2018. december 5., szerda

Bajszos sármány

A legutóbbi lesfotós alkalommal, semmi nem akart összejönni. Szokásomhoz híven, mindenféle földi jót kitettem a madaraknak, felolvasztottam a vizüket, egy palack melegvízzel, kaptak jobbnál jobb falatokat, vajat, mindent. Másfél órát ültem bent, a fény is lapos volt, emiatt nem nagyon jutott belőle a les megfelelő végébe, és egyszerűen nem jött szinte semmi. Valahogy, ez a nap nem nyert. Kínomban, és bavallom kicsit bosszankodva, elindultam cserkelő fotózásra. Nagytétény-Budafok határát választottam, mert tudok ott egy cserjés mezőt, ahol jól lehet mászkálni, vannak kutyák, lovasok is járnak arra. Mondtam magamnak, na irány barangolni, fotózni, és napozni, ha már egyszer süt a nap. Cinegéket hallottam a bokrokban, és nagyon kerestem az ökörszemet. Régóta szeretnék csinálni róla, egy tisztességes fotót. Ám a bokorban egészen más mozgott. A háta, mint a mezei verébé, de egészen más színű volt a hasa. Hosszú faroktolla volt. Nézem, nézem, ez valami sármány. Belenagyítottam a fotóba, és nagyon megörültem. Bajszos sármányt csíptem el. Kinagyítva szépen látszottak a vastag barna csíkok a fején, és a vékony feketék a kis pofáján. Nagyon nagy öröm, őt még nem fotóztam soha.

A Bajszos sármány

Kietlen és semleges élőhelynek tűnik

Több képet is készíthettem róla

 Itt még nem voltam biztos benne



A sármányos izgalmak után, bementem kicsit az erdőbe, hátha látok valamit. Széncinegék, és őszapók keresgéltek odabent. Ez utóbbiról sajnos nem sikerült szép fotót készíteni, de a szememmel megvolt. Emlékként elvihető :-)



Az erdő szélén kellemes hangulat fogadott

 Fontos dolog az útbaigazítás

Ehhez az odúhoz nyár elején visszanézek majd
(Hála a gondos kezekért)

Rövid sétám végén ez a Széncinege búcsúztatott



Amilyen sikertelennek indult, olyan izgalmassá lett ez a nap. Nem hittem volna, még legvadabb álmaimban sem, hogy Bajszos sármányt fotózhatok. Róla tudni kell, hogy 400-700 pár fészkel stabilan Magyarországon, a Budai hegyekben, és az Északi-középhegységben. Nálunk fokozottan védett, Európai szinten sérülékeny státuszú. Vonuló, kevés példányszámmal ritkán áttelel.

Nagy öröm, s egyben új faj volt számomra ez a madár.

Infó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajszos_sármány











2018. november 22., csütörtök

Novemberi madaras

Az őszi hónapokban elfogytak a nyárra tervezett feladatok, lezárult a nagy nyaralófelújítási project. Téliesítettük ott a vízrendszert, a csónakot is eltettük pihenni. Így rögtön jutott idő egy kis fotózásra. Az előző posztban mutattam meg az idei ősz varázsát, ebben pedig a novemberi madárfelvonulás szereplői mutatkoznak be. A lessel volt némi teendő, de ezek a feladatok hamar elvégzésre kerültek. Elérkezett hát a lesben üldögélés izgalmas, és megnyugtató időszaka. Beszereztem mindenféle egyéb csemegét, a mászó fát is megfúrkáltam pár helyen, hogy a harkály és egyéb fajok, kaparászhassanak az üregekbe, magok és egyéb csemegék után. Működik is a módszer. Az idei őszi-téli szezonban nagy vágyam, hogy végre lejöjjenek a Süvöltők, akiket mindezidáig idén még nem hallottam a környező fákon, de az országban máshol már javában mozognak. Remélem, hogy többször benéz majd az őszapó, s arról álmodni sem merek már, hogy az olyan alapfajok, mint tengelic és zöldike, normálisan megjelenjenek az etetőn. Az erdei pinty végre fotózhatóan van jelen, elég bátran is, így hagy időt jó képek készítésére. Benézett az Ökörszem, aki ott keresgél a les közvetlen közelében, de retteg, és csak pillanatokra jön, akkor is közelre, nem jó helyre. Nincs hová hátrálni a lesben, olyan közel jön az üveghez. Egy szó mint száz, nagy reménnyel, és mégnagyobb izgalommal nézek elébe, a decembertől márciusig tartó időszaknak. Ne siessünk előre, jöjjenek a koraőszi vendégek !


Hagyott időt végre az Erdei pinty

Izgatottan keresgélt a Zöldküllő

 Kitartó és varázslatos madár

 Peckesen nézett rám a Széncinege

 Feleségem hiába mondja: "Ne fotózz több széncinegét !"

én egy-egy szebb pillanat alkalmával, mégsem bírok magammal

 A szajkó leuralkodja környezetét, de szép.

 A Csuszka villám gyorsan lopkodja a falatokat

Az Erdei pinty pedig egyre kváncsibb, és bátrabb

A Szarka nem nagyon jött közelebb

Viszont a Csuszkának volt ideje bolondozni

A Széncinege pedig nem akarja elfelejteni a nyarat
(Bodó-Kiss Dorottya Nóra fényképe)

Persze volt veszekedés is, a jobb helyekért

Ugyanígy a Meggyvágóknál is

 A nagy fakopáncs minden alkalommal enged egy szép fotót

 Ráadásul hosszabban időzik több helyen is

 Próbál szépen nézni, de akkor is brutális ...

A "Szomját oltó megyvágó" képét láthatják ... :-)

A Kékcinege színei utánozhatatlanok

 Megmutatja ezt minden irányból.

 Kék sipkáját sem takargatja, büszkén hajtja le fejlét ...

Pózolt még egyet a Meggyvágó

S a csúszka is elcsente utolsó falatját

A legutóbbi fotózáskor négy Szajkó jött egyszerre 

 Régen várt vendégem az Ökörszem
(Nagyon közel jott, és fotózhatatlan gyorsaságal távozott)



Ahhoz, hogy ezek a képek megszülethessenek, nem keveset kell dolgozni. A vízhordás, a les rendbentartása, takarítása, igen sok időt emészt fel. Meghálálja viszont a törődést, a fenti fotókkal. Normál esetben ezeket a fajokat, főleg a komolyabbakat nem nagyon lehet 10-15 méternél közelebbről fotózni. Szeretem ezt a munkát, mert értelmét látom. Végül megmutatok pár fotót, a helyről, ahol ezek a képek születnek.



Milyen sivár, és reménytelen ...

Mégis mennyit ad, mennyire hálás érte az élővilág

 Vitatható kényelem, "kukázott székkel" odabent

 De terülj terülj asztalkám a vendégeknek



Így élünk mi :-)









2018. október 21., vasárnap

Őszi részletek

Feleségemmel sokat gondolkodtunk, hogy vajon merre érdemes elmenni megünnepelni az idei őszt ?! Arra jutottunk, hogy olyan helyre nem szívesen megyünk, ahol már sokszor jártunk. Van viszont egy titkos kis hely, a Budakeszi Arborétum, amely sok meglepetést tartogat az arra barangolónak, szinte minden évszakban. Miért írom, hogy szinte ? Azért, mert tudtommal télen nincs nyitva. Nagyon szépen alakul a hely, de koránt sincs még készen, végleges állapotában. Gyermekeknek is és érdekes élmény, nem utolsó sorban a hátsó sarokban lévő játszótér okán, de csoportoknak is jó lehet, mert a bejárattól nézve a másik hátsó sarokban, komoly, fedett tűzrakóhely található. Mi viszont természetfotós szemmel vizsgáljuk, és azt kell mondanom, hogy a kis belső-tó, a megszámlálhatatlan útvonal, melyek metszéspontján kisebb-nagyobb rétek találhatók, gyönyörű látványt nyújtanak. Idén az őszi színek után itt kutattunk. S hogy mit találtunk, ebben a blogbejegyzésben szeretném bemutatni. Az arborétumot a Telki úton találjuk, a falú felé haladva a baloldalon, nem sokkal a Budakeszi erdőgazdaság bejárata után, az erdei piaccal szemben. 


Azt hiszem, hogy szép fényekben az ősz a legszebb évszak ...

 Barátságos faház fogad a bejáratnál

 Ráhangolódás ...

 Befelé, a sűrűjébe !

 Kedvencem a "színes falevelek fényben" című téma

 Vagy amikor plasztikus a háttér, és "világít" valami élő ...

 A tűztövis termése alap "alkatrésze" az ősznek

Lámpások a félhomályban


Befelé vezető utunkat megalapozták ezek a csodás színek és fények. Extázisba estem, mindent le akartam fotózni, ami színesen világít. Meleg színek, formák bújnak meg a félhomályban, ugranak elő, egy-egy homogén háttér előtt. Hangulatosak. Lágyak, és nyugtatnak. Ünnepli az ősz, a nyár elmúlt sikereit. Színekbe öltözve vonul pihenni az élet, hogy aztán erőt gyűjtsön a majdan eljövő kikelethez, tavaszi robbanáshoz ... Hamarosan elértük a kis minitavat, mely a sétáló (fő)út mellett bújuk meg csendben, a jobboldalon. Padokkal, szemetessel, híddal, csodás mohás kövekkel. Fények és árnyak játékával, megfejthetetlen tükörképekkel, csendes vízének felületén. Itt időztünk el jó fél órát.


Ennél békésebb helyet keveset ismerek

Minden kicsi, és szűk, de pont ez adja hangulatát, intimitását a helynek

Az őszi meleg színek teljes palettája a képen

 Aki csendre, szépségre és békére vágyik, megtalálja számítását

 Lámpás. Lápás !!! Ezekért vagyok oda ősszel

 Balra fordulva ugyanott, ugyanekkor ...

Kicsi Univerzum

 Mintha tűz lobogna ...

 Avar fölébe emelkedett élet

 Tűzmeleg

 Igen-igen, itt vannak a vörösek is



A játszótér környékére érve, kicsit kinyílt a táj, más növénytársulások fogadják az embert. Találkoztunk tűlevelűekkel is, de én nem tartottam olyan szépnek azt az erdőrészt. Fotóztam, de azok a képek nem kerültek be a válogatásba. Igen sok helyen találkoztunk "B típusú" költőládával, de azok szerintem túl közel vannak a sétaútvonalakhoz. Mindegyiket távolabb helyezném 5-10 méterrel azoktól. Ez esetben esetleg érzékenyebb fajok fészkelése is megtörténhet. Így, marad vélhetően a Széncinege költése.



 Jó látni a gondoskodást ...

 Sárgát suhintott az ősz

 Gyermekkorunk "pukkanós bogyói"

 Talán berkenye ?

 Kökény termése

 A vörös és bordós színeket, kicsit keresnünk kellett

 Tölgyfa magonc. Mennyi küzdelem, míg eléri a két métert

 És a nagy tölgy, mely alatt jó volt megpihenni

Erős fényekben nem jön ki annyira a kontraszt, de a színátmeneteket így is ajándékba kaptuk
 Harcol a sárga

Az ilyen részletek és meglepetések adják néhol, a botanikuskert jelleget

 Tessék választani ... 

 Az én festményem

Dolgozott a kamera is ... Idő, míg összevágom



Az idei ősz számomra egy napon, és egy helyen megadta amire vágytam. Megünnepeltem vele a nyár eredményeit, megcsodáltam színes köntösét, és feltöltekeztem. Milyen kár, hogy a betonvilág egyetlen pillanat alatt képes ezt bemocskolni. Azért fotózom, hogy ezeket az élményeket újra és újra elővehessem, s bízom abban, hogy azok megosztásával, másokat is jobb kedvre deríthetek.

A hamarosan megérkező őszi estéken, bizonyára sokszor kinyitom majd e fotós albumot ...