Az előző blogbejegyzésben már utaltam rá, hogy 2x sikerült elkapni a tavaszt idén eddig. A második alkalommal a Fiumei úti sírkertben voltunk mászkálni, és fotóztuk, ami adatott. Éreztem a nap elején, hogy valami különlegességbe botlunk, hát be is jött. Majd mutatom. Természetesen azon a napon, amikor kimehettünk, pláne abban a napszakban, amikor odaértünk, elment a fény. Meg sem lepődöm ezen annak fényében, hogy az utána következő munkanapokon végig jó idő volt. Azzal főzünk, amink van.
Még fel sem tekertem az objektívet a gépre, érkezett a Zöldküllő
Öröm láti a fekete rigót. Eléggé eltűntek a városból
Örvöd galamb pár engedett közel magához minket
A rozsdafarkú tojó is nagyon türelmes volt
Fekete rigó mégegyszer
Seregély védte otthonát
Évről évre korábban nyílik az orgona
Kíváncsian követett minket, a Sárgatorkú papagáj
(Vajon kié lehet, ki keresi ?)
(Vajon kié lehet, ki keresi ?)
A tulipán mindenütt
Vadkamera. Jól teszik ! Érdemes figyelni a parkot ...
Szépen, sorban
Visszanézett a Zöldküllő
Ezzel a fotóval búcsúzom én is. Remélem, hamarosan lesz időm egy kis makrós fetrengésre, mert már nagyon vágyom egy-egy szép pillanatra a rovarvilág mindennapjaiból ...