2016-12-04

Erdővel ébredni

Igen nagy örömömre szolgál az itatós madárles, melyben nagyon sok szép fotót készíthettünk már. Jó kimenni oda, és szélesvásznon nézni, ahogy isznak, táplálkoznak a környéken élő madarak. Véget ért az ősz, így mostanság elég sokat üldögéltünk a leskunyhóban. Vágytam már nagyon egy kis cserkelésre, kimenni a szabadba. Fotóstársam jó ötletet hozott, s az alapján egy csodálatos erdőben találtuk magunkat, Budakeszin túl, nem messze. Együtt ébredtünk az erdővel, valósággal megbabonázott, minden fellengző szószerkezetet mellőzve. Az avar, melyet dér fagyasztott törékennyé, az elbarnult levelek hófehér cirádás szegélye, a télre berendezkedett serényen keresgélő madarak, a tölgyerdő fáinak végtelen sorjázása, az erdő ízű levegő, mind-mind elragadott magával. Nem akartam kijönni az erdőből. Rádöbbentem, hogy még mindig a cserkelés adja a legnagyobb izgalmat. Narancsfényben ébredt a dér, csípős hideg-csendbe burkolózott az erdő. Úgy érzem, nem tudom elmondani, mennyire csodás nap volt ez az szombat. Az erdő bejáratánál, természetesen nulla fényben vártak ránk az Őszapók, a Királykák, s az erdőbe vezető út mentén, mint ha nekünk nyíltak volna szét a bokrok ... Magába fogadott az erdő.


 Nem is reméltük, de ők ott voltak. Hamar észrevettek, ennyire tudtunk közel kerülni

 Teljesen felkavart ...

 Közép fakopáncs, narancsfényekkel

 A tél szürkesége, és az ősz emléke

 Fotózz bele a napfelkeltébe !

 Súrlófények szőnyege

 Egyik kedvenc témám, a moha

 Minden kanyar tele kíváncsisággal

 Néma hírnökök

 Tér, csend, levegő

 Minden fán madár. Ugyan nem közel, de szárnyaik suhogása: hangulat

 Fényzug

 El ne tévedj ! (avagy lélekgyógyász)

 Ellenfény, távolság (mint a retró fotókon)

 Az én lámpásom

 Hideg volt az éjjel

 Kapaszkodj fel ! 

 Megint a hideg és meleg színek ellentétje ...

 Tölgyerdő

 Vízbe fagyott az ősz

 Napfürdő

 Fonákok

Szürke a tél



Most ismerkedünk még csak ezzel a területtel, de igen bíztató volt az első látogatás. Rögtön az erdő szélén, az első métereken 6 fős őz csapatba botlottunk. Nem voltunk elég halkan, így hamar megriadtak. Olyan szépen olvadtak bele az avarba, a fák sűrűjébe, hogy alig fogta fel szemünk, csodás jelenlétüket. Én a fenekükön lévő fehér foltra lettem figyelmes, mert az valahogy nagyon kiviláglott a szürke-barna tájból. Gazdag madárvilága, nagy terei, ezt az erdőt is kedvessé tették számomra, és azért is örülök, mert lakóhelyemtől nem túl messze, akár komoly vadakat rejtő hely is lehet. Többször szeretnék ellátogatni ide még a télen, amíg a tavaszi dús és buja lombozat el nem takarja előlem a sok érdekességet.

Nagyon izgalmas, új felfedezés ez .... Pláne, hogy nagy valószínűséggel, a párzásra kész vaddisznók hangját hallhattuk. Elég félelmetes volt, még 200 méter távolságból is. Persze lehetett rekedt kutya is, de még az őrült beagle vadászkutyák sem ugatnak, kiabálnak ilyen hangon. Az is a vaddisznó mellett szól, hogy hosszabb és mélyebb hang volt ez, mint sem , hogy kutyaugatás legyen. Ezt persze soha nem fogjuk megtudni már, de ezen erdő további titkaira még fény derülhet ...