Hajnalban indultunk, napfelkelte előtt jóval, hogy tanúi lehessünk a közelben, a csodálatos napfelkeltének, itt a kis szedett-vedett pocsolyánál, amit Kána tónak neveznek. Van ennek a helynek egy, a széles közönségnek fenntartott része, ahol sportkomplexum van, és horgásztó, de van neki egy hátsó, nyugodtabb része is, ahol mindig vár az emberre egy kis meglepetés. Téli időszakban a könnyen megfigyelhető ragadozómadarak, más időszakokban a meglepetések véletlenszerűsége. Most ősszel, hogy vonulási időszak van, előkerült itt többek között a Bütykös ásólúd is, és ami még elég nagy dolog, egy itt merőben ritka, szinte hihetetlen faj. Ezt lentebb írom meg, de kezdjük a dolgot a legelején. Csípősebb reggel volt ez már, így október legelején, s bizony kiszállva az autóból, érezhető volt az mindössze 9 fokos hideg. Elindultunk az eldugottabb rész felé, ahol a víz feletti párára, és a napfelkelte színeire és fényeire vadásztunk ...
Ez volt tán a legszebb pillanat ...
Vártuk a szép fényeket
Hangulatban nem volt hiány ...
Megérkezett és nagyon gyorsan emelkedett a magasba a narancskorong
Ritka -álló- kép a blogban, de ez gyönyörű
Mint ha nem is tudom, milyen messzire utaztunk volna ezért a képért ...
Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra ! Az ezt megelőző napon fotóstársam reggeli túrát tett itt, és örömmel számolt be arról, hogy általa még sosem látott madárfajt fotózott. Hála istennek, ezen a reggelen is itt találtuk őt, pontosabban ezt a párt. Találkoztunk már vele Apajon, ahogy fura hangot hallatva mutatta be nászrepülését. Hosszú csőre, zömök teste, és tollazata színe miatt, jellegzetes, összetéveszthetetlen más fajjal, pláne, ha vadászrepülőként zuhan, dudálva lefelé az égen, hogy tojóját elkápráztassa ... Tehát sikerült itt, ezen a nem túl eldugott helyen találkoznunk vele !
Igen, ő a Sárszalonka
Nem volt túl aktív, alig mozdult. Tojója elszelelt a nádasba
Nagy meglepetésünkre beült egy Jégmadár is a kis kórószigetre
Megkerültük őt, hogy ne ellenfényből fotózzuk, de takarásban volt
Követtük őt, majd később őket, és kicsit több fényben ennyit engedett nekünk
A Sárszalonkát egy Tőkés réce inzultálta
Totálisan a másik oldalról, fiatal, bújkáló Csörgőrécét fotózhattam
Kicsit arrébb megleltem a visszahúzódott Sárszalonkát
Egyáltalán nem kellett nagy területet bejárni azért, hogy ezeket szép fajokat fotózhassuk ! Tudtam, hogy van, illetve régebben volt Jégmadár a környéken, de évek óta nem láttam, csak egyszer-egyszer hallhattam őt a nádasban, és úgy nagyjából valahol ... Ezen a reggelen viszont, rögtön másodmagával kergetőzött a víz felett, és nagyon begőzöltünk. A Jégmadarat sokszor megfotózták már, számomra még mindig - egyszerűen azért, mert az, ami - kuriózum. Igen sokan fotózzák fizetős lesből, ahol a víz alatt akváriumban tartják a kishalakat, amelyeket a Jégmadár percenként szed ki onnan, és a halászat minden mozzanata, tervszerűen kigondolható. Hááát, lehet így is, de azért az az igazi, amikor az ember megtalálja, becserkeli, kifigyeli, és a legjobbkor csinálja meg a képet. Egy biztos, tereprendezésre itt is szükség lesz, mert minden belóg ... na majd okosan !
Voltak üresjárataink is, amikor csak bóklásztunk, de akkor is volt mit fotózni. Nem hiszem, hogy egy természetfotós blogba be kell emelni azokat a képeket, de azért a csillogó villamossínek, az ellenfényes ködös látványok, szép fotókat adtak. Megtartom azokat magamnak, s itt nem, de a Facebookon publikálom majd.
Kitartó, és rendszeres jelenléttel, sok minden várhat itt ránk. Na majd kiderül ...