Műszaki feladatok

 Mikor szeptemberben kimentünk a leshez, és láttuk mennyire tönkretett mindent a perzselő napsütés, és mennyire leromlott a les állapota, a hirtelen ad-hoc jellegű munkákon túl, megfogalmazódott bennem pár szerkezeti felújítási munka igénye. A les hároméves, az OSB-t kikezdte az UV, s még mielőtt minden, az esővízben, párában, nyirkos hidegben rohadni kezd, elhatároztam, hogy lefestem a lesbódét, hogy megóvjam az OSB oldalfalakat. Az elsődleges szempont nem az esztétikum, hanem a víztaszítás elérésének igénye volt. A tartósság alapvető feltétele a víztaszító réteg a falakon. Főleg a déli és nyugati oldal, ahonnan jön a napfény és az eső, melyet a szél rátaszít a nyugati oldalfalra. Össze is szedtem a megfelelő kellékeket, és egy pár, napos száraz idő után - mert ugye nem festjük a nedves "fát" - ki is mentem elvégezni, amit megkövetel a les. Lazúroztuk már a fából készült etetőt, és mindent ami abból van, de az OSB egy ganytás faforgács anyag, így arra selyemfényű gyanta alapú zománcot vittem fel. Nézzünk hogyan is történt ez, a párórás munka !

Fontos az állagmegóvás !

Vízre mindig szükség van, ez az egyik fő kellékünk a lesnél ...

Betárazva minden az autó csomagtartójába

Keleti oldal

Déli és nyugati

Északi, kitekintő oldal

Kezelt etető, és napszívta lesbódé. Adott a feladat !

Kellékek a széken ...

Félúton ... Látható a különbség

Cellkolor selyemfényű barna zománcfesték

Hogy lesz ez elég mindenhová ?!
16 m2 / liter a kiadóssága, a les 11 m2 a festendő felület. Hígitani nem célszerű

Zabálja az anyagot !

Szünet és pihenés

Az egyik túlélő ...

Észak

Keleti oldal a bejárattal

A déli oldal, ahol a legerősebb UV-t kapja ...

Illetve a nyugati (bal) oldal, ahova a legtőbb eső érkezik a szél miatt

Miután lefestettem, körbetérdeltem az alját a csalánban, örülhettem, hogy télen nem lesz baj. Bent a kunyhóban rend van, megpucoltam az üveget, a beltér készen áll a fotózásra, nyújtja is a maga komfortját (padlószönyeg, alatta PVC), koncentrálhatunk lassan az etető feltöltésére, és a dekorálásra. Megálltam, megcsodáltam a művemet, és lassan előkerült a zsák szotyi, amit a szomszédos Mányon vettem jóárasítva. Az üveget takaró / védő OSB lapra nem jutott anyag, de az szerencsére az északi oldalon van, mely nem kap annyi fényt, és a tető rálógása is védi a víztől. Tavasszal mindenképp lefestem azt is, sőt kap még egy réteget az egész kunyhó, mert megint jön majd a nyári UV, mely kíméletlen. Kiszárítja a falakat, és a megmattult festék, melynek eltűnik a gyanta tartalma, ismét nem védi majd ősszel a lest. Szóval a hosszú élet titka a rendszeres ápolás, javítás ... Én ennek fényében tevékenykedek, és ügyelek ezekre.

Van minden a LIDL-ben, bár idén az aprómagos mixet nem láttam még :-(

Szerintem nagyon gusztusos a kínálat :-)

Van itt minden földi jó, lehet jönni enni, inni és fotózkodni ...

Ez a fűzér elérhető lesz egész télen, mindenki megtalálja majd a neki való falatokat

Hátunk mögött ...

Szemben a háttér

Fent pedig a kuvik odú, amit a seregélyek használnak sajnos

NatGEO szélesvásznon. (140 x 60 cm)

Rögtönzött, ideiglenes dekor

Következő alkalommal mohát telepítünk ...

Nyugodtabb vagyok így, hogy a les felkészült a nyírkos, csapadékos, hideg télre ...

Ősz van újra

 A katasztrofális nyári melegben élni nem volt kedvem, szabadidőmben csak a kerttel foglalkoztam, és a hobbi-rádiózással, melyeket nem befolyásolnak a durva fények, sem a kánikula. Pihent egy kicsit a fényképezőgép. Ahogy mérséklődött a nagy meleg, és megérkeztek a finomabb fények, nem tudtam visszafogni a vágyat, hogy újra halljam a zárszerkezet működését, hogy újra kimenjek a környékünkre megcsodálni, a már viszonylag jól megismert helyek élővilágát. Elindultam hát kedvenc területeimre, Szárra, Nagyegyházára, Vasztélyra, Csabdi és Óbarok környékére. Sok szép pillanatot kaptam ismételten, ahogy évről évre itt, az új környezetünkben. Érkezik az ősz, jönnek a színek. Összegyűjtöttem most ebbe a blogbejegyzésbe, a megörökített élményeket, melyeket örömmel osztok meg. Lássuk, mi lapult a memóriakártyán, nézegessük meg együtt az apró csodákat !

Ha türelmes az ember, egész közel kerülhet az egerész ölyvekhez

Távozása gyönyörű, ennek fenséges madárnak, ahogy a nagy teret uralja ...

Ahogy ehhez az őzhöz is, a borongós reggelen ...

Több percen át figyelhettem, viszonylag nyugodtan viselkedett

Hazafelé fotózhattam ezt a fiatal tövisszúró gébicset

nagy meglepetésemre ezt a vonulni készülő, idén kelt szalakótát is, Száron.

Induljunk Vasztélyra ! Kezünkben a telefon, vázon a 150-600 mm

Tájfotóra (itt) elégséges a telefon. A gépen készen kell állnia a nagytelének ...

Nem volt szívem itthagyni ezt a gyönyörű fasort ...

Ezen a kapun jönnek ki legelni a haszonállatok

Színes tarkaságuk, és a kolomp halk zengése, kellemes hangulattal nyugtatja az embert

Mindig megragadtak a hatalmas terek, s az azokon elférő temérdek élet

Íme a főkolompos ...

Itt, a Vasztélyra vezető úton ettem meg reggelimet

Szemben a kopasz fán pihent meg az öyv

Próbált arrébb bukdácsolni, mikor megunta szemlélődésemet ...

Aztán belefeledkeztem újra a táj szépségébe

a szemközti domb ezer színébe,

s a lábam előtt, ebbe a sorsa végét járó lila ökörfarkkóróba

Mígnem megérkezett ez a gyönyörű őz, könnyed szökellésekkel

Tőlem nem tartott, de a szemközti bokor előtt megtorpant

Nagyegyháza felé haladva tovább, az út mentén csodálhattam

ezt a világos sárgában pompázó fát. Megálltam, és percekig néztem ...

Nehéz figyelni az autóútra ...

Kedvenc vízem a környéken !

Amúrok hada napozott, fürdött az őszi napsugarakban

Az égen ragadozók köröztek

Hollók krúgattak

A legnagyobb meglepetés mégis ez a szarvas volt ott, a "mini-Toscanában"

Ezt az összeállítást. ezzel a Száron készült tájfotóval zárom.

Kedvenc évszakom az ősz és tavasz.
Ezek a színek végtelen örömöt adnak, az elfáradt léleknek.

Nincs még vége !