, és ittam jó sok vizet. Azt hiszem érdemes volna körülnézni itt, reggeli, vagy esti fényekben. Az erdőben észak felé, a Kamara erdei túraútvonalakat érhetjük el. A fenti térképen jelölt tanösvény - útvonalat egyetlen ponton sem érintettem.
Ez egy következő kör lesz ...