2018. augusztus 15., szerda

Ausztriában jártunk

Első gondolatként szeretném elmondani a talán még létező olvasóimnak, hogy ebben az évben, más, halaszthatatlan és nagy volumenű feladataim miatt nem tudtam fényképezni. Minden szabadidőmet kénytelen voltam telkünk felújítására fordítani. Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani, Ausztriai nyaralásunk élményeit. 

2014-ben jártunk utoljára a sógoroknál, egészen pontosan Karintiában, idén Stájer-országba vettük az irányt. Úti célunk Hohentauern volt. Ahogy az ember halad Ausztria hegyvidéke felé, a lombhullató elegyes erdőket, felváltja az örökzöld tűlevelűek birodalma, a hihetetlen zöld fűvel borított hegyoldalak, és meredek sziklafalak világa. Mindig rácsodálkozom, az emberi kéz gondoskodására azokon a vidékeken, a természet tiszteletére, és annak fegyelmezett, megóvó kezelésére. Hihetetlen, mennyire más ott az emberek viszonya ahhoz a közeghez, melyben élnek. A blogban időrendi sorrendben haladok, a helyszínek és a történések tekintetében. Remélem, hogy ezekkel a fotókkal (melyek között elvétve előfordul majd telefonnal készült tájfotó is),  némileg sikerül vissza adnom azt a csodát, melyben részesülhettünk.

Ígérni nem szeretnék, de talán az őszi szezon második felétől, egészen az év végéig, kicsivel több fotóval jelentkezem majd. A jövő év is igen dolgos lesz, de már nagyon hiányzik a fotózás. Vágjunk akkor bele, jöjjenek a fotók, és a történet !


Nincsenek jelzők, egyszerűen magávalragadó



2018.07.22 - Megérkezés, első élmények

Nem egész öt órás, nem túl kapkodós tempójú autózás után jutottunk el célunkhoz. Megnehezítve azzal, hogy minden navigációra alkalmas eszközünk lemerült, a szivargyújtós töltő megadta magát, a benzinkútnál rosszat adtak (csomagolástól nem látszott a kábel telefonos vége), így kénytelenek voltunk elővenni őskövület GPS-ünket, és a 2014-es Ausztria térkép iránymutatására hagyatkozni. Izgalmas utolsó km-ek után, csak megérkeztünk az üdülőbe, mely csodálatos helyen volt, és erősen őrizte a 80-as, 90-es évek hangulatát. A személyzet kedvessége viszont maximálisan kompenzálta ezt. Szobánkat elfoglaltuk, lementünk az üdülő saját kis medencéjébe csobbanni, majd körbejártuk a környéket, és megpróbáltuk elhinni, hogy négy év után újra itt lehetünk. Szép a homokos tengerpart, és a mediterrán partvidék, de mi mindig valahogy a hegyek közé keveredünk, ha nyaralásról van szó.


 Itt már majdnem odaértünk

Jó úton jártunk ...

Az üdülő szomszédsága

Első emelet jobbszélső szoba

 Kilátás a teraszról, étkezések utáni könyöklő.
Napi szinten képes lennék eltolerálni munka után ezt a "giccset" :-)


Fáradtan, de nagy örömmel fogyasztottuk el vacsoránkat, és tettünk egy kis kört az után, a ház körül. Belaktuk a szobát, elővettük az összes töltőt, kamerát, fényképezőgépet, a hatdarabos elosztót, és mindent beüzemeltünk. Nem nagyon kellett ringatni minket, már javában készültünk a ránk váró kalandokra ...


2018.07.23 - Ismerkedés a környékkel

Az első nap reggelén elhatároztuk, hogy felfedezzük a környéket, és bejárjuk azt a pár km-es körzetet, ahová eljöttünk. Láttuk, és tudtuk, hogy látnivalókért nem kell messzire utaznunk, mint Budapesten. Gyakorlatilag 200 méterre az üdülőtől már kezdődött a csoda. Igaz, az ablakból kinézve is gyönyörű panoráma örvendeztetett, és ahogy a fenti képen is látszik, már a terasz is megkapó tájra vezette szemünket. Fényünk nem volt, az időjárás nem kedvezett, de hajtott minket a kíváncsiság.


 Élettér. Csak ez jut eszembe. Ez, amit annyira hiányolok a mindennapjaimból

 Élet a hegyek között

 Én megtisztítanám a víz felszínét, majd leülnék horgászni

Magánbirtok ... mint ékszerdoboz

 Mindenütt a hegyek

 Gazdasági, vagy tán nyaraló épület ?

 Pár kecske miatt kellenek a villanypásztorok

 Igyekeztem megragadni a részleteket

 Ha esetleg elgondolkodnál valamin ...

Ez már a tó másik oldala. Nem kisebb látvánnyal

 Szóval a túloldalon ez a csodás pisztrángos víz vár

 Az osztrák horgászok jelmondata

 Tartottam attól, hogy a horgászengedélyem itt nem lesz érvényes, ezért
nem hoztam pergető botot. Életem egyik legrosszabb döntése volt.

 Lehet, hogy ezt a képet kiteszem a falunkra

 Dolgozott a kamera is ... Hogy mikor lesz film belőle, nem tudom ...

 A tó végében libák legelésztek

 Hohentauern másik oldala

 Ebéd után sem bírtunk magunkkal ...

 Volt mit nézni, volt miről beszélni

 A parkolótól 20 méterre ismerősként üdvözöltük a Házi rozsdafarkút

 Mindenütt a víz

 Utánozhatatlan apró figyelmességek

A kiegyensúlyozott és elégedett ember portája




2018.07.23 - Vízirigó vadászat

Hatalmas élmény volt számomra, hogy itt ünnepelhettem meg születésnapomat, és ezt egybe is kötöttük egy kis Vízirigó vadászattal. Magyarországon, még a 90-es évek elején volt szerencsém látni, és megfigyelni őt, egy patak partján, a Pilisben. Manapság már csak elvétve látható, tiszta patakok mentén, magasabb hegyvidéki területeken olykor-olykor. Itt az Alpokban jó eséllyel pályázhatunk e fajra, mert a sebes folyású tiszta vizek megfelelő életteret biztosítanak ennek a madárnak, mely egyszerű szépségével, érdekes életmódjával hívja fel magára a figyelmet. Ahogy a Wikipédia is írja, a fiatal madarak szinte hamarabb tanulnak meg úszni, mint repülni. Táplálékukat a vízfenéken gázolva szerzik, a sebes sodrásban farktollukkal egyensúlyoznak. A beszerző körút végén, mindig egy kőre, sziklára állnak, és izgatottan rugóznak páros lábbal. Nekem ezt a madarat látnom kellett. Feleségem mérhetetlen türelemmel követett végig a patakparton, a hegyek között kígyózó szerpentin szalagkorlátja mellett.


 Kezdett izgalmassá válni a kutakodás

 " Ha nem itt, akkor sehol ! "

Kitartóan kerestük

Az első találat mégis a Hegyi billegető volt (remélem látod)

 A sűrűben járva reménykedtünk

 Ez már nagyon vízirigós ...

 Figyelmünket elterelte egy Atalanta lepke

 A túloldalon ez a mini-vízesés

És ez a gyönyörű virág, a gazok között



 Egyszer csak ... MEGJELENT !

 Bizony, ő a vízirigó

 15-18 méter a lélektani határ, aztán huss !

 Követtem, exponáltam követtem. Talán ez a legközelebbi fotó róla

 Ráadásnak mindketten bejöttek !

Igen felfokozott állapotban figyelt a billegető

 Egy ideig még telhetetlenül kerestem, de már nem mutatkozott ...

Potenciális költőüreg, nyári vízállásnál a vízszint felett ...

Élményekkel és örömmel zártuk ezt a napot. Irány vissza az üdülőbe !



