2018. október 21., vasárnap

Őszi részletek

Feleségemmel sokat gondolkodtunk, hogy vajon merre érdemes elmenni megünnepelni az idei őszt ?! Arra jutottunk, hogy olyan helyre nem szívesen megyünk, ahol már sokszor jártunk. Van viszont egy titkos kis hely, a Budakeszi Arborétum, amely sok meglepetést tartogat az arra barangolónak, szinte minden évszakban. Miért írom, hogy szinte ? Azért, mert tudtommal télen nincs nyitva. Nagyon szépen alakul a hely, de koránt sincs még készen, végleges állapotában. Gyermekeknek is és érdekes élmény, nem utolsó sorban a hátsó sarokban lévő játszótér okán, de csoportoknak is jó lehet, mert a bejárattól nézve a másik hátsó sarokban, komoly, fedett tűzrakóhely található. Mi viszont természetfotós szemmel vizsgáljuk, és azt kell mondanom, hogy a kis belső-tó, a megszámlálhatatlan útvonal, melyek metszéspontján kisebb-nagyobb rétek találhatók, gyönyörű látványt nyújtanak. Idén az őszi színek után itt kutattunk. S hogy mit találtunk, ebben a blogbejegyzésben szeretném bemutatni. Az arborétumot a Telki úton találjuk, a falú felé haladva a baloldalon, nem sokkal a Budakeszi erdőgazdaság bejárata után, az erdei piaccal szemben. 


Azt hiszem, hogy szép fényekben az ősz a legszebb évszak ...

 Barátságos faház fogad a bejáratnál

 Ráhangolódás ...

 Befelé, a sűrűjébe !

 Kedvencem a "színes falevelek fényben" című téma

 Vagy amikor plasztikus a háttér, és "világít" valami élő ...

 A tűztövis termése alap "alkatrésze" az ősznek

Lámpások a félhomályban


Befelé vezető utunkat megalapozták ezek a csodás színek és fények. Extázisba estem, mindent le akartam fotózni, ami színesen világít. Meleg színek, formák bújnak meg a félhomályban, ugranak elő, egy-egy homogén háttér előtt. Hangulatosak. Lágyak, és nyugtatnak. Ünnepli az ősz, a nyár elmúlt sikereit. Színekbe öltözve vonul pihenni az élet, hogy aztán erőt gyűjtsön a majdan eljövő kikelethez, tavaszi robbanáshoz ... Hamarosan elértük a kis minitavat, mely a sétáló (fő)út mellett bújuk meg csendben, a jobboldalon. Padokkal, szemetessel, híddal, csodás mohás kövekkel. Fények és árnyak játékával, megfejthetetlen tükörképekkel, csendes vízének felületén. Itt időztünk el jó fél órát.


Ennél békésebb helyet keveset ismerek

Minden kicsi, és szűk, de pont ez adja hangulatát, intimitását a helynek

Az őszi meleg színek teljes palettája a képen

 Aki csendre, szépségre és békére vágyik, megtalálja számítását

 Lámpás. Lápás !!! Ezekért vagyok oda ősszel

 Balra fordulva ugyanott, ugyanekkor ...

Kicsi Univerzum

 Mintha tűz lobogna ...

 Avar fölébe emelkedett élet

 Tűzmeleg

 Igen-igen, itt vannak a vörösek is



A játszótér környékére érve, kicsit kinyílt a táj, más növénytársulások fogadják az embert. Találkoztunk tűlevelűekkel is, de én nem tartottam olyan szépnek azt az erdőrészt. Fotóztam, de azok a képek nem kerültek be a válogatásba. Igen sok helyen találkoztunk "B típusú" költőládával, de azok szerintem túl közel vannak a sétaútvonalakhoz. Mindegyiket távolabb helyezném 5-10 méterrel azoktól. Ez esetben esetleg érzékenyebb fajok fészkelése is megtörténhet. Így, marad vélhetően a Széncinege költése.



 Jó látni a gondoskodást ...

 Sárgát suhintott az ősz

 Gyermekkorunk "pukkanós bogyói"

 Talán berkenye ?

 Kökény termése

 A vörös és bordós színeket, kicsit keresnünk kellett

 Tölgyfa magonc. Mennyi küzdelem, míg eléri a két métert

 És a nagy tölgy, mely alatt jó volt megpihenni

Erős fényekben nem jön ki annyira a kontraszt, de a színátmeneteket így is ajándékba kaptuk
 Harcol a sárga

Az ilyen részletek és meglepetések adják néhol, a botanikuskert jelleget

 Tessék választani ... 

 Az én festményem

Dolgozott a kamera is ... Idő, míg összevágom



Az idei ősz számomra egy napon, és egy helyen megadta amire vágytam. Megünnepeltem vele a nyár eredményeit, megcsodáltam színes köntösét, és feltöltekeztem. Milyen kár, hogy a betonvilág egyetlen pillanat alatt képes ezt bemocskolni. Azért fotózom, hogy ezeket az élményeket újra és újra elővehessem, s bízom abban, hogy azok megosztásával, másokat is jobb kedvre deríthetek.

A hamarosan megérkező őszi estéken, bizonyára sokszor kinyitom majd e fotós albumot ...





2018. október 14., vasárnap

Könnyed nap

Szeptember végén volt szerencsém kicsit kimenni az itatós leshez, majd utána a Kána-tóhoz. Nem vártam nagy dolgokat ettől a naptól, a Kána tóhoz is csak bóklászni mentem, így nem okozott csalódást, hogy annyi lett a látnivaló, amennyit én magam is beletettem. Sokkal inkább koncentráltam a tónál a ragyogó napfényre, a meleg napsugarakra, melyek jó érzést adtak, a csillogó víz partján ülve. Ezzel a bejegyzéssel semmi más célom nincs, mint hogy képekkel meséljem el, azt a napot. Egyedül mentem, volt időm gondolkozni. Megbeszélni itt tudom veled, ahogy olvasod e sorokat, és nézegeted az ott készült fényképeimet ...


Miután rendbe raktam kicsit a lest, ő érkezett először

Míg várakozom, gyönyörködöm a vízben, és a zöldekben

A szél, felborzolja a "kedélyeket" :-)

A sz...e olyan a lesnek, mint veréb a városnak.

Amikor a madár gyorsabb a zárszerkezetnél !

Szomjúság

Egész alakos :-)

Indul a szezon


A lesben eljött a pillanat, amikor elülnek a madarak, és azon gondolkodtam, kivárjam-e a délutáni második fejezetet, vagy körülnézzek-e még a Kána tavon, ahol a vonulási időben tavaly ilyenkor például, Sárszalonkák pihentek ?! Szívem a vízhez húzott, így tovább álltam, irány a tó. Többször is körbesétáltam, ott is készült pár kedves fénykép. 



Vörös vércse fogadott a lámpaoszlop tetején

A Szürke gém gyakori vendég a tocsogós részeken

Csörgőréce tojója bujkált a nádas tövében

25 méterre a túlparton, mocsári teknősök reménykedtek a fényben

Nem is hinné ezt az ember a város szélén ...

Átértem a túlpartra. Az egyikük megvárt ...

Érdekes formák, az aszfalt út mellett

Kopogtat az ősz


Sétám során kameráztam is, de vagy durva fények törték össze a képet, vagy elbújt a nap a sűrűsödő felhők mögé, és nem voltak színeim. Azért egy-két szép snitt született. Ezek feldolgozását, filmbe szerkesztését, valahogy bele kell illesztenem még az életembe.

Hálás vagyok ezért a szép napért.