2018. december 31., hétfő

Évzáró és ismeretterjesztés

Elérkezett az év vége, ideje hát számot adni az elmúlt 12 hónapról. Pont ennyi bejegyzés látott napvilágot idén. Ez alig negyede a szokásos évi termésnek. Ez az év, sőt a jövő év sem a fotózás ideje, nem úgy, mint 2003-tól, 2016-ig volt. Aki követi az oldalt, annak feltűnhetett, hogy szűkülnek a témák, és sokkalta kevesebb a poszt. 2017-2018 a telkünk felújításának éve volt, 2019-ben pedig, ha terveink valóra válhatnak, végre elköltözünk a panelkaptár VII. emeletéről. Ott új időszámítás kezdődik majd fotózás terén is. Új madárles, erdők-mezők. Szóval jövőre sem tudok ígérni sok bejegyzést, sem nagy csavargást mindenfelé az országban, mert dolgom lesz. Azért szándékom szerint, meg fogom keresni az alkalmakat a fotózásra, majd néha napján a teljes kikapcsolódás reményében ... Ebben az évzáró bejegyzésben szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni, és kifejezni köszönetemet a látogatásokért, és az érdeklődésért. Remélem, kapcsolatban maradunk addig, míg ez a blog újra feltámad, és viszonylagos régi fényében pompázik majd újra ! Ez a poszt a november-decemberi madarazást hivatott bemutatni, és némely kép alatt, hasznos információkat közzé tenni.Egy-egy apró technikai fogást megosztok Veletek, melyek előrébb mozdították munkámat.

  Boldog új évet még egyszer, Mindenkinek !


Közép fakopáncs keresgél a mászófán

Tipikus csúszka-póz

A barátcinege nagyon izgága. Pillanataink vannak csak ...

A nagy fakopáncs odavan a furatokban kínált vajért, manduláért

Ritkábban, de betéved hozzánk a Mezei veréb is

Fürdésre készülvén

Széncinegék érdeklődnek a jégre helyezett melegvizes tálka után.
Télen is szükség van ivóvízre, és fürdési lehetőségre.

A Szarka hatalmas (ennél nagyobb) falatokban hordja el a vajat

Fajok találkozása a hidegben

Meggyvágó pár törékeny kapcsolata az itatón.
A hím arrogáns, ha táplálkozásról van szó. Igazi soviniszta, csak tavasszal válik gyengéddé.

Nagyon örültem a Zöldikének, aki nálunk valahogy ritkán mutatkozik

A vaj minden madárnak hatalmas öröm

 A csuszka is vajazik, hordja a magot hármasával, de fürdeni is nagyon szeret

 Soha nem bírok ellenállni a Széncinege egyszerű szépségének

Büszkén pózolt a hidegben, a Kék cinege

Az Erdei pinty hímje, a legritkább esetben merészkedik fel az etetőre

A tojó sokkal bátrabb. Hosszasan keresgél és válogat a felkínált magok között

Ez az egyetlen kivétel. Elsőéves hím.

 Kemény munka a táplálékszerzés ...

 Diadalittasan ...

A szerény kékcinege

 Meggyvágó portré

Szebb napokon szajkó portré is "lőhető" :-)

Az okos, és arrogáns Mátyásmadár

Ritkán mutatkozik a les Ezen végében a nagy fakopáncs



November végéhez közeledvén lecsupaszodtak a fák. Igen sokszor találtam befagyva az itatót. A hatalmas etetőbe 20 kg-os zsákokban hordjuk a fekete szotyit. Gondoskodunk a folyékony halmazállapotú vízről.

Etetésre kitett táplálékok:


- Fekete szotyi
- Fénymag
- Mandula
- Dió
- Köles
- Tökmag (nem sózott, nem pirított)
- Cinkegolyó
- Egyszerű szalonna
- Vaj
- Almakarika
- Vegyes magkeverék, "bio 4 mag mix", ami nincs sózva, pirítva


Nálunk igen jó dolga van a madaraknak, melyet a fentebb látható fotókkal hálálnak meg.
Köszönöm a természetnek a 2018-ban adott mértéktelen mennyiségú szépséget, boldog
és pihentető pillanatot.


Olvasóimnak pedig az érdeklődést.
Jövőre ugyanitt ...







2018. december 5., szerda

Bajszos sármány

A legutóbbi lesfotós alkalommal, semmi nem akart összejönni. Szokásomhoz híven, mindenféle földi jót kitettem a madaraknak, felolvasztottam a vizüket, egy palack melegvízzel, kaptak jobbnál jobb falatokat, vajat, mindent. Másfél órát ültem bent, a fény is lapos volt, emiatt nem nagyon jutott belőle a les megfelelő végébe, és egyszerűen nem jött szinte semmi. Valahogy, ez a nap nem nyert. Kínomban, és bavallom kicsit bosszankodva, elindultam cserkelő fotózásra. Nagytétény-Budafok határát választottam, mert tudok ott egy cserjés mezőt, ahol jól lehet mászkálni, vannak kutyák, lovasok is járnak arra. Mondtam magamnak, na irány barangolni, fotózni, és napozni, ha már egyszer süt a nap. Cinegéket hallottam a bokrokban, és nagyon kerestem az ökörszemet. Régóta szeretnék csinálni róla, egy tisztességes fotót. Ám a bokorban egészen más mozgott. A háta, mint a mezei verébé, de egészen más színű volt a hasa. Hosszú faroktolla volt. Nézem, nézem, ez valami sármány. Belenagyítottam a fotóba, és nagyon megörültem. Bajszos sármányt csíptem el. Kinagyítva szépen látszottak a vastag barna csíkok a fején, és a vékony feketék a kis pofáján. Nagyon nagy öröm, őt még nem fotóztam soha.

A Bajszos sármány

Kietlen és semleges élőhelynek tűnik

Több képet is készíthettem róla

 Itt még nem voltam biztos benne



A sármányos izgalmak után, bementem kicsit az erdőbe, hátha látok valamit. Széncinegék, és őszapók keresgéltek odabent. Ez utóbbiról sajnos nem sikerült szép fotót készíteni, de a szememmel megvolt. Emlékként elvihető :-)



Az erdő szélén kellemes hangulat fogadott

 Fontos dolog az útbaigazítás

Ehhez az odúhoz nyár elején visszanézek majd
(Hála a gondos kezekért)

Rövid sétám végén ez a Széncinege búcsúztatott



Amilyen sikertelennek indult, olyan izgalmassá lett ez a nap. Nem hittem volna, még legvadabb álmaimban sem, hogy Bajszos sármányt fotózhatok. Róla tudni kell, hogy 400-700 pár fészkel stabilan Magyarországon, a Budai hegyekben, és az Északi-középhegységben. Nálunk fokozottan védett, Európai szinten sérülékeny státuszú. Vonuló, kevés példányszámmal ritkán áttelel.

Nagy öröm, s egyben új faj volt számomra ez a madár.

Infó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajszos_sármány