2018.07.24 - Gesause Nemzeti Park

A harmadik napon, hallgatva vendéglátónkra, és áttanulmányozva a prospektusokat, választásunk a nemzeti park meglátogatására esett. Ez a terület, szállásunktól úgy 30 km-re kezdődik, és tart több tíz km-en át. Nincs kifejezett bejárata, nincs kassza. Az autóút, az Ernst folyó, a vasút, mind-mind a részét képezik, ahogyan a csodás hegyvonulatok, völgyek, és a hegyekbe vájt alagutak. Az irányt tudtuk, így hát elindultunk célunk felé, nem kis izgalommal, várakozással. Odafelé sokszor álltunk meg fotózni, mert a legátlagosabb utak is gyönyörű helyekre vezetnek. Átmentünk az alagúton, és megpillantottuk az első parkolót, melyből van vagy 30, és megálltunk elolvasni a tájékoztató táblákat. Lássuk csak, You are here. Ühüm. És akkor most merre is menjünk ? Az 1800 vagy a 2200 méteres hegycsúcsot másszuk meg drágám ? Maradjunk itt a közelben, bemelegítésnek jó lesz ez a folyó, ami felett az imént autóztunk át a hídon !


Átlag kilátás az autóút mellett

Nesze neked nemzeti park. Eriggyé !

 A vízhez itt volt a "legkönnyebb" lemenni

 Tavasszal itt ömlik le a víz, de most csont száraz

 Húztam a számat a meredeksége miatt

 Nem volt könnyű terep

 De aztán kiutalták a kárpótlási jegyet

Szájtáti döbbenet. A hegy aljában hatalmas fatörzseket szállít a vonat

A kezemnek nem volt hideg, de térdig beleállva 15 másodpercig bírtam

 Miután sok portrét készítettünk egymásról, a híd túloldalára mentünk

Na most ide nem tudom, hogy mit írjak :-)

Nem messze, találtunk egy viaduktot, amely mellett
volt egy levezető út. Ki tudja hányadik satuzásunk volt már ez ...

 Lementünk felfedezni, mi is ez a nagy robaj, és zúgás

 Ez a vízhozam, és méltóság ... Alázatra tanít

 Merre nézzünk ? Mindegy :-)

 Egy órán át nem tudtunk szabadulni, még a nagy zaj ellenére sem

 Azért a víz az úr ...

Rafting ?! Ohh no !


Kisebb halláskárosodással, de annál nagyobb vizuális élménnyel a tarsolyunkban, idejét láttuk hazaindulni. Megéheztünk, elfáradtunk, várt minket a reggelinél kiválasztott vacsora, a gusztusos saláta büfé, és a kedves kiszolgálás. A levesek felejthetők voltak, de a főételek egytől egyig kiválóak. Megemlítem - mert nem én volnék ha nem (t)enném -, az egyik vacsoránál felszolgált Zacher tortát, melyhez foghatót én még nem ettem. Hazatérni volt tehát motivációnk ... Feleségem vezetett, mikor is kerekedett egy kisebb perpatvar abból, hogy percenként szóltam: "Most állj meg !". Ekkor már csak a telefont volt erőm használni.



 Ez a kép mutatja, hogy van ÉLET a fővároson kívül ...
Hatalmas hibának tartom, hogy a hazámban, Budapesten kívül nincs.

 Elnyomorognék itt vidéken, és suhannék én is, 100-al felfelé a hegyekbe a Volvommal ...

 Tájkép az út mellett

Megálltunk, mert meg kellett állni, és kész :-)
Ez volt az utolsó fénykép. Jöhetett a vacsora, és a képek visszanézése az ágyban



2018.07.25 - Der Wild Berg (Mautern)

Harmadik (teljes) napunkon, a sokat ígérő Mauterni vadasparkba mentünk. Sokrétű szórakozást ígér kicsiknek és nagyoknak egyaránt, melyről sétánk alkalmával teljes bizonyosságot szerezhettünk. Megérkezve a hatalmas parkolóba, ahol külön ide közlekedő busz fordult meg éppen, megváltottuk (a látnivalók számához mérten) nevetséges összegbe kerülő jegyünket, arra megkaptuk a Mautern kártya-kuponos kedvezményt is, és már mentünk is az első állomásra, ami a libegő start pontja volt. Ez a libegő, a maga 12-14 perces menetidejével felvitt minket a park legmagasabb pontjára, hogy kezdetét vehesse a hegyről lecsorgó túra ... Alattunk nyári-bob pálya, és békésen sétáló családok. A felfelé vezető út, nagyjából rálátást engedett a ránk váró "küldetésre". Azért ez nem kis terület.


