2019. július 28., vasárnap

Környéki felmérés

Bicske környékén az első és legközelebbi fotós hely Óbarok. Így vasárnap délután gondoltunk egyet, és elindultunk felfedezni azt. Óbarok a Vértes és a Gerecse hegységek között fekszik, festői kis falu, csodaszép vizekkel, és kultúrtájakkal, mezőgazdasági területekkel. Aratás után előbukkannak újra a dimbes-dombos lankás tájak. Ígéretes terület ez majd a fotózáshoz. Az autóból láttam barna kánya párt, vörös gémeket, messziről récefajokat, és az alap erdei énekeseket. Vadakban gazdag a hely, a házakhoz járnak a vaddisznók. Itt fogom kezdeni a felfedezést, mikor belekezdek ősszel a fotós szezonba itt, az új helyen. Ezek a fotók mind telefonnal készültek.



 Ott lent a nádas körül repkednek a barna kányák

 Itt lehet majd cserkelni és vadat hívni

 A Gerecse lábainál jártunk

 Fényjáték az erdei úton ...
Itt kergetőztek a szajkó gyerekek

 Vadregényes, izgalmas környék

 Napraforgó. A nyár regyik szimbóluma

Fejér-megye csodálatos lankái ...
Felettünk igen sok Gyurgyalag prüttyög



Mikor készen leszek a kerti munkákkal, itt indítom be majd a 2020-as fotós szezont.





2019. június 16., vasárnap

Apaj 2019

A tavalyi évben sajnos nem jutottunk el Apajra, de idén sikerült. Minden alkalommal nagy reményekkel indulunk útnak, mert ez a "kietlen vidék" meglepetések tucatját adja minden évben. A Kiskunság szélén maradt még ez a terület, ahol az állattartás, a halnevelés és a mezőgazdasági munkák ellenére vigyáznak az állat és növényvilágra. Hálás vagyok ezért, becsülöm ezeket az embereket, akik itt dolgoznak. Ahogy találkozom velük, a traktoron zötykölődve is jut egy-egy integetés tőlük. Sajátos hangulata van ennek a vidéknek. A hosszú évek alatt kialakult egyfajta menetrend, ahogy haladunk a tájegységeken. A Gyurgyalag telepnél, a hatalmas mezőkön át, majd bejutva a főútra, mely keresztül szeli Apajt, a háztáji területekre, onnan a vizekhez, a madárleshez. Izgalmas, érdekes utazás. Pillanatok alatt múlnak el hosszú órák, miközben az ember csak kapkodja a fejét a fotótémák után. Árnyék szinte sehol, már koranyáron is hamar melegünk lesz. Mégis megéri kiszáradni, és elfáradni, ha az ember alaposan a dolgok mélyére néz, és becsavarogja az egész területet. Had mutassam meg, mit láthattunk feleségemmel, ki rengeteg apró dologgal segítette ezt a fotózást.


(nem csak) Gyurgyalagért mentünk ...

Búbos banka fogadott minket a műúton

 Bíbicek otthona

 Több pár is költött itt, a kicsiny belvizes területen

Hangosan rikácsolva, körbe repülve igyekezték figyelmemet elterelni a fészekről 

Mindennek tanújaként, Cigány csaláncsúcs érkezett

A gyurgyalag telep felé vettük az irányt

Messziről láttuk fejünk felett körözni, az élelmet hordó madarakat

 Párban, és

 csoportosan üldögéltek a beülőkön

 Egyik legszínesebb költöző madaraink ők

Egy óra gyurgyalagozás után, a nagy rétre indultunk

Odafelé találkoztunk ezzel a szép Mezei nyúllal, aki megtalálta az árnyékot

 Ahogy kószáltunk a mezőn

 hosszasan figyelhettük

a zsákmányára forduló Barna rétihéját

A hatalmas meglepetés, mégis ez a 80 méterre üldögélő Szalakóta volt

Nem volt túl engedékeny ...

Ugyanott pillanatokon belül érkezett a Banka, igyekvőn.

Visszafelé, még összefutottunk ezzel a szép "gyurgyival" :-)

 A műút melletti oszlopon, messziről kiszúrtam ezt a kis bogyót

 Ő bizony a Kuvik. Sosem találkozhattam még vele

 A fotók készítése során, feleségem ápolt, majdnem bekövetkező szívinfarktusom miatt :-D

Három lépés, egy fotó. Három lépés, egy fotó. Végül 20 méternél besokallt

Újabb állomásunk felé vettük az irányt

Az épület tetején, Házi rozsdafarkú hím énekelt

 A Gólyatöcs nem régen volt az év védett madara

Egy-két pár fészkelt a belvízes tocsogóban

Visszatérve ezek után, a műút melletti belvizeket figyeltük

 Aztán következtek a halastavak

és a madárfigyelő kilátó

 Ahol barát récét

 Szürke gémet



 Búbos vöcsköt

 Nádirigót



 szárcsát

 vízityúkot

 bütykös hattyút fotózhattunk.

 Később Füsti fecske pózolt, tollászkodott kedvére,

és közelebb juthattunk egy Szalakótához

A Sordély minden alkalommal megfigyelhető


Elhagyva a halastavakat, az azokat tápláló csatorna irányába igyekeztünk. Hátuklról megkerülve Apajt, jól megközelíthető a horgászok által is örömmel látogatott terület. Meleg volt, ittam egy jó sört az apaji kocsmában, szusszantunk kicsit az árnyékos teraszon. Utolsó egységünkhöz közeledvén, összeszedtük még magunkat a nagy melegben.



 Horgász szemmel sem utolsó ez a szép terület

Talán egyszer körülnézek itt, mit is csalhatnék a horog végére ...

 Beljebb haladva bivalyok hűtik magukat, minden évben ugyanitt, ugyanekkor

 Egykedvűen, de azért figyelve minket, őrködik a vezér. Hasznos dolog a villanypásztor !

 A vidék jellegzetes haszonállata a Szürke marha


Dálután 2 óra felé járt már az idő. A nap ezen szakában van a legnagyobb meleg, melyre szervezetünk a teljes kitikkadással válaszolt. Ebédünket egy kedves porta melletti nagy-lombos fa árnyéka alatt költöttük el. Az autó mororházteteje mindig asztallá változik ilyenkor. Megvan a maga hangulatta az ilyen étkezésnek. Én mindig szabadnak érzem magam ettől ... Jutott meleg hideg-kávé is, a finom szendvics után.



 Hazafelé még találkoztunk ezzel a Szalakótával,

 ezzel a büszke Fácán kakassal,

és a "jelentéktelen", de annál kedvesebb, területét őrző Sordéllyal is.



Apaj soha nem okozott még csalódást, ahogy ezévben sem. Nem találkoztunk (fotózható módon) Sárga billegetővel, sem pedig Kanalas gémmel, vagy Fekete gólyával, de az élmény így is hatalmas volt.

Talán jövőre újra ?
Meglátjuk.