2014-03-16

Itatós madárles építése

Elnézve a mindenütt közzé tett, jobbnál jobb madárfotókat, arra a következtetésre jutottam, hogy cserkelve, 15-20 méterről, lehetetlen igazán jó képeket készíteni a madarakról. Egyszerű követés során, csak igen kevés madárfaj engedi az embert közel. Megoldás erre egy itatós madárles építése, ahol március és november között ihatnak, fürödhetnek a madarak, télen pedig etetni fogom őket ugyanott. Terveim szerint tehát egy minden évszakban használható, fedett leshelyet készítettünk barátokkal, összefogásban, anyagi, közös-munka áldozatok révén. Ennek történetét szeretném elmesélni, lépésről-lépésre, képekkel illusztrálva.

Tervezési szakasz:

A helyszín kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kellett venni.

- Minél változatosabb legyen a környezet (fauna, flóra)
- Minél védettebb, rejtettebb legyen a helyszín
- Tájolhassunk megfelelően (a kitekintés iránya északi legyen)
- Legyen árnyékot adó fa (a les mellett)
- Legyen laza a talaj, a földmunka könnyebb elvégzése érdekében
- Viszonylag közelről hozhassunk vizet

Kivitelezés

A leskunyhó méretei: 200x150 cm-es alapterület, a bejövő oldalon 170cm a kinéző oldalon pedig 160cm a vízlefolyás miatt. Az itatót szintén 150x200 cm-esre terveztük, 8-10 cm mélységgel, s ez így önmagában közel 300 liter víz. Maga a leskunyhó 1 méter mélységben a került földbe, a kémlelő nyílás szintjéig, mellyel egy vonalba került az itató vízszintje. A bejárati ajtóhoz lépcső vezet. A kunyhó kinézeti oldalán első körben árnyékoló hálót alkalmaztunk, s ha nem lopja szét senki a lest (remélem megmarad), akkor lesz benne -végső beruházásként- egy reflexiós üveg. A leskunyhóhoz többek között OSB lapot, fenyőlécet használtunk fel, valamint tófóliát, és árnyékoló hálót. A lesben két felnőtt ember elfér egymás mellett, ülve. Az ajtó 90x140 cm, a lesben lehajtott fejjel kell mozogni, de úgyis ülünk. Talán rakunk majd bele egy pallót keresztbe, és akkor nem kell összecsukható székekkel bajlódni. A leskunyhó földbe süllyesztésének érdekében, ki kellett ásnunk 3 m3 földet + az itató és a leskunyhó ajtajához levezető lépcsőt. Az itató feltöltéséhez vizet kellett a helyszínre szállítanunk. (20 literes műanyag kannából az 16 db). Végül a tájolás tekintetében úgy gondolkoztunk, hogy a reggeli fények jobbról, a napközbeniek hátulról, míg az esti fények balról érkeznek majd. Ellenfényes képeket nem fogunk tudni készíteni, de reggel és este szép fényeket kaphatunk. A leskunyhó minden fala, 1 méteres mélységben a földben áll, a les talajára pedig PVC-t tettünk, hogy ne sárban kelljen tocsogni. A lest kívülről a lehető legjobban beálcáztuk.

Környezet:

Az itató mögött (a kinézővel szemben) egy tisztességes méretű és erősségű beülő ág várja az érkezőket. Onnan szállhatnak le az itató partjára, szegélyére, mely fatörzsekkel, mohával, és természetes anyagokkal bélelt. A les környezetében, a kinézeti oldalon több "A" és "B" típusú odút szeretnénk elhelyezni, melyekben közönségesebb madárfajok esetleg költhetnek. Madáretető is található majd télen, szintén közvetlenül a les mellett, melybe fekete napraforgó mag, és néha dió is kerül. Bízunk abban, hogy az itató földfelszíni elhelyezésének következtében kisebb-nagyobb rágcsálók, emlősök is kíváncsiak lesznek, és meglátogatnak minket. A jobboldali kinézőtől pár méterre, egy dombon kihelyezett beülő várja télen a ragadozókat, hogy a kidobált zsiger, csirke far-hát, és egyéb húsokon (nem sertés) veszekedhessenek kedvünkre. Barna rétihéja, Karvaly, Egerész ölyv, Vörös vércse, rendszeresen mozognak a környéken. A közvetlen közelben erdő található.Maga a les és az itató egy füves réten helyezkedik el, mogyoróbokrokkal, csipkebogyó bokorral, és egyéb kis-fa és cserje is található ott.

Két dolgot szeretnék még hozzá tenni ehhez a blogbejegyzéshez. Az egyik, hogy köszönjük Bengő Péter áldozatos munkáját, a projektben pedig Albert István és Varján András vett részt rajtam kívül, akik természetesen szintén teljes joggal tudhatják magukénak a lest. Külön köszönöm feleségemnek a támogatást, a türelmet a távollétem miatt, s hogy Ő is jött rendezni, a hátteret, metszéssel, fűrészeléssel járult hozzá a várhatóan szép fotókhoz. További információ még az, hogy a nagy barkácsboltokat, mint Praktiker és Obi, messze el kell kerülni. Ha tüzép-telepre nem jutunk el, akkor fa alapanyag tekintetében a Platform áruházat javaslom, mert 1/3-ad áron kapható meg minden, és szélesebb a választék, mint bárhol. Ehhez a leshez a 4 x 2.5 méteres, 0.5 mm vastag, UV álló tófólia, a Baumax-ban került megvásárlásra, mert a Praktikerben, az is 2.5x annyiba került volna.


(A képek 90%-ban mobiltelefonnal  készültek )

 Az alap kijelölése

 Egy ork, aki a munka hősének érzi magát :-)

 Vízió lebegett a szemem előtt

 Most ez les alap, vagy egy ásatás ?

 Legyártottuk a medence keretét

 Ez a jobboldali kinéző iránya, a téli zsigeres etetéshez, szemben a kis zöld domb

 Itt még azt hittük, hogy az erősebb fólia, és a 14 cm medence-mélység jó lesz

 Aztán akik értenek hozzá, még időben elmondták, hogy max 2-4 cm a jó mélység

 Itt már nagy tervezés folyt, készültünk a beszerzésre, és a gyártásra

 De addig is, rendes tófóliával, és vízmélységgel, 

 megcsináltuk a medencét

 ahol ilyen tükörképek várnak a madarakra, és ránk

 250 mm-en F5.6-on, a 10 méter távolságban lévő háttérrel

Legyártottuk, leszabtuk, lefestettük

 És csak hordtuk-hordtuk az autótól

 
 Az éleinél lévő lécekre felcsavaroztuk az oldalakat 

 Felkerült a szigetelés a tetőre

És az árnyékolóháló az álcázás érdekében



Munka mellett csak hétvégén tudtunk igazán haladni a földmunkával, és azt is csak szombatonként. A famunkához műhely kellett, azt munka utáni esték során végeztük. Most már elmondhatjuk, hogy elkészültünk. Szeretnénk még madárodút is telepíteni, méghozzá igen-igen gyorsan, mert már hordják a fészekanyagot a tollasok.