Minden időszaknak megvan a maga témavilága. Ezektől a kliséktől igyekszem tartózkodni, de a hóvirág és a téltemető párosa, mégis csak a tavaszról szól. Hosszú és szürke tél után az ember nem győzi kivárni az első virágokat, melyek még a tavalyi ősz lehullott lombjain születnek. Alcsútra látogattunk meglesni a tavaszt, és a rügyfakadást. Még álmoskás volt az erdő, de virágaink ott vártak ránk, ahogy minden évben. Volt nagy hasalás, fetrengés, és séta a még dohos illatú szégyenlős erdőben. Madarak tekintetében meglepően üres volt minden, szinte egy városi parkban többet láthatnánk. Igaz, nagy izgalmat jelentett hallani és meglátni később a fekete harkályt. Az eső szemerkélt, nulla fényben, s főként a távolság miatt esélytelen volt lencsevégre kapni. A szegényesen feltöltött etetőnél széncinegén, és kékcinegén, valamint "egy szem" barátcinegén kívül semmi nem volt. Mindenesetre örültünk a virágoknak, és legbelül drukkoltunk, hogy az erdő és a nap legyőzze a telet. Megkaptuk a szép fotókat ez úttal is.
Téltemető. Egy az elsők között
Hasalás a Hóvirág lábánál ...
Kedvenceim
Hány és hány állatnak nyújt rejteket, menedéket ?!
Reménység ...
Híd a fehérlő pompa felé ...
Hóvirág köszönti ártatlanul a tavaszt
Az árnyékos tónál küzd még a tél
Híd a Klotild szigeti kápolnához
Amikor megleltük a téltemetőt ...
Közelebb
és még közelebb
 |
| Tavalyról maradt ... |
Odvas fatörzs, de tartja magát
Lesz ez még naposabb ragyogóbb, és lett is. Ne feledjük, ezek a képek február utolsó hetében készültek. Azóta a Bükkben, és a többi szép középhegységünk déli lejtőin tonna szám bújnak elő a különleges szépségű vadvirágok. Így hát biztosan állíthatom, +18 fokkal, és fényekkel megérkezett a tavasz.