2018. május 1., kedd

Bikácsi lápvidék

Szűk két hete lehetőségünk volt elvonulni kicsit pihenni. Választásunk a Bikácsi Zichy Park Hotelre esett, ahol nagyon kellemes 3 napot tölthettünk el, horgászattal, fotózással, és wellness-el egybekötve. Ránk fért már ez a kis pihenés, mert mostanság úgyis csak a rengeteg munka van, és a telkünkön álló faház belső felújítása. Gyakorlatilag sohasem pihenünk. A hoteltől nem messze található egy fokozottan védett lápvidék, melyet meg is látogattunk a második napon. Kellően tiszteletben tartva azt a tényleg értékes vidéket, körbejártuk a fő, belvizes területet, amit olyan jó 4 km-es sétának becsülnék. Vizén nem láttunk kiemelkedően sok fajt, de messziről azért bepillantást engedett titkaiba. Az ott készült fotókat szeretném megosztani, az idei első blogbejegyzésemben. A fent említett feszített tempó miatt, idén a fotózás sajnos kicsit háttérbe szorul. De jövőre, ha minden igaz, már a saját kertes házunk épülő madárbarát kertjéből tudósítom kedves olvasóimat. Remélem, hogy a képek megmutatják, hogy miért is minősítettem a területet értékesnek ... Biztos vagyok viszont abban, hogy többszöri látogatás útján, jobban bizalmába férkőzhetnénk ennek a vidéknek ...


 Az első métereknél balra tekintve

Jobbra nyílt meg a táj

Tessék viselkedni !

 A homokos dűlőút kicsiny lakói

 Százszor megnéztem, hová lépek

Mocsári teknős baba

 Nagy kedvenc a szürke gém

 Messze a túloldalon ... A tó megkerülése utáni ajándék

 Nagykócsag

 Barna rétihéja vadászott

 Mocsári teknős a tocsogóban

 Kisebb tavacska. Hajnalban beülnék ide lessátorba

 Találkoztunk elvétve Nyári lúddal is

Ezt az utat tettük meg, bő 90 perc alatt



Pihenni és horgászni mentünk, de nálam volt a jó kis Nikon ... Gondoltam, lefotózom azt, ami utunkba kerül, és említésre méltó. Komolyabb fotókért, már reggel 5-kor kint lettem volna. Aranysakál üvöltést, és bagoly hangját este hallottuk. Komoly élet lehet itt, a reggeli órákban. De mi ez alkalommal nem vettük a fáradtságot felkelni. Így is rengeteg szépséget láttunk, komoly ragadozómadarakat is a fák között, de felismerni azokat képtelen voltam a sűrű erdőben. ( A képen a fenti csücsök mögötti terület )

A következő blogbejegyzésben elmesélem, hogyan készülhetett fotó a házi rozsdafarkúról, a teraszon, egy karosszékben ülve, reggeli kávé kortyolgatás közben ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése