2017. március 28., kedd

Fészekrakás

Avagy hová tűnik a moha ?!

Nézegetem több napja már, vajon hová tűnik a moha a "színpadról" ? Csodásan megdekoráltam az itató végét, hogy a fényképek szépek, mutatósak lehessenek. Minden alkalommal azt láttam, hogy egyre soványodik a látvány az itatóban. Nem értettem. Belefújja a szél a vízbe, leesik a végén a földre ? Legutóbb, mikor kint voltam, elkeserítően eltűnt a zöld, na mondom ennek utána járok, biztos széttúrta az Örvös galamb, vagy a Szajkó. Miközben figyeltem a dátumhoz képest furcsán jéghideg reggelen a madarakat ( igen, tegnapreggel -2 fok volt a lesnél ) felbukkant a fekete rigó tojó, és mindent megértettem. Minden érkezése ártatlan arccal kezdődött, s aztán hirtelen elkezdett rendezkedni, persze engem nem kérdezett meg semmiről. Ebben a bejegyzésben a fekete rigó fészekrakásáról lesz szó. Akármilyen kis rosszaság, én megbocsájtottam neki ...


Elkezdődött az idei megújulás

 Ez az ártatlan arcos érkezés

 Elsunnyogok, szemedbe sem nézek, nem én voltam ...

 Hopp, most lebuktam

 Neeem, én nem csináltam semmit

 Látod, csak egy kis sarat-földet viszek

 Jó, jó, értem, de már csak egy kicsi kell

 Itt a fűszálak mögött biztosan nem látsz

 Szeretnél egy fotót ?

 Nekünk is kell valamiből építkezni, nem igaz ?!

Nekem pedig szépnek kell lennem a nászra, csak befagyott a fürdő ...
A hím, ez úttal mindössze ennyit tudott hozzá tenni a történethez. A bambaságát :-)

A fekete rigó tojó a bűnös, hogy totálisan le lett bontva a háttér a lesben. Úgy rendezgeti túrja a mohát, mintha megtehetné. Egyébként megteheti. Nem az én fotóim állnak az első helyen, hanem az ő szaporodásuk. Így van rendjén. Majd pótoljuk a hátteret. Egy fészekaljnyi kis rigónak van már hová születnie.



1 megjegyzés: