2016. október 14., péntek

Egy arborétum titkai

Legutóbb valami igazán impozáns környezetre vágytunk, s utána eredtünk az ősznek. Kedvenc helyünkre mentünk, ahol a tavasz és az ősz, minden évben ünnepel. A Vácrátóti arborétum igen változatos hely. Bizonyos részein komoly virág és növénykertészet nyújtózik, míg a másik oldalon tó, félsziget, egy régi vízimalom, romos kőépületek bújnak meg. Megint másik részén igazi vegyes-minierdő, dimbes-dombos, bokros-cserjés terület ad menedéket a madaraknak, rétekkel, tűlevelűekkel tarkítva. Minden élőlény és a látogatók is megtalálják a kedvükre való élőhelyeket, látnivalókat. Igen sokan azt gondolják, hogy ilyen helyekre csoportosan énekelni, vagy üvöltözni kell járni, s ez nem kicsit bosszantó. Sosem értettem azt, aki kimegy egy ilyen parkba, és énekel egy csordában, ahogy végigcaplat az utakon, elzavarva ezzel minden élőlényt, és a kicsit mélyebben odafigyelni vágyókat. Igyekeztünk elkerülni az ilyen népeket. Szokásunktól eltérően a virág és növénykertészet felé vettük az irányt, és utána haladtunk az erdős-parkos területek felé. A blogban mégis, a virágokat - mert hogy szép számmal voltak még - a bejegyzés végére tartogatom. Domináljon most az ősz, és a lassan-lassan megérkező színek örömteli kavalkádja ...



 Ellenfényben az ősz

 Talán a legszebb évszak

Kis ország, kis vízesés

"Tölgylámpás"
  
 Finom téma

 Észrevettem, csodáltam

 Borostyán ágyon pihen

 Tépetten, elmúlón ...

 Napfürdőt vett a Vörös mókus

Ívbe hajlik a vörös

 Őszi "pepita"

 Tiszafa termése

Mohaágyat ölelnek az utolsó fények

 Kis szegletben ...

 Csendben, félhomályban

 Az egyetlen "gyöngyszem"

A régi vízimalom megőrizte méltóságát

Áttörés

Gyönyörű színek. Földön hever az ékesség

 Ősszel küzdő napfény

Két világ határán ...

 " Mindig a fénybe nézz ! "

 Különc


Ahogy az elején ígértem, a végére tartogatom a virágoskert szekciót, mert ennek az albumnak az ősz a fő témája. Szótlanul, és képek nélkül nem lehet azonban elmenni a későn virágzó növények képei nélkül. A kert azon részében az Őszi rózsa dominált, és láttam jó pár egyéb, megjegyezhetetlen nevű virágot is. Pár kép segítségével szeretném ezeket is megmutatni.


 Ki hinné, hogy október közepén ennyi szín van még ...

 Párától nehéz fejjel

 Megnyílva a napnak, és még mindig bimbót éltetve

 Meglepetés

Őt nem ismerem

 Szépen öltözött

 Puhaság, finomság ...

 Végeláthatatlan sorban húzódott ...

Nem sokkal messzebb, igazi vadvirág: Cifra sáfrány



Volt még két meglepetésünk, amikor már kifelé haladtunk, és még később, amikor szinte elcsomagoltuk már gépeinket. Visszatértünk kicsit pihenni, napozni a virágoskert dombján álló padhoz, a déli oldalra. Az őszi napnak volt bizony ereje, éreztem pórusaimon a mardosó UV sugárzást. Ez a meleg és fény előcsalta -talán szinte utoljára - a rovarokat, bogarakat, sőt a gyíkokat is.

Egyik kedvenc, és igen látványos darázs fajom a fürkészdarázs. Érzékeny tojócsövével felfogja a kéreg alatti rezgéseket, és petéjét az alatta megbújó gazdaállatba, vagy annak közvetlen közelébe fecskendezi. A fejlődő utód gubót sző, és a gazdaállat testnedveivel táplálkozva igen nagy darázzsá fejlődik, hogy aztán ő is tovább vigye ezt a körforgást. Egy pad léceire szállt le mellénk a darázs. Fotós szemmel nem szép a háttér, de maga az állat a következő képeken közelről megfigyelhető.



 Hatalmas szemek

 Erőteljes, és gyönyörű test



Egészen a bejáratnál, a fényképezőgépek elpakolása közben, fotóstársam észrevett egy nagyon fiatal - s emiatt az embertől még nem tartó - vörösbegyet, akit kedvünkre fotózhattunk 2-3 méter távolságból. Probléma csak annyi volt vele, hogy vagy a földön, vagy a 30 cm magas virágágyás-szegélyen ugrált, így eléggé alacsonyan volt, nem tudtunk szemmagasságból fotózni. Kitakarta az épület a napsugarakat, és szó nélkül sétáltak bele az emberek a madár és az objektív közötti térbe, illetve volt olyan, aki látta, hogy térdelve fotózok valamit, és mégis lassítás nélkül közeledett. Lehet, hogy elküldtem volna a retekbe, ha elzavarja a madarat. Cseszegette a telefonját. Minek jön ilyen helyre ez az ember ? Sosem értettem az ilyesfajta határtalan emberi bunkóságot ....



 Fiatal, barátságos Vörösbegy

 Érdeklődve figyelt minket

 Olyan közel, hogy a 70-300 szinte nem tudott fókuszálni

 Nem volt hová hátrálni az élességért, de nagy örömmel láttam őt.




Lezártuk a napot egy lángossal, és hazaindultunk az ebéd után érkező hangoskodó tömegek előtt. Ők egészen másért jönnek ide, a mi dolgunk reggel kezdődött. Hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, így is rengeteg fotót kidobáltam, de nagyon jó volt itt nézelődni, fotózni. Várat magára még a tavaszi hasalás, nem szabad a dolgok elébe rohanni, de tudjuk, hogy március derekán újra jövünk. Igen koncentráltan látható itt temérdek tavaszi vadvirág. Addig, ezzel a csodás élménnyel gazdagon betöltekezve kutatjuk tovább az ősz adta színeket ...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése