2016. augusztus 22., hétfő

Kopár fennsíkon

Egy hétközi nap délutánján elhatároztuk, hogy kimegyünk lepkéket és mütyüröket fotózni a Tétényi fennsíkra, és most a hivatalos tanösvény-útvonalat járjuk be. Kora nyáron is tettem már látogatást ott, de a várva várt nagy lepkés fotóhalom hírül sem sikerült. Akkor is, és ezen alkalommal szintén arra a következtetésre jutottam, hogy titkolózik ez a hely, és keveset mutat, a sokak által emlegetett gazdag élővilágból. Ennek ellenére - és ez majd látszik is talán ebben a bejegyzésben - megkapó hangulata van e tájnak. Magával ragadnak cserjéi, kopárosai, és hogy a látszólag kietlen terület, mégis mennyi mindent adhat. Egy tény, rá kell hangolódni, mert nem az harapni való természeti látvány jut itt a látogatónak mint egy nagyon zöld erdei területen, hanem egy sajátságos, visszafogottabb kép, mely mégis ezerszínű. Vegyes érzéseim vannak a hellyel kapcsolatban, de valami vonz benne. Most, hogy jobban bejártam, és nyúllal is találkoztam egy másodperc erejéig, el tudom képzelni, hogy hátul, az erdő szélén azon a végtelen területen sok meglepetés érhet még. Ezért elhatároztam, hogy kora ősszel is ki fogok menni, akár róka reményében is. No, majd meglátjuk ! Most had mutassam be, amit legutóbb kaptam ajándékba e helyen ...



 Látszólag kietlen e táj ...

 Boglárka lepke. Mindenütt sok van belőle

 Csiga is rengeteg kapaszkodott, a száraz szálakon

 Kedvenc képem. Minimalizmus, egyszerűség

 Észre kell venni az apró szépségeket is

 A másik gyakori faj

 Termés ? Virágzat ? A növényekhez nem értek, de tele élettel !

 Gyengédség

 Tapadós - ragacsos

 Újabb színfolt a száraz kietlen tájon

 Jellegzetes viszonyítási pont a víztorony

 Plasztikus háttérrel

 Hoppá, kopogtat az ősz ...

 Mennyire szeretem ...

 Kehelyben a hangya

 Káposzta lepke - fehér plasztikus törékenység

 Lila harangok

 A nyár munkája, az idő termése

 Érkeznek már, kedvenc színeim ...

 Ő még a nyárban él

 C vitamin, nagy dózisban

 Ugyanott, ugyanekkor ... Elbújt a nap

 Halálában is állva

 Jönnek a pirosak, bordók, vörösök ...

 Rövid kör az erdőben, alagút végén a fény

 Poloska hintázott a lágy szélben

 Hangulatos részlet a fatörzs mellett

 Közeleg az ősz

A szoborpark melletti parkolónál, könnyen megleljük a bejáratot




Az út 2/3-án a tanösvény állomásait követtük, de Kamaraerdő szélén kicsit letértünk a fennsík és a nyíltabb területek felé, hogy az erdő szélén ereszkedjünk le a dombról. Picit elbizonytalanodtunk, mikor hosszas gyaloglás után sem láttunk oktató-táblát, de egy nagy elágazásnál nem volt útvonal jelölés. Megbánásról szó sem volt, mert izgalmas helyre tévedtünk így. A víztorony meggyőző támponttal szolgál az egész területen, eltévedni nem lehet. Nagyon bízom benne, hogy vadak szempontjából ráleltem egy izgalmas területre. majd a jövőben elválik. 


Végezetül a térkép. Pirossal a víztorony




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése