2018. augusztus 30., csütörtök

A madárles felkészítése

Nyáron, vagyis május közepétől, egészen augusztus végéig, egyszerűen lehetetlen üzemeltetni az itatót úgy, hogy kétnaponta kijárjon az ember a vizet után tölteni, és rendben tartani mindent. Az OSB dobozban bent ülni a 32-36 fokban olyan, mint egy szauna, így részemről ez az időszak kimarad. Ha árnyékban volna a leskunyhó, és megoldható volna a víz pótlása emberi módon (tehát nem kannákban máshonnan), akkor esetleg "működhetne a nyár". Persze munka mellett, vagy hétvégén, amikor az ember a telkén lévő házat újítja fel, akkor igen nehéz ezt megoldani ... Az biztos, hogy a nyári melegben, ha volna víz, igen nagy meglepetések érhetnék az embert. Erről viszont sajnos, lemaradok. Nem érdemes többet filozofálni ezen, nézzünk inkább előre ! Most a takarítás, javítás ideje van. Szeptemberben a magok beszerzése. Ebben a blogbejegyzésben a felújítás folyamatát osztom meg olvasóimmal. Nézzük, hogy is volt ?!


Szeretek itt mozizni

 A szokásos "döglött víz" és kosz ...

 Víz kiürítése, medence-fenék kipucolása

 Megemeltem a hátső végét, mert megsüllyedt. 100 liter víz betöltése

 Minimál dekoráció, és madárterelő. Az etető várja az első 20 kg magot

 Ráférne egy festés ...

Egészen szép környezet

Bent is rend, és tisztaság ...



Már a tavalyi évtől figyelem, hogy a reggeleken igen sokára jön meg a fény a les végébe, és ezzel értékes órákat veszítünk. A les háta mögött nagyon megnőtt egy-két fa, és igen veszélyesen kezd belógni a leshez. Ha netán megreccsen, és rádől a bódéra, akkor nagy bajban vagyunk. Ennek fényében végeztem egy kis tereprendezést. Még mindig van egy 10-12 méter magas fa, amivel nem tudok mit kezdeni egyedül. Lehet, hogy felhozom a telekről a motoros fűrészt ? Régebben már 08:00 körül volt fényünk, ma már csak 09:00 - 09:30 körül érkezik meg. Ez nagyon nem jó, tenni kellene valamit. Télen annyi a szerencsénk, hogy elhullanak a lombot adó levelek, így jobban átjönnek a napsugarak, már ha vannak. Havazás esetén szépen derít a fehér hó.



 Itt már folyamatban van az eltávolítás

 Rendben vagyunk

 Sajnos meg kellett tenni a fentiek miatt

 Nem volt könnyű elvonszolni

A fa törzse viszont több dologra is jó lesz a les körül ...
Például az itató szélére, illetve új harkályos mászófának



A munkálatok után, megérdemelten birtokba vettem a lest. Becuccoltam a fényképezőgépet, az állványt, a kamerát, a reggelimet, és egy flakon vizet. Az etető üres még, a madarak is találnak élelmet, de egy kis magot kiraktam nekik a kajámról. Egyetlen széncinke és egy csuszka látott el hozzám, közvetlenül a nagy csörgés-zörgés befejezte után. A szép (alkalmi) hátteret fotózgattam, és vártam a csodát ... Meg is érkezett egy Lápi acsa (szitakötő) személyében, akit kedvemre videózhattam, tesztelgetve a Panasonic HC-VX980-as kamera manuális beállításait ...




Madár helyett a szitakötőt fotózhattam egyelőre.
( Faj: Lápi acsa )

Egy jó kis fotó róla


És a videó, ami ott készült
KATT IDE: A Lápi acsa néhány pillanata

Az első kíváncsiskodó az üres, és rossz fényű etetőben. (Csuszka)
A fotót csak szemléltetési céllal mutatom meg.

 Jelenleg ilyen hátterem van

 Még madár nélkül is gyönyörű

Csináltam egy videót csak a víz mozgásáról, szerintem annyira szép.




Remélem, hogy a következő alkalommal, talán többen jönnek majd fürdeni ...
Nagy érdeklődéssel várom az idei szezont.





2018. augusztus 29., szerda

Az utolsó bankák

Valami súgta legbelül, hogy mennem kell. Van egy kedvenc helyem Budakeszi környékén, ahová szívesen, és többször járok minden évben. Elég változatos, izgalmas hely, még vadakkal is találkozni. Most azonban kicsit elkeseredtem, meglátva a sok-sok parkoló autót a murvás úton, ahová ember önszántából nem hajtja be az aszfalthoz szokott "szekeret". A Crew Parking feliratból hamar rájöttem, hogy filmforgatás lehet éppen. Nem is mentem a szokott területre, de a rókás rétet meglátogattam. Ismerős botorkálásra lettem figyelmes a bokáig érő fűben, amolyan kósza, össze-vissza ténfergésre, felbukkanó, és eltűnő fejre, bóbitára. Na most álljunk meg egy szóra, de gyorsan. Itt négy éve láttam Búbos bankát utoljára, és mindössze két fotót sikerült róla készíteni, nagyon távolról, a faágak között ... Itt pedig az autómtól 20 méterre botorkált egy pár. Na el is fordultam jobbra, hogy könnyen kifotózhassak az ajtó üvegén az ellentétes irányba. Lőttem is őket ezerrel. Egyre közelebb és közelebb haladtam, amíg csak engedtek ...


A búbos banka

 Újdonság itt ez a magasles, de indokolt

A vonulás előtti naaagy zabálás, keresgélés

Eleinte ennél közelebb nem jutottam

Mikor már túl közelinek éreztek, faképnél hagytak

Utánuk mentem gyalog, de csak ezt a fiatal Őrgébicset találtam ott

Mire megkerültem a facsoportot, már újra az autómnál voltak

A bolondját járatták velem :-)

Azért olykor-olykor körbe tekintettem, van-e még valami ?!

Az igazi műsorszám azonban a banka volt ...

Persze jobb volna olyan fotó, ahol élelmet visz az odúba

De ez még várat magára.



Építettem már nekik fészkelő üreget, olyan helyen, ahol sokan vannak, de sajnos elég messze van tőlem, és az az évi 2-3 alkalmas ellenőrzés során, oda senki be nem költözött közülük. Azonban hamarosan eljön majd az az idő, amikor olyan helyen fogok élni, ahol rengeteg fajra jó eséllyel próbálkozhatok majd, és nem kell zarándok utat bejárni azért, hogy fotózhassak. Addig megmaradnak ezek a nem várt, a vonulás utolsó pillanataiban elkapott képek, itt a bokáig érő fűben ...

Lehet, hogy ez a banka pár, már túl van az országhatáron, s valahol repül, éppen Afrika felé.




2018. augusztus 26., vasárnap

Ausztria állatvilága

Az előző blogbejegyzésben bemutatott vidéken tett látogatásunk során, a tájképek mellett igyekeztem megörökíteni az állatvilágot is. Bár ez kirándulás volt és nyaralás, minek következtében nem nevezném az alkalmat természetfotózásnak, de született egy-két abba sorolható kép is. Ezeket gyűjtöttem itt össze, és mutatom be. Igyekeztem a fajokat úgy fotózni, mintha szabadban lennének, de nyilván egy állatparkban sikerült megörökíteni őket. Kivételt képez ez alól a Vízirigó, és a Hegyi billegető. Ezek a fajok nagy örömöt jelentettek számomra, mert Vízirigót egyszer láttam életemben a '90-es évek elején a Pilisben. Akkor még egy Zenit fotópuskával fényképeztem, és nem értettem hozzá. A Tair 300 mm ellenére is, nagyon kicsi lett a (papír)képen a madár, de megvan a fotó, mind a mai napig is. A hegyvidéki zúgó meredek sziklafaláról, a szerpentin szalagkorlátja mellett araszolva, lessátor nélkül, ennél közelebb most sem jutottam a fajhoz, de csodás élmény volt. Legyen ez egy szívemnek kedves válogatás, a Wild Berg állatparkból, és a Hohentauern-től lefelé vezető út mellől ...



Vízirigó (a 43. születésnapomon)

 25-30 méterről, 300 mm-en 

 Ez lett a legközelebbi kép, elég nagy vágással

 Igyekeztem minden oldalról fotózni

 Izgatottan rugózott

Röptében

Betársult a Hegyi billegető

Később sikerült róla egy kép, amin egyedül van

A folyó, egy másik szakaszán ...



A Wild Berg állatparkban nagyon szép témákat találtunk. Szeretném bemutatni azokat a fajokat, és azok képeit, melyeket épített környezet nélkül sikerült fotózni. Igen változatos, és nagy élményt adó paletta ez. A hatalmas terület bejárása 5 óránkba tellett, nagyon céltudatos haladással. Amely fajokat lehetséges, szabadon engedve tartottak. Heteken át lehetne oda járni, a legjobb fotókért. Nekünk ennyi idő jutott. Remélem, hogy minden olvasómnak jut abból az örömből, melyet ott élhettünk át !




 UHU

 Keselyű (a pontos fajnevet nem tudom)

 Vörös kánya

 A hozzá illő végtelen tájjal

Visszatérés után

 Rétisas

 Barna medve

" Nem halt meg, csak aluszik ... "

 Zerge (Bodó-Kiss Dorottya Nóra fényképe)

 Tőkésréce fióka

 Türelem kellett a mormotához

 Kicsinye is előmerészkedett

 És egy egészalakos

A mosómedve



Ezekkel a fotókkal búcsúzom Ausztriától. Kicsit megkéstem a feldolgozástól, de a 2018
sajnos nem a fotózás éve ...