2021-12-29

Ölyv és karvaly

 Hónapok óta készültünk a nagy napra, hogy a Nyárfaerdei madárlesnél találkozzunk fiatal fotós barátainkkal, egy amolyan téli - esetleg ragadozós - lesfotózás keretében. Elérkezett 2021.12.27-e, Győrben, reggel 7 óra. Fel is szedtük a srácokat, és a sötétben gyorsan-vezetéstől már valamelyest felébredve, de még a reggeli szürkületben, be is pakoltuk magunkat a lesbe. Az etetőanyagok tárháza végtelenül gazdag volt, minden faj és madártípus megtalálta magának a megfelelő kaját. El is indult az aprónép, volt ott szén, kék, barát cinege, zöldike, tengelic, vörösbegy, fekete rigó nagy fakopáncs, Ölyv, és később még egy meglepetés faj. Nem unatkoztunk. A nyugisabb időszakokban kajáltunk, sütiztünk, de jutott idő beszélgetésre, röhögésre is. Nem volt jó időnk. Nem esett szerencsére, de fényünk nullat, és később sem nyílt meg az ég. Nem terveztünk "esőnapot", így mindent egy lapra kellett feltenni. Soha az életben nem emeltem fel az ISO értéket 3200-ra, de ott és akkor meg kellett tennem ezt, minden tiltakozásom ellenére azért, hogy legalább az 1/125-öd meglegyen. Így is szükség volt a - 2EV-re, hogy ez összejöjjön. Szóval koránt sem voltak ideálisak a körülmények, de abból építkezünk, amink van, ami adatik. Nyissuk meg a képeskönyvet, lássuk, milyen pillanatokat hoztunk el a memóriakártyán ...


A nap hatalmas meglepetése.
2013-ban, ugyanezen a napon fotóztam utoljára ilyen közelről

Vártuk, hogy lejöjjön az Ölyv, de nem tette meg ezt a gesztust

Na de térjünk vissza a karvalyra !

"Mit akarsz még tőlem ?"

Vörösbegy is volt, csak fényt nem hozott magával ...

A fakopáncs sokáig mutatta magát ...

Megtisztelt minket a Meggyvágó is

Még egyet !

Itt volt velünk a zöldike is

A tengelic. Talán az egyik legszebb pintyféle

Nagy pózer a széncinege ;-)

Nagy fakopáncs (és a mécsestől lebegés)

Nagyon tetszenek ezek a színek, ha már így alakult

Nagyon karakteres, nem bírom megállni, hogy ne fotózzam ...

A kis piszkafa-lábú ...

Még az 1/1000 másodperc sem volt elég gyors hozzá ...

Volt erdei pinty tojó is. 25 méterre :-)



Tekintve a körülményeket, egész szép kis fajlista jött össze.
A madarak mennyiségére nem lehetett panaszunk. Fényünk nem volt.
Az Ölyv várható volt, reméltük, hogy lejön a húsra, és tépni kezd. Nem tette meg.

Mire ISO 3200-ról visszaléphettünk ISO 1600-ra, megérkezett a karvaly.
Mindenki legnagyobb örömére, rengeteg fotót engedett, bár csak a hátát mutatta.
Távozása után még, átcsapott előttünk párszor ...
8 év után napra pontosan, szintén egy meghívás keretében újra fotózhattam ezt a fajt.


Ez a les megadott már jó pár olyan  témát, melyeket sokáig hajkurásztam az évek alatt.















2021-12-19

Őszből télbe

 Erősen elmaradtam a képek kidolgozásával, mert ahelyett inkább fotóztunk. Ez a bejegyzés, a november elejétől idáig terjedő időszakról hivatott beszámolni, mely hat hétvégét foglal magába. Még elcsíptük az utolsó csodálatos forró színeket, de gyönyörködhettünk az első értékelhető havazás adta téli látványban is. Minden alkalommal igyekeztünk sok finomságot vinni az etetőhöz. Ez, a fekete szotyin túl, jelent mogyorót, diót, almát, cinkegolyót, vajat, vegyes aprómagot és még kukoricát is a szajkónak. Terülj terülj asztalkám várja a madarakat, és kezdenek is szállingózni a hidegre való tekintettel. Igyekszem minden olyan fajt bemutatni, mely megtisztelt minket a fent említett időszak alatt ...


Nincs szebb számomra az ősz színeinél

Elfogyó fényekben is csodálatos

Lángoló háttérben a harkályfa. Sokan bejönnek ide a többi fajt képviselve

Fürtökben lógnak az őszapók

Egyik pillanatról a másikra jelennek meg, 

hogy aztán tömegesen táplálkozzanak, legnagyobb örömünkre

Észrevette ezt a meggyvágó is ...

Délcegen foglalta el a helyet az asztalfőn

Én pedig készítettem egy portrét, erről a brutális csőrű madárról

Még szerencse, hogy felfigyeltem a fák koronájában mutatkozó mozgásra

Így sikerült elcsípni egy pillanatra az "idegbeteg" mókust



A következő alkalom már az előző nap leesett hó bűvöletében telt. Hatalmas öröm, ha az ember havat láthat télen. Ide jutottunk. Miklós napján reggel, ahogy készülődtünk a fotózásra, lovaskocsi hajtott el az utcánkban. Télapóval,  segédjeivel, gyönyörűen feldíszített hintóval, a lovak fején pedig ékes sipkával. Meghozta a hangulatomat ez, arra a napra. Vártam, hogy havas képeket készíthessünk. Igyekeztünk is gyorsan a leshez, ahol gyönyörű fehér táj fogadott minket ...




Első vendégünk a közép fakopáncs volt, aki helyet is foglalt a hófedte etető tetején

Nagyon szereti a vajat, mogyorót diót, de belekóstol alkalom adtán a cinkegolyóba is.

Kicsit párás volt még az üveg, de a hó öröme feledteti a homályt

Gyönyörű hátterünk van, szépen deríti a képeket a talajra hullott fehér csapadék

Tél és meg hó is ... Ritka dolog ez manapság

Nagy izgalommal érkezett a széncinege

Kék barátja is boldogan foglalt helyet, a roskadásig rakott harkályfán,

ahová meg is érkezett a Nagy fakopáncs tojója. Mélyen nézett az üreg fenekére,

hogy aztán kitartása eredményeként, megnyerje a finom diót, amit odarejtettünk ...

Diadalittasan tekintett körbe, miután megtömte hasát, hosszú perceken át tartó táplálkozással.

Előkerült a hím is, tarkoján a piros folttal

Büszkén mutatta ékességét, mi pedig nem tudtunk betelni szépségével.

A ragadozók beülőjére röppent, az általában elvonuló Házi rozsdafarkú (tojó)

Pislogtam is, ezen ritka látvány észlelésekor ...

Házi rozsdafarkú havas háttérrel. Ilyenhez még nem volt szerencsém!

Mindig nagy öröm, ha megérkezik e tarka, nagyobbacska madár.

Tisztelik is a kissebb énekesek, nem nagyon kötekednek vele.

Enyém a vár, tiéd a lekvár !
Nem győzök elég hálásnak lenni a műtermi hátterünkért ...

"X lábú". 
A barátcinegét nem foglalkoztatja a környezet

Na persze ha az Egerész ölyv megjelenik, mindenki huss, és síri a csend ...

A barátcinege sem a lassúságáról híres, de azért megvan ő is :-)

Elégedettem pózolt, miután befejezte a lakomát

Ahogy az Erdei pinty, úgy ez a Vörösbegy is a félénkebbek közé tartozik. 


A lestől jobbra, 20 méterre bujdosik, a fa tövében felhalmozott botos-vesszős farakásban. 70-300 mm-es objektívvel nem sikerült szebbre fotózni, de biztos eljön az a pillanat, amikor feljön majd az itató szélére, vagy eszik az almából. Nagyon várjuk.



Boldogság, hogy ilyen kedves madarak látogatnak minket ...
Március közepéig etetjük őket, mígnem elkezdődik majd a vonulás.