2016. augusztus 24., szerda

Nyárvége a Merzsén

Az előző blogbejegyzésben tettem utalást, hogy az augusztus 20-ai szombat nem ért véget a Naplás tónál, mert tovább mentünk a Merzse mocsárra. Meg is érkeztünk, még viszonylag reggel, és körbe is néztünk a kerítések mellett. Ürgék után kutattunk, akik csak egy-két példány személyében mutatkoztak, nagyon félszegen, míg ki nem szálltunk az autóból, hogy közelebb juthassunk. Mikor eltűntek, csak a pet-palackok, a Mc Donald's-os szemét, a csikkek és az ürgelyukba bedobott Coca Cola-s alumínium doboztető maradt nekünk. Érdekelne, hogy ki az az állat, aki ilyeneket hagy ott ?! Talán a repülőgépeket figyelők ? Vagy fotós kollégák ? Csikktenger az ürgemező. Nem erőltettük az ürgéket, úgyis más tervünk volt az napra. Elindultunk a jól bevált útvonalon, ahogy tettük ezt már sok esetben. Ez az élőhely sokfélesége, változatossága és meglepetései lévén, az egyik kedvenc fotós célhelyem. Amint elindultunk, máris jöttek az izgalmas témák ...

Végszóra a szezonban elcsíptem egy Búbos bankát

 Fiatal Vörös vércse tekereg errefelé

 Izgatott Cigány csaláncsúcs röppen

 Szürke légykapó várakozik ...

 De érdemes a lábunk elé is nézni ...
Az ürgékből most ennyi jutott, és a riasztó hangok

 20-25 perc csendben várakozás után, erre bukkantam

 Fiatal Vörös vércse figyelte környezetét

 Egy másik pedig fentről kémlelte a tájat


A dűlőutakon haladva a magasles irányába, már sok-sok alkalommal láttam elröppenni bankát, sőt egy erdős rész szegletében még bogarászását is megfigyelhettem. Tavaly, ugyanitt hívóhangjával az őrületbe kergetett. Igyekeztem becserkelni, követtem száz métereken át, az erdő egyik végétől a másikig. Ugyanezt játszotta velem egy másik, teljesen más helyen. Az odút nem sikerült megtalálnom, csak ment a hup-hup-hup rendületlenül. Idén viszont megtört a jég. A dűlőút melleti egyik réten, közel a kerítésekhez megpillantottam egyet a cserje tetején. Ki sem szálltam az autóból, nehogy elriasszam. Mire fókuszt fogott a gép, már röppent is fel. Az a fotó látható a blog elején. Mikor félig lenyomtam a gombot, még ült. Aztán csippanás, expó, de a rögzített képen már repült. Szerencsére elcsíptem, de sajnos a kép baloldalán volt a madár, arra nézve, ezért nem lehetett jót vágni, hiába DX ... Ez után megpillantottam még további 4 madarat. Elképzelhető, hogy az egész fészekalj együtt volt még, és testvéreket fotóztam. Sajnos a többit már csak a drótkerítésen ülve tudtam megörökíteni, de így is nagyon örülök a fotóknak.









 A nagy örömöt a mező fürkészésével vezettem le

 ... és találtam további témákat

Miközben az autó szélvédőjén ő utazott velünk ...



Az autót leparkolva gyalog közeledtünk a következő helyszínre, ami az új magasles és környéke. Érdemes ott is körülnézni, figyelni a magas füvet, és mindent, ami mozog. Került már a vállunkra itt imádkozó sáska, pár évekkel ezt megelőzően. Tele van a fű makrótémával. Mindig kérdés bennem, hogy mekkora a belvíz a les előtt. Tavaly és idén, a bőséges esőzés miatt, egész impozáns belvíz alakult ki, és az új magasles megépülésével, nagyon szép hellyé vált a Merzse ezen része. Irány a torony, körbe is néztünk a tetejéről ...



Kilátás a magaslesről (Kamera: Huawei Ascend P7)


 Nagy kiterjedésű idén a belvíz

 Szeretem az ilyen sűrű, nádas helyeket

 Hattyúval itt, még nem találkoztam soha

 Atalanta lepke

 Alig nyitotta szárnyait

 Új vendég érkezett

 a Színjátszó lepke személyében

... amikor másképp esik rá a fény ...



Miután kigyönyörködtük magunkat, a vízen messze lévő fajokban, úgy mint szárcsák, kis vöcskök, hattyúk, tőkés récék, és hátul a legvégen a dzsindzsásban valami izé, s miután a magasles tövében kilepkéztük magunkat, vissza indultunk a kifutópályához. Láttam én ott már őzeket is, mindig van valami izgalmas. Most is bogarásztunk a fűben, nézelődtünk, és érdekes dologra figyeltem fel, az egyetlen magányos fán ...




 Vadvilág és technológia. Kényszerházasság.

Emblematikus eleme ez a tájnak

 A magas kopár fán, annak is a jobb felső részén, egyetlen fiatal Gyurgyalag

És még mindig virágzik ... 

Acsarkodva gyakorolták a repülést a vércsék 

 Szitakötők mindenütt

 Rozsdás csaláncsúcs tojó

 Közelebb engedett kissé

 A legvégén, a kijáratnál, ez a csodálatos és fiatal Vörös vércse búcsúzott tőlünk



Vajon mennyire ismételném magam azzal, hogy megint nagyot gurított a hely, és szebbnél szebb, érdekes témákkal kényeztetett minket ? Mit lehet tenni, ha egyszer ez az igazság :-) Talán lesz egy olyan év, amikor minden hónapban egyszer kijövök ... Komoly kutatás lenne ez, alapos fajmegfigyeléssel, dokumentálással. Mindenképp érdemes erre ez a vidék.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése