Nem is olyan nagyon távol tőlünk, kis keresgéléssel, kutatással viszonylag megtalálhatók kisebb átmeneti tavak, és sekély belvizes területek, melyek víze erősen évszakfüggő mennyiségű. Vonuló madaraink, és vizeket kereső egyéb állatfajták kedvenc pihenő és táplálkozóhelyei ezek. Mikor ideköltöztem, első tendőim egyike volt, hogy bejelöltem környékünkön az erdős és kultúrtájakat, illetve a vizekben viszonylag kazdag területeket. Így egy év elteltével nagyjából kijelenthetem, hogy fejből tudom az utakat, és ismerem az érdekes helyeket, melyek max 40 perces autózásra vannak tőlünk. A jövő év feladata lesz az, hogy ezeket etológiai szempontok alapján látogassam, igazodva a madarak vonulásához, a vadak viselkedéséhez, éves életszakaszaihoz. Hosszú téli esték programja lesz átgondolni ezek időrendiségét, és felállítani egy fotózási tervet ... No de ne szaladjunk előre ennyire, maradjunk a jelenben, és a közelmúltban ! Szeptember a vizek és erdők hónapja volt. Jó társaságban látogathattam el többször a fent említett vizes területekre, és ott gyűjtöttem össze a következő "anyagot", melynek bemutatása nem is olyan könnyű. Igen változatos, sokszor nehéz fényekben fotóztam, sokszor használva a fényképezőgép sorozatfelvétel üzemmódját, rengeteg fotó készült. Ezeket leválogatni, és feldolgozni hosszú sok időt vett igénybe, s hogy a blog bejegyzés befogadható terjedelmű lehessen, sok fotót kellett "elengednem" ... Had osszam meg ezeket az élményeket itt, és most...
2020-10-04
Sekély vizeken
2020-09-27
Első hantmadaram
Egyik alkalommal hazaindulás előtt egyik kedvenc helyem felé vettem az irányt. Szívemnek egyik legkedvesebb környéke ez, itt hozzánk közel. Megmagyarázni nem tudom. A település is mint látvány, és a dombok, az egész látvány kedves nekem. Bankát is láttam, hallottam arrafelé, de igen jó őzes hely, és tavasszal rengeteg a madár a megfelelő helyeken. Vadvirágai április-májusban beborítják a réteket. Az odafelé vezető úton sikerült hantmadár tojót fotóznom, az autóban ülve. Társaságát egy tövisszúró gébiccsel osztotta meg a közeli bokrokon. Majd megállt bennem az ütő. Beérve a széri határba hímet is fotózhattam. Régen vágyott faj volt ez. Pár fotót szeretnék erről megosztani, egy számomra szép tájképpel egyetemben. Miközben azt fotóztam, az Erdei fülesbagoly bent szólt az erdőben. Csodás téli képeket is fotózhattam ott. Most, hogy írom ezt blogot, jó érzés visszagondolni azokra a pillanatokra ...

























