 Szerény, és egyszerű bejárat

Van pár állomás és látnivaló 

A libegőn csak a telefont vettem elő (és a kamerát)

 Onnan indultunk, oda érkezünk

 Az elzárt erdőrészben, szabadon mozogtak a zergék

A medvék kifutójának felső harmada

 Tőkés réce ifjonc ismerkedik a világgal

 Ritkán látok fekete hattyút

 A kis tó melletti "kötelező" vízesés

 A medve kifutó alsó régiójában találkoztunk

 A szabad területen, annak egy árnyékos zugában pihentek a bárányok

 Még félúton sem jártunk lefelé

A hollók röpte és krúgatása megbabonáz

Játszótér 1400 méteren ... Hogy a gyerekek tombolhassanak



Háromnegyed kettő felé járt már az idő, és a madarak röpdéje környékén, kisebb tolongásra lettünk figyelmesek. Bementünk hát, és egy domboldalon karéjban épített lelátóra, padsorra lettünk figyelmesek. Szólt valami folk zene, az emberek pedig gyűltek. Jegyet váltottunk, mert láttuk, hogy itt bizony madárröptető show készül. Kisvártatva megérkezett a főidomár, és segédje. Elindult a német beszéd, melyből alig értettünk pár szót, de ez a fickó olyan szépen beszélte anyanyelvét, hogy szinte szórakoztató volt. A bemutató lényege az, hogy a sorok két végéről röptetik át a madarakat jutalomfalatért, a nézők feje felett. Én háromszor élhettem át, hogy komoly ragadozó madarak szárnya ér a homlokomhoz. Mintha csak tudták volna, hogy ezzel nyújthatnak nekem extázis szintű élményt, örömöt. Míg sokan mások húzódoztak a szárnycsapásoktól, én uralkodtam magamon, hogy ne nyújtsam ki karomat a repülő madarak felé. Kész voltam teljesen.



 A csodálatos Uhu

 A szép beszédű idomár, aki végig pörögte az 50 percet

 Ennél sokkal alacsonyabban szálltak

 Az engedetlen keselyű

 A hallhatatlan röptű hóbagoly

 Roth Milane a vörös kánya

 A csodás rétisas. 10-15 km-ről hívták be

 Ez már kapcsolat

Milane is visszatért a végére. ő tényleg elcsavargott, kisebb pánikot keltve

 Megleshettük a mormotát is

 Türelmemnek köszönhetően a kicsi is megmutatta magát

 Mosómedve etetés

 Egy portré a bestiáról

Lefelé egy darabon gyalog mentünk, aztán félúton inkább felszálltunk


Négy-öt óra kellett ahhoz, hogy felszínesen átnézzük a parkot. Öröm volt látni, hogy milyen találékonysággal foglalják le a gyerekeket a látnivalók közötti sétálóutak mentén. Építettek, egy kis ereszcsatorna méretű kivájt fa utat, úgy derék magasságban a murva-út mellett, amiben kis golyók gurulhatnak lefelé, külön vezérelhető fejtörő akadályokat leküzdve. A gyerekek előreszaladnak, megoldva a mechanikai-logikai furfangokat, utat biztosítanak a golyóknak, melyek keményfa koccanásokkal haladnak, kézzel kivájt farönk útjukon. A gyerekek vidáman rohangálnak a golyók után. Le is foglalja, el is fárasztja ez őket. A szülők addig nézelődhetnek beszélgethetek. Olcsó játék ez, nem hülye gyerekeknek ... 

Sétákat sok fotózás, videózás fűszerezte. Nem győztem állandóan csodálni a tágas tereket, gyönyörködni a hegyek tetejében, és élvezni a tényleg 100%-os tisztaságú levegőt. Érdekesek a hegyek. Kisüt a nap, még sincs meleg, de aztán pillanatok alatt szemerkélni kezd az eső, megérkeznek a kékeslila felhők, és leszakad az ég. Izgalmas, monumentális vidék ez, valamelyest közelebb Istenhez. Ahogy az ember meglátja a világot, úgy gondolkozik el egyre inkább azon, hogy ezt a csodát és változatosságot, ezekkel a természeti szabályokkal és összefüggésekkel, egy ősrobbanás nem hozhatta létre. Ez a látvány, és a megannyi szépség a világ más tájain, az szentség.

Én, aki a városban élek (még), egyre jobban érzem, és látom:
Elvesztettük az édent.