2016. október 3., hétfő

Első őszi pillanatok

Tesztelni vittem a Sony Alpha - Pentacon 50/1.8 párost, hogy megnézzem, milyen együtt e két csoda ?! Jócskán benne jártam már a délelőttben, de hamarabb nem tudtam kimenni. Ismét Budakeszire vitt az utam. Úgy voltam vele, hogy fotózok amit ad a táj, és meglátjuk, hogy muzsikálnak, új szerzeményeim. Ez már az ősz, eltűnőben a mezei virágok, már csak pár szirom bomlik a bokrokon, s a távolban bordó faleveleket látni. Idén nehezebben fogadom be, hogy bizony a vénasszonyok nyara is elmúlt már. Ahogy e sorokat írom, október első hétfőjén, bizony fénynek az utcán semmi nyoma, bejött a nyálkás idő. Innentől örömünnep lesz minden kék eges, napsütéses alkalom, mikor is kijut az ember az őszi erdőbe ... Más világ jön, egészen tavaszig. Erre agyban, lélekben be kell rendezkedni. Összeválogattam pár szebb fotót, mely véleményem szerint a napszak ellenére is mutatósra sikeredett. Nézzük meg együtt, mint láttak a gépek, mit kaptam én, aznap ?!


Izgalmas színek

 Sony Alpha 6000 + Pentacon 50/1.8

 Cudar fények voltak, de nagyon élveztem

 Megfelelően távoli háttérrel ennél sokkkal szebben mos

 Már csak ezt a virágot találtam a bokrokon ...

 Úgy gondolom, hogy szépen kezeli a hátteret :-D

No, ezt nem tudom, de valami gumó ... Valakinek a bölcsője



Velem volt természetesen a nagy gép is, a Nikon D7100, szokásos objektívekkel. Nikon 18-55, Tamron 70-300, Tamron 90 macro. Ez utóbbi gyönyörűen dolgozik a MILC vázon adapterrel, ahogy a Pentacon is szintén. Sokat gyönyörködtem a tájban, a kibontakozó őszi színekben, és a megmaradt utolsó nyári hírmondókban ... Szép, és izgalmas élményekben volt részem. Példának okáért majdnem sikerült teljes valójában megfigyelni egy Erdei siklót, de mivel épp egy nőstény Zöld lombszöcskét fotóztam, csak a füvek alá bekúszó sikló farkát, az utolsó 30-40cm-ert láttam, de méreteiből ítélve egészen termetes példány lehetett. Volt látnivaló bőven ...



 Egész közel engedett a Vörös vércse

 Megfigyelhettem táplálékszerzés közben is

 Nagyon dolgozott, hajtotta az éhsége

 A távolban már bontakozott az ősz ...

 Zuzmóval teli fa, nagyon jó makrótéma
  
 Kicsit közelebbről a bordó

 Kiszúrtam több száz méterről, indult a zarándoklat a képekért ...

 Már a végét járja, dacolva az ősszel

 Számomra gyönyörű ...

 Részleteiben is

 Az utolsó munkanapok ...

 A fentebb említett bölcső messzebbről

 Szitáló Vörös vércse 
  
 Egerész ölyv

 Nőstény Zöld lombszöcske (tojócső, egyértelmű ivari bélyeg)

 Örültem neki, mert a fő szezonban nem találkoztunk

 Vissza az autó felé

 Képnézegetés közben, már az autóból. Fácán tojó

Már hazaúton, amikor közel jött újra a vércse ...



Itt sikerült összefutnom a rókával 2x is, és azt veszem észre, hogy ez a terület megújul. Feléled, és összeszedte magát. Figyelve az elmúlt éveket, nagy örömmel látom, hogy rengeteg kincset rejt e táj, s érdemes gyakran meglátogatni, mert sosem enged távozni üres kézzel. Itt még inkább igaz, hogy érdemes egy félreeső helyen lecövekelni, és kivárni, míg enged a titkolózás, s az állatok előmerészkednek. E türelem igen sok ajándékkal kecsegtet. Szeretek itt lenni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése