Rögtönzött madáritató

Volt még maradék faanyagom, és egy rozzant farekeszem, melyet nem dobtam ki, mondván, jó lesz ez még valamire. Agyaltam is - mert mindig agyalok - azon, hogy miből lehetne összedobni a kinti odú mellé egy itatót, ami igazán komfortos élőhellyé teszi a szántóföld melletti kis zugot, ahová a madarakat várom. Múlt hétvégén kimentem a kertbe, előszedtem kedvenc barkácsgépeimet, és indulhatott is a munka. Kedves segítőm, feleségem most nem tartott velem, így egyedül dolgoztam, de nagyon jó kis pihenő volt ez a tevékenység számomra. Elcsendesedtem, és csak alkottam. Ez az egyik program, mely a legjobban pihentet engem. Megőrülök a tétlenségtől, ugyanakkor mindig azon gondolkodom, miként alkothatnék valami hasznosat, ha már úgyis "bennem van a bugi" ?! Ezúttal az itatóra összerakására esett a választásom, melyet hamar el is készítettem. Lássuk, hogyan ?!

Ez lett a végeredmény, szép nyitókép. Nézzük, miként állt ez össze ...

Mérés, rajzolás, ellenőrzés. Örök szabály, célszerű munkamenet.
Ebből az 5x5-ös, 4 méter hosszú anyagból készültek a lábak

Ez a rozzant, de ki nem dobott rekesz lett az itató medence, de előbb javítani kellett rajta

Ez a hatalmas lyuk, OSB-lap fedésért kiált  ...

Akkor mérjünk, rajzoljunk és vágjunk !

Ez a körfűrész nagyon sok eredményhez segített már hozzá

Megy is a helyére, de előbb lefotózzuk :-)

Következtek a lábak ...

Elkészültek az alkatrészek

Hozzá rögzítettem azokat a rekesz oldalfalához

Mind a négy felkerült ...

Kelj fel és állj ! :-)

Beástam

szinteztem

" Háttér - teszt " (telefonnal)

Együtt az odú és az itató ...

Újabb kör, kihoztam a vizet és a "fóliát" ...

Feltöltöttem. Durván 22 liter víz megy bele.
Kerítettem egy beülőágat

... és íme, a végeredmény ...

Többcélú az itató. Egyrészt a madaraknak nagyon jó lesz a nyári melegben,
másrészt van hely kiülni egy lessátorral, és megvárni, hogy milyen madarak érkeznek.
Akár készülhet is itt, jópár értékelhető madárfotó.

No, majd kiderül !

Évkezdő csavargás

 Lassan haladva ÉS KÖZELEDVE február második feléhez, nem bírtam már az elvonási tüneteket viselni, és elindultam a szokásos környéki falvakat meglátogatni. Jól bevált útvonalam az Óbarok - Nagyegyháza - Szárliget - Szár - Bodmér, Csákvár és Vérteskozma környéke. Ezeken a helyeken sok eldugott, titkos, szép szegletet fedeztem fel eddig. Gondoltam körbejárok, hátha találok pár izgalmas fotótémát. Nézzük, mit tapasztaltam, mit láthattam ezen a nem is oly' rövid úton ?!

Ezt az ölyvet autóból, kb 7 méter távolságból fotózhattam

A nagyagyházi Natura 2000-es gyep magánkézben van :-(

tulajdonosa úgy gondolta, hogy bekeríti a maga területét

Megakadályozva ezzel az állatok szabad és biztonságos mozgását
(és az én fotózásomat is)

Viszont a holló felülemelkedik ezen

ahogy ez a kenderike tojó sem szomorkodik túlzottan a látottakon

A Szári lankákat legutóbb másik irányból közelítettem. Meg is lett a szép eredménye

A homokbánya közelében nagy érték volt ez a kis pocsolya

Közeledvén a csákvári természetvédelmi területhez, ez a kócsag árulta a víz jelenlétét
Lesz még erre utam, mert hatalmas belvizes területek keletkeztek ...

Megvan ennek a hangulata, még akkor is, ha hiányolom a vizimadarakat

Ez az a pillanat, amikor a 600 mm is nagyon kevés a barna rétihéjához

Azért nagy kegyesen közel jött ...

És pár szárnycsapással igen messzire került újra

Szép, de üres volt a táj. Tavasszal többezer ludat számlálhatunk itt

A szőlőrigó nagyon türelmes volt

Nem, és nem jött a fény ...

Ez a csodálatos egerész ölyv intett búcsút nekem, mikor haza indultam ...

Mindent egybevetve, nagyon csalódott vagyok, hogy mennyire gyér lett az állatvilág.
Visszagondolva a 2005 környékén elkezdett fotózásaimra, de akár csak 2020 előttre, 
valami megváltozott a természetben.


Ha más nem, akkor az, hogy a gazdák beszántják az összes talpalattnyi életteret,
még akkor is, ha az ember elmondja nekik, hogy a földjük szélén keletkezett belvizeken
20-30 vonuló vizimadár faj figyelhető meg.

Nem számít nekik.
Az anyjuk sírját is bevetik kukoricával.

Így veszítjük el az élőhelyeket MINDENÜTT.

Az almáriumban találtam

 A november és február közepe közötti időszak, a sok év eddigi gyakorlatához képest, merőben másképp alakult. Hiába újítottuk fel a madárlest, november környékén megált az élet annak közelében, ahogyan a kerti etetőben is alig fogyott a kirakott sok földi jó. A december és a január olyannyira csapadékos volt, hogy a leshez, de annak környékére is szinte lehetetlen volt bejutni. Tisztességes hó sem esett, így az eddig vázoltak és ennek okán, egyszerűen szinte teljesen "elengedtem" elengedtem a fotózást. Egyéb dolgaim is lefoglaltak, böjt időszak volt a fényképezés terén. Találtam azért egy-két fotót, ami csurrant - csepent ezen ínséges idők alatt, melyeket megosztok most itt a blogomban, megelőzve az idei év első képeit. Lássuk, mi adatott a késő őszi - téli időszakban, mely említésre méltó, és érdeklődésre adhat okot !

Egerész ölyv a csákvári tájvédelmi körzet bejáratánál

Mókus téved néha a madárles közelébe (25 méterre)

Fontos, hogy felnézzünk az égre, mert a ragadozók éhesek ...

Szár környékén csavarogva, citromsármányra

és énekes rigóra bukkantam

A homokbánya környékén látható földeken

kései vetésű naprfargó erőlködött

SOHA az életben nem láttam még virágzó napraforgót október 23-án

A víznél, ahol vándorsolymot jégmadarat és egyéb érdekességeket is fotóztam már, 

most csak a nagy kócsag gubbasztott egykedvűen

A tavalyi év utolsó madárleses fotó között, ez a barátcinege

csuszka

és széncinege mutatta meg magát

innen is

és a harkályfa tetején ülve egyaránt ...

A kellemetlen, nyírkos-nedves, esős saras időjárás miatt, több lehetőség
nem adódott már a les további látogatására, mert 10-15 cm mély sár állt
a les körül, illetve annak közelében. 


Ahogy írtam, jó két hónapra el is engedtem a fotózást ennek okán.